Eszter a világban

Hazatérve a munkahelyemről sokszor félúton leszállok a buszról, és gyalog folytatom az utam, mert olyan kellemes helyeken visz. Bár sokszor a macskaköveken vigyázni kell, a szép hegyes cipőm orra is egyre inkább lekonyul.. Ámulva nézem ahogy az olasz nők tízcentis tűsarkakon teljes magabiztossággal lépdelnek. Én az első római héten megvettem életem eddigi legkényelmesebb szandálját, tiszta bőr és csak 17 Euró (kb. 5000 Ft) volt. Azóta olyan is volt hogy észrevétlenül 2 -3 órát sétáltam a városban, mert minden kis utcába betévedtem. Mennyivel jobb cél nélkül bóklászni, mint a telefon GPS koordinátáira meredni!  Augusztus  20-án munkaszüneti nap volt a magyar követségen, és ráérősen kávéztam a Perú bárban. Egy autentikus római hely volt ez , közel a szálláshoz, de már felvásárolták a kínaiak- viszont a kávé és a cornetto még mindig olasz minőségű. Itt beszélgettem egy új-zélandi világjáróval. Itt él a feleségével és  lányával Rómában, antik művészetről és filozófiáról témázgattunk. Érdek

   Két hete vagyok Rómában, és még október végéig itt is leszek egy ösztöndíjjal. Szinte hagyomány, hogy távol az otthontól írni kezdek, picit magamnak is eltéve emlékbe a hangulatokat és élményeket. De így a kíváncsiskodók is betekinthetnek a mindennapjaim egy kis szegletébe. :)  Az első 24 órám a városban nagyon intenzív volt, pára, forróság, lelassult nyári olasz élet fogadott, ahol az éjszakákban elevenednek meg az emberek. Szerencsére pont érkezésem után Miriam Albano barátnőm a római opera rendezésében szabadtéri előadáson énekelt a Circo Massimo színpadán. Meghívott az előadásra, Rossini: Sevillai borbély volt a terítéken. És milyen ínyenc csemege volt, az olasz szereposztás szövege érthető és jól hangsúlyozott volt, a dallamok pont úgy voltak formázva ahogy a szöveg kívánta, és a tekintetek éltek. Az anyanyelvi éneklést nehéz reprodukálnia egy külföldi társulatnak, ilyenkor érződik igazán. Érdekes volt az elővigyázatosság, a távolsággal felállított széksorok. Nekem nagyon felsz