Fekete-fehér

 Amikor kijöttem augusztusban Rómába titkos vágyam volt hogy az öreg Voigtländer gépemmel megidézzem a híres Római vakáció vagy akár a Fellini filmek hangulatát . Csak a kedvem volt meg, illetve a gép amiről fogalmam nem volt hogyan működik. Aztán persze otthon is hagytam a masinát.

Itt viszont megismertem egy fotóst aki segített találni egy használt, "ronda de finom" típusú Yashica fx-3 gépet, ami teljesen manuális analóg gép. Nincs nagy súlya ami azért praktikus mert bármelyik nap ha szép idő volt, be tudtam tenni a hátizsákomba kényelmetlenség nélkül, és aztán munka után várost jártam és fotóztam. Bracciano-i, firenzei, velencei kiruccanásokra is velem jött. Egyszer zöldfülűként kinyitottam a filmet visszatekerés nélkül... Így bracciano-i emlék nem sok maradt, de a leckét megtanultam.

Hiányzik róla a bőr borítás, és így kissé hibás képek készültek de...

Olyan beteljesülés érzést okoz nekem egy elkattintott film. És aztán a várakozás az előhívás miatt. Nem is találhattam volna festőibb várost az első próbálkozásokhoz. A téma mindenütt pazar.Még egy suta fényképen is szép épületek látszódnak. Képeslapokat fotóztam magamnak. Meg embereket! A portrék a legszebbek ezen a kis kamerán. Sajnos a fény beszökik valahol, ezért isteni megvilágosodás effekt lelhető fel sok fotón- néha előnyére, de többször inkább kárára a képnek.

Aztán anyukám látogatásával az antik gép is megérkezett, és már bátrabban kísérleteztem vele. Egy régimódi fotósboltban belefűztek filmet (ezt még nem mertem megtenni). Azok a képek még várják az előhívást. Ennek a kamerának is érdekes története van, mert a Galéria Savaria oldalán vettem potom pénzért, és aztán anyukám szinte ugyanazt a modellt (kicsit régebbi) elővette a padlásról.  Ezek a modellek 1930 körül készültek.

Itt meg is lehet nézni a fényképalbumom. Legalábbis azt a pár képet amit már instagramra ki mertem tenni :)