Eszter a világban

Az elmúlt héten sok program volt errefelé, és előkerültek a szekrényből a báli ruhák is. Mivel az én szekrényem Magyarországon van, így jó okom volt arra, hogy az internetről rendeljek egy elegáns ruhát. Legalábbis lehetett volna, de anyukám hamarabb lecsapott az interneten szörfölésre, és egyik este egy doboz várt a ház előtt, egy báli ruhával, amit mintha rám öntöttek volna- köszi anya. Ezen a képen rajtam is van, de mégsem én vagyok a a kép dísze, mert Chauncey-t a komondort nem lehet felülmúlni. Szép kis rasztafürtjeivel mindenkit csodálatra késztetett (már megint). Nekem már volt szerencsém vele találkozni a nagykövetség egy elegáns ünnepségén februárban.   Most a Magyar Bál érkező vendégeit üdvözölte az emigrációban született magyar komondor :) Kicsit előreszaladtam, mert a Magyar Bált megelőzte a Hungarian American Coalition gálavacsorája, ahol meghívott vendég voltam. A svéd nagykövetség panorámaablakos rendezvénytermében volt a vacsora. Az épület tökéletes helyszínen van, a

Egy fontos és nem elhanyagolható eseményről még nem írtam, méghozzá az esküvőről, ahol részt vehettem Tajpejben. Amíg még tisztán emlékszem rá, leírom a tapasztalataimat. Eddig csak magyar esküvőkön jártam, valamint még egy magyar-lengyel esküvőn, de a lengyeleket is háromnapi lakodalmazásra teremtette meg az Isten úgyhogy ezekhez az élményekhez képest különbséget jelentett az ázsiai esküvő. Nem tradicionális ünnepség volt, de így is más hangulata volt az eseménynek. Elsősorban itt a szülőknek szól a mulatság, sokkal több barátjuk volt jelen mint a párnak. Az idősek tisztelete nagyon fontos errefelé, szóval mindenkire gondolnak aki valamiképp segített a házasulandó gyerek felcseperedésében. Így az esküvőre 250 ember volt meghívva. Egy hotel rendezvényközpontjában volt a helyszín, nekik mindennapos ennyi embert kiszolgálni, sőt a szomszédos rendezvényteremben is éppen egy esküvő zajlott. A "mi párunk" hivatalosan már megesküdött Amerikában is, csak ott hiányoztak a rok

Szerencsésen visszatértem Washingtonba, visszafelé egy fokkal kellemesebben telt a repülés, mert az Eva Air hozott San Francisco-ig, így a hosszú részt egy kényelmes és jól felszerelt gépen töltöttem. Például voltak bekészítve fogkefék a mosdóba, meg parfüm és krémek,  valamint szemmaszk az alváshoz. Az ilyen apróságoktól jobban esik az utazás. Mielőtt nagyon visszacsöppennék az amerikai hétköznapok világába, próbálom összefoglalni a tajvani naplót, nehogy aztán elhalványuljanak az emlékek. Wulai: Kis hegyi falu, a vízeséséről híres, valamint fürdők vannak minden második épületben. Persze nem olyan mint amilyenre én gondoltam, hanem privát szobákat lehet bérelni. Lényegében csak fürdőkádak illetve meleg víz és TV. Egy felvonó kabin és egy kisvonat is lenne errefelé jobb napokon, de most éppen felújítás folyik, ezért csak elgyalogoltunk a vízeséshez. Meleg és napsütéses idő volt, de nem volt túl messze a célpont, ezért felcaplattunk (bár taxisok ajánlkoztak hogy felvisznek odái

Vegyünk egy lepusztult bányásztelepet ahol kilátástalan az élet a bánya bezárása után. A fiatalok elköltöznek, nem marad semmi... csak kóbor macskák. Ekkor hozzáadjuk az ázsiai leleményességet- és kész a recept egy turistacsalogató desztinációhoz, avagy a régi bányafalu helyett a Macskák faluja (és a macskarajongók kirándulóhelye) megszületett. A hegyi vasúttal érkeztem én is a helyre. A tatabányai vonat pályaudvar hangulatú fotót az internetről töltöttem le, itt még a tipikus ronda de hatékony felüljáró látható.  A turizmus fellendülésével melléépítettek egy futurisztikus macskaszerű átjárót, kissé hosszúkás de van két füle is, és a belsejében már néhány büszke macska is ott henyél. Egy kisebb tumultust kellett kikerülnöm, amikor az első élő macska köré koreai turisták hada tömörült a folyosón.    Nagyon tehetséges ember volt aki ezt a történetet kitalálta. Hiszen a lányok nagy része szereti a macskákat, az ázsiai lányok meg mindent szeretnek ami cuki é

 A kínai naptár szerint, ma van Sziddhárta születésnapja. Ezért gondoltam a tajvani emberek hitéről írok, már amennyit laikusként látok belőle. A vallásszabadság Tajvan alkotmányában ki van mondva, így sok különböző vallás békében megfér egymás mellett, de a lakosok nagy hányada buddhista vagy taoista. Valahogy ez a kettő vallás össze is ér egymással, mert a taoista templomokban akadnak Buddha szobrok is. Akadnak kínai népi vallások is, természeti isteneknek emelt templomokkal (mint Mazu, a tenger istene). De már láttam muszlim imaszobát is a pályaudvaron, valamint katolikus templomot és iskolát.                                                            A legérdekesebb számomra az itteni temetkezési szokás. Helytakarékosságból a legtöbb ember nem kinti sírhelyet kap, hanem ilyen tornyokba helyezik el az elhunyt urnáját. Ez akár egy 10 emeletes torony is lehet, lifttel és mindenféle stílusú szobákkal. A bejáratnál egy kis üzlet található, ahol vásárolni lehet tárgyakat felaj

 Ez a kép a Fort San Domingo parkjában készült, mert miért ne lenne spanyol erőd Tajvanon? :) Egy idő után holland, majd aztán persze kínai fennhatóság alá  is került, szóval kalandos története van a helynek. Ahogy a szomszédos dombokra néztem, vicces, de teljesen elfogott a balatoni nosztalgia.Hasonló öreg vulkanikus hegyek a Balaton-felvidéken is vannak és a kék vízzel alátámasztva el lehet képzelni. Bár ez a kékség nem egy édesvizű tó, hanem egy folyó (Tamsui) ami beletorkollik az óceánba. Szerintük a szomszédos dombok egy alvó istenség arcát formázzák. Ugyanitt brit konzulátusi rezidencia is épült, és ez a látogatók előtt nyitva áll.  1865-ben építették és pazar kilátás nyílik a kikötőre, és a park is gyönyörű. Nem funkcionál többé konzulátusként, azt nem tudom pontosan, hogy miért, valószínűleg nincs hivatalos diplomáciai kapcsolatuk Tajvannal, és ha lenne is, ez az épület szép, de nem felel meg a modern kritériumoknak. Inkább egy kellemes nyaraló jut róla az e