Fekete-fehér
Amikor kijöttem augusztusban Rómába titkos vágyam volt hogy az öreg Voigtl ä nder gépemmel megidézzem a híres Római vakáció vagy akár a Fellini filmek hangulatát . Csak a kedvem volt meg, illetve a gép amiről fogalmam nem volt hogyan működik. Aztán persze otthon is hagytam a masinát. Itt viszont megismertem egy fotóst aki segített találni egy használt, "ronda de finom" típusú Yashica fx-3 gépet, ami teljesen manuális analóg gép. Nincs nagy súlya ami azért praktikus mert bármelyik nap ha szép idő volt, be tudtam tenni a hátizsákomba kényelmetlenség nélkül, és aztán munka után várost jártam és fotóztam. Bracciano-i, firenzei, velencei kiruccanásokra is velem jött. Egyszer zöldfülűként kinyitottam a filmet visszatekerés nélkül... Így bracciano-i emlék nem sok maradt, de a leckét megtanultam. Hiányzik róla a bőr borítás, és így kissé hibás képek készültek de... Olyan beteljesülés érzést okoz nekem egy elkattintott film. És aztán a várakozás az előhívás miatt. Nem is találhattam