Mesebeli hegyek völgyek

A héten az Alishan ( 阿里山) nevű helyre kirándultunk, és ott is éjszakáztunk a hegyen. Ez egy több órás autózás Tajpejtől, és kanyargós szerpentinen vezet felfelé az út. Még jó hogy tapasztalt tajvani útitársaim voltak, és így például olyan szálláson tudtunk aludni ami valószínűleg nincs rajta a népszerű hotelfoglalós oldalakon és  egy valódi teaültetvényen teáztunk az egyik ismerősükkel, aki ott dolgozik.

Itt a szép tea, bár azt mondták ne erről készítsek képet, hanem a teafűről, de nekem tetszett a csésze és a fa alátét. Azért vettem teát is, majd Magyarországon megkóstolhatjuk. Bár nekem nincsen olyan szakszerű teázós felszerelésem, például az első adag teát csak kiborítják az asztalra, és az lecsepeg egy rácsos felületen. Ha valaki kíváncsi rá, Budapesten a Levél teaházban hasonló élményben lehet része, ott kínai a tulaj, és hagyományos módon lehet teázni.

Láttuk ahogy az idei termést éppen hozták ( bár nem értek a teaszürethez), mindenesetre kézzel kell leszedni aprólékos módon a leveleket.

A teaház őrzője egy utcakutya volt, stílusosan a Putyin névre hallgatott, van humorérzéke az itt lakóknak.

Mikor közeledtünk a szállásunkhoz, egy központi helyen átvettük a kulcsot, és hamarosan megérkeztünk-egy száz éves tradicionális japán házba. Úgy éreztem magam, mintha belecsöppentem volna egy Miyazaki mesébe, legfőképpen a Totoro-ba. Ott is egy régi házat vesznek birtokba a gyerekek, és még egy erdei varázslatos lénnyel is barátságot kötnek. Talán nekem is sikerült párral találkoznom, mert mikor este besötétedett, a "szentjánosbogár" megfigyelés sikerrel járt, és az erdőben sok kis ezüstösen pislanó fényt láttam. Olyan volt mintha figyelne az erdő. De kicsit elszaladtam a történettel, mert előtte még mutatni akarok egy képet a hangulatos szobákról, mind ilyen tatami szoba volt.

Mivel az eddigi sűrű napok közepette itt akadt először időm gyakorolni, még énekeltem is benne, és az akusztikája egész jó. Kellemesen felnagyítja az ember hangját, de nem visszhangzik. Nem voltak lakótársaink, pedig mi 3 szobát használtunk csak az 5-ből. És nagyon kedvező áron lehet benne megszállni, (kb. 2500 Forint átszámítva.)

Kis sétával, egy hegyi vasúthoz lehetett eljutni, valamint egy hangulatos piac is volt. Itt sok helyen meg lehet kóstolni a portékát, de az árusok ezt nem agresszívan teszik. (Törökországban például már rég rátukmálnák az emberre az árut ha volt olyan merész és felpróbálta/megkóstolta. )

Felhős időnk volt, ezért élőben láttam a kínai festmények ihlető témáját, ahogy a hegyek között felhők vonják pasztellszínbe a tájat.

Hajnalban még az időeltolódás hatása alatt lehettem, mert meglepően korán fel tudtam ébredni, így egy hajnali sétával kezdődött a napom. Tetszett hogy az ösvényt kis talpacskákkal tették még nyomatékosabbá, így még az írástudatlan (én) ember is megérti.

Furcsa érzés írástudatlannak lenni, olyan mintha kisgyerek lennék. Emlékszem van olyan gyerekkori emlékem,ahol nézem a reklámtáblákat, de még nem tudom elolvasni, és még a mi jól ismert, unalmas ABC betűink is olyan egzotikusnak tűntek. Most ilyen értetlenül kell néznem az étlapokra, de végül is minden étel ehető alapon nagyot nem lehet hibázni. Főleg ha kínaiul tudó emberekkel veszed körbe magad :D

Szóval a reggeli sétán ilyen aranyos kis harangvirágot láttam, illetve egy macska alakú bokrot, ami képen már nem is néz ki olyan jól, úgyhogy nem osztom meg.

Csak egy éjszakát töltöttünk a hegyen, de visszafelé még láttunk szép helyeket. Egy cédruserdőben láttam óriási fákat,  és ott mondjuk szakadt az eső.

Ez a híd volt a kedvencem a túrán, ezekkel a függőhidakkal nem tudok betelni!

Azóta egy újabbat is láttam csak napsütésben, de az egy másik fejezet lesz.

A híd lábánál itt egy kolostor volt, ahol egy harangot ha háromszor megkongat az ember szerencséje boldogsága és még valamije lesz. Azért megkongattam háromszor, mert olyan gyönyörűen zengett a folyóvölgyben!

Egy kisebbik híd és a templom.