Velencei kiruccanás
Múlt héten egy pár napot Velencében töltöttem. Miriam barátnőmmel beszéltünk meg ott találkozót. Ő Németországból érkezett én pedig Rómából. Neki otthonos ez a város, hiszen ott nőtt fel, a család, a régi ismerősök mind ott vannak. Régóta terveztük ezt, hogy majd egyszer megmutatja "helyi szemmel" Velencét. Erre még a covid helyzet is rátett egy lapáttal, ennél autentikusabban ritkán látni ezt a tengerre épült kis ékszerdobozt.
Kilépve a pályaudvarról máris bele lehet csöppenni a mesébe: engem kék víz, hajók, napsütés fogadott.
Szállásunk gyalogtávra volt innen. De egyébként minden gyalogtáv a belvárosban, hiszen autók, motorok nem is mehetnek be a területére. Ezért olyan csendesek az esték, csak néha egy-egy csónak hallatszódott az ablak alatt. A turizmus drasztikusan lecsökkent, és a szállások is megfizethető áron kínálnak szobákat.
A híres velencei Vaporettók 7x drágábbak turistaként mintha az ember helyi lakosként veszi igénybe. Azért én mégis felültem egyik nap, mikor már elfáradt a lábam, na és lemerült a telefonom. Vízen könyebben hazatalálni, mint a kacskaringós kis utcákon, girbe-gurba hidakon.
Miriam megmutatott egy gondola átkelőhelyet is, ahol a révész 2 Euróért gondolával átevez a Canal Grandén. Így jóval olcsóbban, de kevésbé romantikus apropóból kipróbáltam ezt is. :)
Miriam nagypapája itt dolgozott, mint zongorista, korrepetítor. Szép családi történet. Most az unoka hódítja meg a különböző városok operaházait. Itt Velencében még sajnos nem énekelte a Sevillai borbély Rosináját, mert ugye az igazgató felesége is erre pályázott... hihi. Mindenhol akad kivételezés.
A Szent Márk téren láttam egy dagályt, olyankor a tér közepét ellepi a víz.
Olyan szép, szürreális látvány volt, ahogy a felhők a lábam alatt úsztak a tengerben.
A leleményes árusok rögtön vízhatlan cipőhuzatot árulnak. Nem vettem, mert viszolygok a harsány színektől és a műanyag holmiktól. De milyen jól tettem. A velencei ismerősök azt mesélték, hogy a turistákon szoktak nevetni akik cuppognak a mély vízben, és mindenképp beázik ez a nyomorult tákolmány. Főleg hogy egy méret van, ami nem jó a nőknek.
Amúgy pallók is vannak kirakva, nem kell félni.
A kedvencem a családi vacsorák voltak, Miriam barátainál. Olaszul társalogtunk, azért én még csak ott tartok hogy mire elmondok egy mondatot addigra ők 3-at . De finom cukkinis rizottót ettem, és quiche lorraine-t.
Hálás voltam ezekért az otthonos pillanatokért. Jó dolog a "világjárás", de sokat van közben egyedül is az ember. Ezt meg kell tanulni szereti.
Utolsó napon nagy vízállásra készültek, a boltokat vízhatlanná tették, de.... az új tengeri Mózes mobilgát először bevetésre került- és működött. Mindenki fel volt dobva, én pedig elindultam haza--- Rómába :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése