Brugge

Második belga napomon Brugge-be vonatoztam. Erre a városra voltam a legkíváncsibb, az UNESCO is a világörökségek listájára tette. 

Elég komótosan sétáltam ki a belvárosi pályaudvarra (napsütéses időben a fotózás lelassít), de szerencsére minden órában megy 2 vonat is arrafelé. 

Az nagyon tetszik Belgiumban, hogy minden elérhető távolságban van, és a vonatközlekedés is kiváló.
A maszkviselés még kötelező a zárt terekben, úgyhogy ez az egyetlen kényelmetlenség. Furcsa milyen hamar megszokjuk a jót, Magyarországon már mindent szabad a többi európai országhoz képest, egészen elneveletlenedtünk,  a  sok szabályt magunk mögött hagyhattuk. A kérdés persze hogy meddig :(
A pályaudvar gyalogos távolságra van az óvárostól, csak elkezdtem követni az embereket és könnyen megtaláltam amit kerestem. Először egy apátság kertjében kötöttem ki, itt kezdődött és végződött a városnéző napom. Valamiért olyan megnyugtató és pozitív kisugárzása volt a helynek. Egy nagy belső udvar volt fákkal, középen templom és kis házak kertekkel. Mind a mai napig megszentelt hely, valószínű hogy ez is sokat hozzátesz a csendes békéhez. A kijáratnál kőhíd van, ahogy kiléptem, kiránduló csónakokat láttam, hattyúk társaságában siklottak a csatornán. A várost a belgák észak Velencéjének hívják, kicsit mosolyogva, mint ahogy mi Budapestet Kelet Párizsának szoktuk becézgetni. Sok csatorna szeli át, és a városközpont a középkor óta alig változott, úgyhogy ezekben tényleg hasonlítanak.
Nem volt meghatározott tervem, úgyhogy csak lődörögni kezdtem a városban, és átlényegültem semmittevő turistává. Tetszett hogy autók nem járkálhatnak a belvárosban csak lovaskocsik. Az egyik templom előtt éppen ásatásokat végeztek, és sírokat tárhattak fel, pár csontot én is láttam felcímkézve. 

Szerencsés napot fogtam ki, napos és felhős idő váltogatta egymást, hétköznap volt, így nem volt nagy tömeg a szűk kis utcákon. 
Ebédelni véletlenszerűen tértem be egy jó étterembe, az volt a preferenciám hogy valami tengeri dolgot tudjak enni. Nagyon finom volt, később azért egy belga elmondta nekem hogy a homár nem őshonos állat náluk, inkább kagylót kellett volna rendelnem. :D De az igaz hogy ők a legnagyobb importőrök Európában és jól is tudják elkészíteni . A söreik viszont mind kiválóak és helyben készülnek. Nem is értem miért a holland vöröscsillagos márka lett világhírű. Igyatok belga söröket inkább.


Régen láttam egy fekete komédiát az In Bruges-t (magyarul sikerült a taszítóan hangzó "Erőszakik" címre keresztelni) és onnan a helyszínek részben ismerősek voltak. Például a híres nagy toronyépület. Egy ablakban észrevettem egy erre utaló arany kertitörpét is aki bemutat a világnak. Ez egy nyüzsgő, élő városrész volt, sok étteremmel és piactérrel. 





Délután már lustább voltam, és beneveztem egy csónakázásra. A kapitányunk négy nyelven folyékonyan vezette az idegenvezetést- hollandul, franciául, spanyolul és németül . Csak angolul nem tudott. De ennyi nyelvből már mindenki értett legalább egyet. 
Régi fényképezőmmel is fotóztam sokat, illett az archaikus városba. Kipróbáltam a híres waffelt is, de cukorsokkot kaptam, csak a felét tudtam megenni a nagyon finom de tömény édességnek. 

Hazafelé olyan barátságosan sütött a délutáni nap, újra a kolostoron át sétáltam ki a vonathoz, mssziről lefotóztam egy horgászt és a piknikező párját és visszaindultam Brüsszelbe. Ott már nem esett jól a hazaséta, szerintem egy jó 20 km-t járkáltam ezen a napon. De megérte, mert az egyik kedvenc városommá vált ez az elvarázsolt kis hely.











Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Illúziók a művészetben - Rodin múzeum és Eiffel torony

Belgium - Atomium