Eszter a világban

 Amikor kijöttem augusztusban Rómába titkos vágyam volt hogy az öreg Voigtl ä nder gépemmel megidézzem a híres Római vakáció vagy akár a Fellini filmek hangulatát . Csak a kedvem volt meg, illetve a gép amiről fogalmam nem volt hogyan működik. Aztán persze otthon is hagytam a masinát. Itt viszont megismertem egy fotóst aki segített találni egy használt, "ronda de finom" típusú Yashica fx-3 gépet, ami teljesen manuális analóg gép. Nincs nagy súlya ami azért praktikus mert bármelyik nap ha szép idő volt, be tudtam tenni a hátizsákomba kényelmetlenség nélkül, és aztán munka után várost jártam és fotóztam. Bracciano-i, firenzei, velencei kiruccanásokra is velem jött. Egyszer zöldfülűként kinyitottam a filmet visszatekerés nélkül... Így bracciano-i emlék nem sok maradt, de a leckét megtanultam. Hiányzik róla a bőr borítás, és így kissé hibás képek készültek de... Olyan beteljesülés érzést okoz nekem egy elkattintott film. És aztán a várakozás az előhívás miatt. Nem is találhattam

 Itt töltött időm alatt egy római mozaikkészítő kurzusra is beiratkoztam.  A városban lenyűgöző aprólékossággal készített mozaikok vannak szinte minden palotában. Na meg a Vatikán oltárképei is ezért tűzállóak, mert vászon helyett színes márványból készültek.  Hirtelen ötlettől vezérelve belevágtam egy kurzusba, ami elég olaszos módon működött- ha volt időm akkor hétvégén beugrottam, volt amikor hétköznap délután, amikor a mesterember bent volt a műhelyben. Nem nagyon vette komolyan az alkalmak számát sem, szerintem több órát eltöltöttem ott mint a beígért és kifizetett 12.  Nem gondoltam volna, hogy így kikapcsol és ilyen belefeledkezős élményt tud adni . A készítés közben elrepültek a műhelyben töltött egybefüggő 3 órák.  Összesen két mozaikot készítettem, bár féltem hogy bonyolult lesz őket hazaszállítani, mert ilyen betonkockákkal talán nem praktikus az utazás. Közben szerencsém is lett, mert egy fuvaros cég decemberben költöztet valakit Rómából Budapestre, így nekem is elviszik a

 Anyukám meglátogatott Rómában. Már túl van a hazatérésekor kötelező 10 nap karanténon is, de szerintem elég sok élményt begyűjtött az itt töltött alig 4 napja alatt, úgyhogy kaland szinten is megérte. Vasárnap este érkezett, így aznap csak egy üdvözlő vacsorát ettünk Alessandrónál, és visszasétáltunk a Via Giulián foglalt kis szállására, ami az utcám végében volt. Olyan kisváros a római belváros, hogy kiderült, egy barátom anyukájáé a szálláshely. Mondjuk kiadja egy cégnek akik airbnb-t üzemeltetnek benne, úgyhogy az olasz anyukával csak névlegesen,a kapucsengőn találkoztunk. Első napunkon nagyot sétáltunk, a Colosseum felé és vissza, a Campo dei Fiori piacán voltunk, egy épület tetején ebédeltünk... Jó volt egy kis családi program. Megnéztünk utunkba kerülő templomokat. A leggyönyörűbb "betévedős" templom a Chiesa di Sant'Ignazio di Loyola. Olyan perspektíva van a mennyezetre festve, hogy szinte kinyílik az égbolt. Másnap nagyon aktív napot tartottunk. A Vatikánban kezd

 Amikor már nagyon vágyódtam a természetbe, egy hirtelen ötlettől vezérelve Danival (aki nemcsak itt szomszédom, hanem Magyarországon is kb) elmentünk Bracciano-ba. Ez egy 40 perces kényelmes vonatút a városból kifelé. Egy szép nagy tópart és erdők voltak a fő motivációim hogy elinduljak arrafelé. De az ősrégi kisváros és az Orsini várkastély is kellemes meglepetéssel szolgált. Felhős és kicsit hűvös napunk volt, így nem éreztük a Földanya elleni támadásnak ha inkább körbejárjuk belülről is a várat. Szinte csak mi voltunk aznap látogatók, teljesen kihalt, szép termekben járkáltunk. Az utcákon itt is apró egyedi részleteket találni. Vajon ki véste kőbe ezt az arcot egy lakóház ajtókeretén?  Girbe-gurba dombos kis utcákon sétáltunk. Gyönyörű panoráma nyílt a tópartra. A várfal tövében több étterem is volt, vadszőlővel benőtt kőházakban. Találomra kiválasztottunk egy barátságos helyet ahol terasz is volt, és megettük életünk legfinomabb vargányás tésztáját, egy pohárka borral. A végén tir

Október 8-án izgalmas napom volt. Első saját koncertem a Római Magyar Akadémián. Szép emlékeim vannak a koncertteremről, hiszen pár évvel ezelőtt Sass Sylvia mesterkurzusán már énekeltem benne.  De ez most különleges alkalom volt, hiszen általunk összeállított tematikával kellett készülni, Bak Edinával. Könnyű dolgom volt, mert Edina kiváló zongorista és a római operaházban korrepetítor, így minden énekes nyűgre és rezdülésre is rögtön reagál. A koncert napján még ünnepi szentmisénk is volt a Vatikáni Nagykövetség szervezésében, hiszen a Szent Péter Bazilika magyar kápolnája 40. évfordulója is erre a napra esett.  Egész nap csodás napsütés volt, olyan jó volt így ráhangolódni az estére. Annyit javít az életminőségemen a szép idő. Nem tudom, ti is ennyire kiszolgáltatottak vagytok a természet hatásainak?  Egy kiadós ebédet ettem a szomszédos Giuliettában, ahol nagyon kedves tulajdonos van (Alessandro), mindig beszélget a vendégekkel, leül közéjük.. Én egy "hamburgert" rendelte

 Múlt héten egy pár napot Velencében töltöttem. Miriam barátnőmmel beszéltünk meg ott találkozót. Ő Németországból érkezett én pedig Rómából. Neki otthonos ez a város, hiszen ott nőtt fel, a család, a régi ismerősök mind ott vannak. Régóta terveztük ezt, hogy majd egyszer megmutatja "helyi szemmel" Velencét. Erre még a covid helyzet is rátett egy lapáttal, ennél autentikusabban ritkán látni ezt a tengerre épült kis ékszerdobozt.  Rómából az út a 500 km ellenére kevesebb mint 4 óra, hála a szupergyors vonatoknak- másfél óra alatt már Firenzében jártunk. Odafelé szinte én ültem az egész vagonban. Az egyetlen kellemetlenség a maszk viselése ennyi órán keresztül. Higiénés csomagot is kapott minden utas, kézfertőtlenítővel, csere maszkkal, vízzel Kilépve a pályaudvarról máris bele lehet csöppenni a mesébe: engem kék víz, hajók, napsütés fogadott. Szállásunk gyalogtávra volt innen. De egyébként minden gyalogtáv a belvárosban, hiszen autók, motorok nem is mehetnek be a területére. E

 A római életben az is szép, hogy munka után vagy hétvégén kurta 40 perc alatt ki lehet érni 1-2 tengerparti strandra. Augusztusban nem is találkoztam nagyon római lakossal a városban, mert mindenki vidéki  nyaralójában húzza ki a legforróbb hónapokat. Én szombaton vagy vasárnap vonatra pattanok és leggyakrabban Santa Marinella megállóban kötök ki, ahonnan 3 perc séta a tengerpart és még egy hangulatos kisváros is van helyben.  A  napernyők és ágyak nem  olyan olcsók m int Ostiában, de kényelmesebb a kiutazás. Ostia olyan tengerpart, ahova a városi HÉV-vel is ki lehet jutni, de pont emiatt zsúfoltabb is,hangos  a zene   és  tetoválás nélkül meztelennek számítok.   Én inkább a nyugdíjasokkal érzem jól magam a másik tengerparton.  :D Ők még a klasszikus aranyláncos olasz bácsik és mammák unokákkal. Nekem jobban megtestesítik azt a nosztalgikus Olaszországot amit a régi filmekből ismerek. Nem a világ legszebb tengerpartjai, de a víz tiszta és kellemes hőmérsékletű. Most szeptember vége fe

