Zarándok napok

 Anyukám meglátogatott Rómában. Már túl van a hazatérésekor kötelező 10 nap karanténon is, de szerintem elég sok élményt begyűjtött az itt töltött alig 4 napja alatt, úgyhogy kaland szinten is megérte.

Vasárnap este érkezett, így aznap csak egy üdvözlő vacsorát ettünk Alessandrónál, és visszasétáltunk a Via Giulián foglalt kis szállására, ami az utcám végében volt. Olyan kisváros a római belváros, hogy kiderült, egy barátom anyukájáé a szálláshely. Mondjuk kiadja egy cégnek akik airbnb-t üzemeltetnek benne, úgyhogy az olasz anyukával csak névlegesen,a kapucsengőn találkoztunk.

Első napunkon nagyot sétáltunk, a Colosseum felé és vissza, a Campo dei Fiori piacán voltunk, egy épület tetején ebédeltünk... Jó volt egy kis családi program. Megnéztünk utunkba kerülő templomokat. A leggyönyörűbb "betévedős" templom a Chiesa di Sant'Ignazio di Loyola. Olyan perspektíva van a mennyezetre festve, hogy szinte kinyílik az égbolt.

Másnap nagyon aktív napot tartottunk. A Vatikánban kezdtük a napot magyar nyelvű misén, és utána a 9 órai nyitásra a múzeumba is bementünk. Megint csak ketten voltunk korai vendégek a Sixtus- kápolnában. Aztán kávéztunk a zöld parkban és beszélgettünk. 

Délután a Lateráni bazilikába is elzarándokoltunk, itt még én sem jártam. Valójában ez a pápa címtemploma, szóval rangban még a Szent Péter bazilika felett is áll. De sokkal kevésbé ismert turistacélpont. Szerintem a legszebb része a kolostorkert, mert az megőrizte a régi korok hangulatát (13. századi). A bazilika pedig már szokványosabb "templomjellegű" belülről. 

A kertben a csavart oszlopokon színes mozaikberakások vannak, így raktam össze magamban, hogy miért is ezzel a technikával készült a magyar kápolnában a díszítés..

Ezután a közeli Szent Lépcsőt (Scala Santa) is meg akartuk nézni de arra várni kellett 3-ig hogy kinyisson a templom, így a környéken egy ismeretlen ám nagyon finom és otthonos vendéglőben pizzáztunk. A lépcsőnek különleges atmoszférája van. Aztán taxival kimentünk a katakombákhoz, ahol szalézi magyarokkal találkoztunk. Kávéztunk (csak a szaléziak tudnak cappucinót úgy csinálni mint egy barista :D ) és utána megnéztük a házat. A kápolnában van Szent Tarzíciusz ereklyéje.  A naplementés, sűrű csendű térben közösen imádkoztunk, és énekeltem is. Ez volt a nap fénypontja, nem csak fizikai ( ahogy sugárként az oltárra világított a lemenő nap) hanem lelki feltöltődés terén is. Igazából nem a helyek számítanak hanem az emberek. Hazabuszoztunk anyával, mert már nem siettünk (sosem lehet tudni mikor jön a busz...) és nagyon finom, kovászos pizzát ettünk nálam. Ezen a napon anya is megtett több mint 16000 lépést :)