Róma

 

 Két hete vagyok Rómában, és még október végéig itt is leszek egy ösztöndíjjal. Szinte hagyomány, hogy távol az otthontól írni kezdek, picit magamnak is eltéve emlékbe a hangulatokat és élményeket. De így a kíváncsiskodók is betekinthetnek a mindennapjaim egy kis szegletébe. :) 

Az első 24 órám a városban nagyon intenzív volt, pára, forróság, lelassult nyári olasz élet fogadott, ahol az éjszakákban elevenednek meg az emberek. Szerencsére pont érkezésem után Miriam Albano barátnőm a római opera rendezésében szabadtéri előadáson énekelt a Circo Massimo színpadán. Meghívott az előadásra, Rossini: Sevillai borbély volt a terítéken. És milyen ínyenc csemege volt, az olasz szereposztás szövege érthető és jól hangsúlyozott volt, a dallamok pont úgy voltak formázva ahogy a szöveg kívánta, és a tekintetek éltek. Az anyanyelvi éneklést nehéz reprodukálnia egy külföldi társulatnak, ilyenkor érződik igazán. Érdekes volt az elővigyázatosság, a távolsággal felállított széksorok. Nekem nagyon felszabadító volt, hogy nem ültek a személyes teremben idegenek. Lázmérés, maszkviselés a bejáratnál és bravúros éneklések 3 órán keresztül. Figaro (Davide Luciano)  különösen jó volt, és persze a Rosinát alakító Miriam .Nekem ők okoztak igazi opera élményt. Az előadás után a színfalak mögé kerültem, és utána még beültünk egy bár teraszra. Jó késő volt, de augusztusban ilyenkor tele vannak az éttermek és bárok, hiszen korábban a hőségtől még étvágyuk sincsen. Nem érződik a pincéreken hogy "ők már mennének haza...".

Ez egy villám találkozó volt a barátnőmmel, mert neki ez volt az utolsó előadása itt, én pedig éppen megérkeztem. 

A hétvége ekkor nagy állami ünnepre esett, a Ferragosto-ra. (Ami  Nagyboldogasszony napja.)

Mindenki kivonul a városból, és mivel a szobám légkondicionáló híján elérte az elviselhetetlen kategóriát, én is kivonatoztam a tengerre.  Kivettem egy egyszerű szobát Civitavecchiában, tengeri kilátással. Nem tudtam előre, hogy ott tartják a nagy esti tűzijátékot, így a teraszomról panorámakilátás nyílt, a tenger felett kilőtt fényjátékra. Először csak azért néztem ki hogy mi ez az ágyúdörgés. A teraszokon és az utcán (maszkot viselve) rengeteg olasz állt és kiabálták a végén hogy Buon Ferragosto!! 

A vízparton járt a levegő, egy olasz nyelvű könyvet olvastam. Próbálom a szókincsem és a tudásom így is fejleszteni. Körülöttem olajbarnára sült olasz kisgyerekek rohangásztak, csodálom a napenergiával hajtott rosszaságukat. Gyerekként félnék is ettől a nagyszájú vagányságtól.

Aztán visszatértem a városba, mert munkaidőben a vatikáni magyar nagykövetségen gyakornokoskodom. Az alsó képen látható szép helyen.

De ezekről majd később többet írok, hiszen még itt leszek egy darabig.