A kedd reggelt múzeumlátogatással kezdtem. A Vatikáni Múzeumot néztem meg. Mivel a látogatók száma korlátozott, ezért előre kell jegyet és időpontot foglalni online, de ez nagyon egyszerű és átlátható módon lehet intézni. És a turista csoportok híján, nem is kell hosszú sorban állni a bejáratnál. Én a reggel 9-es korai időpontra jelentkeztem, és szinte elsőként léptem be az épületbe. Amíg mások  komótosan kezdték a termek bejárását, én célirányosan a Sixtus-kápolna felé vettem az irányt (ez a legvégén van a múzeumi termeknek, de utána vissza lehet kanyarodni a kezdésre). Így egyedül szeltem át a szoborcsarnokokat, a Raffaelo által festett termeket, míg végül eljutottam a kápolnába- ahol rajtam kívül még csak a 2 teremőr volt. Szép csendben tudtam elveszni a részletekben, amiket Michelangelo festett.  Ez egy nagyon különleges alkalom volt, aztán megérkezett egy pár is, én pedig továbbmentem a kiállítás elejéhez. Egyébként még így "átszelve" a múzeumot is több mint fél órába te

 Keddenként magyar szentmise van a Vatikán magyar kápolnájában. Augusztusban voltam először, és a Pápai Magyar Intézet rektora elvitt autóval az Akadémiától. Érdekes volt behajtani a "kulisszák mögé", hiszen Vatikán területére csak engedéllyel lehet bemenni. Lenyűgöző rendezettség volt a városállamban. Bank, posta, börtön (!), vasútállomás (ami jelenleg egy áruház, mert nincs már vonatközlekedés), svájci gárdisták az épületek bejáratainál.Norbert atya mesélte, hogy ahhoz hogy valaki gárdista legyen, minimum 175 cm magasra kell nőjön, svájci állampolgárnak és római katolikusnak kell lennie. Műveltnek kell lenni meg persze férfinak. 1 éves a szolgálat, amit még egy évvel lehet meghosszabbítani. Külön templomuk is van az állam területén.  Az első misét amin részt vettem Vértesaljai László celebrálta. Ekkor egy kisebb diákcsoport jött Magyarországról, meg 2 család, valamint kongói apácák. :) Nekem újdonság volt, hogy a kulcs, ami a Vatikán jelképe, az Szent Péter nevének kezdőbet

Hazatérve a munkahelyemről sokszor félúton leszállok a buszról, és gyalog folytatom az utam, mert olyan kellemes helyeken visz. Bár sokszor a macskaköveken vigyázni kell, a szép hegyes cipőm orra is egyre inkább lekonyul.. Ámulva nézem ahogy az olasz nők tízcentis tűsarkakon teljes magabiztossággal lépdelnek. Én az első római héten megvettem életem eddigi legkényelmesebb szandálját, tiszta bőr és csak 17 Euró (kb. 5000 Ft) volt. Azóta olyan is volt hogy észrevétlenül 2 -3 órát sétáltam a városban, mert minden kis utcába betévedtem. Mennyivel jobb cél nélkül bóklászni, mint a telefon GPS koordinátáira meredni!  Augusztus  20-án munkaszüneti nap volt a magyar követségen, és ráérősen kávéztam a Perú bárban. Egy autentikus római hely volt ez , közel a szálláshoz, de már felvásárolták a kínaiak- viszont a kávé és a cornetto még mindig olasz minőségű. Itt beszélgettem egy új-zélandi világjáróval. Itt él a feleségével és  lányával Rómában, antik művészetről és filozófiáról témázgattunk. Érdek