Párizs
A hosszú hétvégén elkíváncsiskodtam Párizsba, kifele PCR teszttel, de hazafelé már a világjegyemmel (oltási igazolás) jöhettem. Ugyan május van de Párizs annyira tisztelettudó volt a magyar irodalommal szemben hogy az Ady szerű ősz-arcát mutatta be nekem, nehogy már az " Im wunderschönen Monat Mai " német romantikáját keressem a franciáknál. (Olyan gyönyörű az a Schumann dal, hogy ide azért belinkeltem, meg ezt dúdolgatom szarkasztikusan már egy hónapja a budapesti vagy párizsi esőben.) Azért a felhők nem szegték a kedvem, és néha még a nap is kisütött az 5 napig tartó szakadó eső előrejelzések ellenére. És mindeközben csak egyszer sikerült megázni. (Napszemüveg rajtam általában inkább a vakító felhők miatt van, nem a napsütés miatt. ) A Párizsi Magyar Intézet egy új kiállítással rukkolt elő , és én pont a megnyitót megelőző napra időzítettem az érkezésem. Így találkozhattam a kurátorral Barki Gergellyel, aki elmesélte pár festmény izgalmas felkutatását. Lényegében kincsv