A kedd reggelt múzeumlátogatással kezdtem. A Vatikáni Múzeumot néztem meg. Mivel
a látogatók száma korlátozott, ezért előre kell jegyet és időpontot foglalni
online, de ez nagyon egyszerű és átlátható módon lehet intézni. És a turista
csoportok híján, nem is kell hosszú sorban állni a bejáratnál. Én a reggel 9-es
korai időpontra jelentkeztem, és szinte elsőként léptem be az épületbe. Amíg
mások komótosan kezdték a termek bejárását, én célirányosan a
Sixtus-kápolna felé vettem az irányt (ez a legvégén van a múzeumi termeknek, de
utána vissza lehet kanyarodni a kezdésre). Így egyedül szeltem át a
szoborcsarnokokat, a Raffaelo által festett termeket, míg végül eljutottam a
kápolnába- ahol rajtam kívül még csak a 2 teremőr volt. Szép csendben tudtam
elveszni a részletekben, amiket Michelangelo festett.
Ez egy nagyon különleges alkalom volt, aztán megérkezett egy pár is, én pedig továbbmentem a kiállítás elejéhez. Egyébként még így "átszelve" a múzeumot is több mint fél órába telt mire eljutottam a kápolnába. Nagy volt a kísértés is, hogy közben meg-megálljak, már előtte is annyi freskó és különleges terem van. Mindenhol lehet fotózni, kivéve a kápolnában. De azt úgyis látni kell, a freskó részletei meg fellelhetőek bármelyik művészettörténeti könyvben vagy képeslapokon. Az új körben, amit ezután indítottam, 4 óra hosszan tartott az újra odajutás.
De tényleg így volt nekem az optimális, mert kevésbé voltam túltelítve elsőre vizuálisan.
Ez egy minden egyben múzeum, neolitikus, egyiptomi, asszír, etruszk, ókori görög és római művészettől a reneszánszon át Salvador Dalí-ig, vagy igazából a 21. századig megtalálható benne műalkotás.
Amikor egy padra leültem pihenni, pont a Laokoón-csoport küzdött mögöttem. Rögtön új erőre kaptam, hogy megszemléljem őket. A szobrot az 1500-as évek elején találta egy farmer a szőlőjében, Nero császár palotájának romjainál. II. Gyula pápa meg is vásárolta gyorsan. Mivel a szobor karja hiányzott, felkérte Michelangelót hogy faragjon új karokat a szobroknak, de ő ezt szerényen nem vállalta. Később mégis kiegészítette egy szobrász, nem tudom ki. Felfelé nyúlt Laokoón, egészen addig, amíg az 1900-as években egy antikváriumban felfedezték az eredeti kar egy részletét. Azóta ez látható a múzeumban, és kiderült, hogy a nyakáról próbálja lefejteni a kígyót. Megdöbbentő mozgalmasság egy olyan szobron, ami a Kr.e. 2. században készült!
Ez az ókori nyuszi sok más állattal egy egész termet elfoglalt. Éppen restauráltak közülük párat, így közel a többihez nem tudtam menni, de ez kifejezetten érdekes terem volt. Voltak itt lovak, oroszlánok, de mellette egyszerűbb háziállatok is mesterien megformázva.
Emberi szobrokból még sokkal több is volt. Érdekes, a római női szépségideál annyira egységes volt, hogy mindegyik olyan volt mintha egyetlen modellről lettek volna mintázva. Még érdekesebb hogy van egy (élő :D ) barátnőm akinek az arca nagyon hasonlít erre, nagy Minerva modellkarriert befuthatott volna kétezer éve. (A képemen a távolabbi szereplőről van szó.)
Az ablakokból a Vatikán szép parkjára nyílt kilátás, gondozott, szép fák és zöld fű volt. Ez elég ritka Róma-szerte, az olasz parkokban teljesen ki van száradva a fű, és nem is ennyire tisztán tartottak... Rómában a pinea fenyők és a pálmák is veszélyben vannak, karibi és indiai rovarok támadták meg őket. Kezd itt is egyre melegebb klíma lenni, és át tudnak telelni ezek a trópusi kártevők.
Az írásom végére ezt a falfreskót szántam, ahol a Szentatyának viszik a hívei a kenyeret, galambot és ... Pick szalámit? :D
Egyébként gyertyák, de magyarként ez volt az első gondolatom. Raffaello termei nagyon nagy erejűek, de mire odaértem,már sok ember volt bennük, és a Sixtus-kápolnának is más hangulata volt másodszor a nap folyamán. De még így sem közelíti meg az igazi turistaszezont a zsúfoltság.
Izomlázzal a múzeumtúra után, de feltöltődve mentem haza.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése