Eszter a világban

 A római életben az is szép, hogy munka után vagy hétvégén kurta 40 perc alatt ki lehet érni 1-2 tengerparti strandra. Augusztusban nem is találkoztam nagyon római lakossal a városban, mert mindenki vidéki  nyaralójában húzza ki a legforróbb hónapokat. Én szombaton vagy vasárnap vonatra pattanok és leggyakrabban Santa Marinella megállóban kötök ki, ahonnan 3 perc séta a tengerpart és még egy hangulatos kisváros is van helyben.  A  napernyők és ágyak nem  olyan olcsók m int Ostiában, de kényelmesebb a kiutazás. Ostia olyan tengerpart, ahova a városi HÉV-vel is ki lehet jutni, de pont emiatt zsúfoltabb is,hangos  a zene   és  tetoválás nélkül meztelennek számítok.   Én inkább a nyugdíjasokkal érzem jól magam a másik tengerparton.  :D Ők még a klasszikus aranyláncos olasz bácsik és mammák unokákkal. Nekem jobban megtestesítik azt a nosztalgikus Olaszországot amit a régi filmekből ismerek. Nem a világ legszebb tengerpartjai, de a víz tiszta és kellemes hőmérsékletű. Most szeptember vége fe

A kedd reggelt múzeumlátogatással kezdtem. A Vatikáni Múzeumot néztem meg. Mivel a látogatók száma korlátozott, ezért előre kell jegyet és időpontot foglalni online, de ez nagyon egyszerű és átlátható módon lehet intézni. És a turista csoportok híján, nem is kell hosszú sorban állni a bejáratnál. Én a reggel 9-es korai időpontra jelentkeztem, és szinte elsőként léptem be az épületbe. Amíg mások  komótosan kezdték a termek bejárását, én célirányosan a Sixtus-kápolna felé vettem az irányt (ez a legvégén van a múzeumi termeknek, de utána vissza lehet kanyarodni a kezdésre). Így egyedül szeltem át a szoborcsarnokokat, a Raffaelo által festett termeket, míg végül eljutottam a kápolnába- ahol rajtam kívül még csak a 2 teremőr volt. Szép csendben tudtam elveszni a részletekben, amiket Michelangelo festett.  Ez egy nagyon különleges alkalom volt, aztán megérkezett egy pár is, én pedig továbbmentem a kiállítás elejéhez. Egyébként még így "átszelve" a múzeumot is több mint fél órába te

 Keddenként magyar szentmise van a Vatikán magyar kápolnájában. Augusztusban voltam először, és a Pápai Magyar Intézet rektora elvitt autóval az Akadémiától. Érdekes volt behajtani a "kulisszák mögé", hiszen Vatikán területére csak engedéllyel lehet bemenni. Lenyűgöző rendezettség volt a városállamban. Bank, posta, börtön (!), vasútállomás (ami jelenleg egy áruház, mert nincs már vonatközlekedés), svájci gárdisták az épületek bejáratainál.Norbert atya mesélte, hogy ahhoz hogy valaki gárdista legyen, minimum 175 cm magasra kell nőjön, svájci állampolgárnak és római katolikusnak kell lennie. Műveltnek kell lenni meg persze férfinak. 1 éves a szolgálat, amit még egy évvel lehet meghosszabbítani. Külön templomuk is van az állam területén.  Az első misét amin részt vettem Vértesaljai László celebrálta. Ekkor egy kisebb diákcsoport jött Magyarországról, meg 2 család, valamint kongói apácák. :) Nekem újdonság volt, hogy a kulcs, ami a Vatikán jelképe, az Szent Péter nevének kezdőbet