Egy kis művészet

Vajon hol található a legnagyobb mennyiségű kínai művészeti örökség? Ha az első gondolatod mondjuk Peking, akkor nem nyertél.

 A tajpeji Nemzeti Palotamúzeum látható a képen, és itt mintegy 700.000 kiállítási tárgyat gyűjtöttek össze. Vagy inkább magukkal hozták Kínából 1949-ben a kommunizmus elől menekülő nacionalisták. És milyen jól is tették- így nem lettek a több ezer éves kőfaragványok, Buddha szobrok, császári dinasztiákat túlélő porcelánok a proletár kulturális forradalom (avagy eszetlen vandalizmus) áldozatai.

 Igazán hatékonyan végezték a dolgukat a felhergelt tömegek Kínában, és felbecsülhetetlen károkat okoztak, leromboltak templomokat és megsemmisítették a "burzsoá" műkincseket.  A pekingi nemzeti múzeum azóta sem tudott a tajvaninál gazdagabb készletet összegyűjteni, pedig hatalmas ország Kína. (267szer nagyobb mint Tajvan.)

 A múzeumban készítettem képeket, most azokból csemegézem de ne várjon tőlem senki professzionális elemzést, a legtöbb műalkotásnak a korszakát sem jegyeztem meg, csak kattingattam a képeket azokról amik igazán megtetszettek, akárcsak egy jóravaló ázsiai turista.

A kép nem adja vissza annyira, de ez egy elefántcsontból kifaragott labda, ami 17 rétegű! Nagyon aprólékos munka lehetett. Valahogy a művész neve ritkán marad meg az utókornak.

 Ez a miniatűr "Willendorf-i Vénusz" nagyon hasonlít egy embrióra is. Nagy feje van, rövid kis végtagjai. Valami termékenységi jelkép lehetett 3-4000 évvel ezelőtt. Igazából lehet tényleg varázsereje van, hiszen jól végezte a dolgát, mert a kínai populáció a legnagyobb a Földön (bár az indiaiak a születési statisztikák szerint nemsokára átveszik a vezetést).

 Ez egy ősi írásjel, de szerintem "paprikajancsi" és  "szürkemarha" lehet a jelentésük :D

 A kőbe vésett bizonyíték, hogy tényleg a gólya hozza a gyereket.

 Voltak díszes, "hagyományos" kínai vázák is, de valamiért ez ragadta meg a figyelmemet. A Song-dinasztia idején ilyen modern porcelánokat készítettek. (Ő előttük már divatban voltak a cifra vázák,de még nem az amit mi tipikusan kínainak gondolunk.) A formatervezése is nagyon tetszik ennek a kis fehér gömbnek, bár nem tűnne fel hogy ez egy tradicionális kínai stílus ha az IKEA-ban jönne velem szembe :D. Ebben az a döbbenetes, hogy a Song dinasztia 1000 évvel ezelőtt uralkodott. Jócskán megelőzték a mi európai, letisztult klasszicizmusunkat. Csak ezek után a fehérek után jöttek a sokkal díszesebb, kék mesékkel átfestett vázák-a Ming dinasztia idején.

Egy majom (hou-ce) mászik a gyertyatyartón.
Szívesen hazavittem volna.

 Egy igazán furcsa állat, ami szerintem szamár, Bing bárányra szavazott Xiaojiou pedig kutyát látott benne. Biztos mindenki a patrónusát/totemállatát látja, ezek szerint az enyém egy ordító szamár.

Ha már a patásoknál tartunk, volt egy digitális művészet rész, ami a kínai kultúrából inspirálódott, és a digitálisan színezhető bukolikus tájkép igazán kreatív volt. A rózsaszín lovakkal még örömmel színesítettem volna tovább a tájat, de mögöttem egy kislány már nagyon ki akarta próbálni, így átadtam neki a kezelőpultot. (Ami aztán a kiszínezett művet feltöltötte a szobányi faliképre.)

 A képen a nagy attrakció a jáde káposzta látható. Valamiért ez a látogatók nagy kedvence. Egy szép kőből egy hétköznapi káposzta van kifaragva. Nem csak egy, több variáció is van belőlük, a művész szerette a zöldségeket, néha még egy méhecskét is ráfaragott. Még sor is állt a terem előtt! Nem értettem, de azért lefotóztam, és ahogy így nézegetem egyre jobban tetszik. Milyen kár hogy én nem vettem a szuvenír boltban egy őt ábrázoló kulcstartót, hűtőmágnest stb.! :)




Most többet nem írok, itt a kis metrókártya, szerintem ennél aranyosabb nem is lehetne. Miért nem ilyen Budapesten a bérlet???