Kávé és egy megkésett csomag

-
 

Itt még az egyetemi kampuszon is van Starbucks.
És egyáltalán nem menő dolog, csak egyszerűen ez van, és mindenütt körülvesz, mindenki ide jár-néhány környéken még a hajléktalan ember is melegedni.
És meg tudja venni a kávét (mert ugyanannyiba kerül mint Magyarországon). De itt azt az 1200 Forintot percek alatt "megkeresi".

Mondjuk ennyi idő után már kezdett elegem lenni az ízéből, az árából (mert még mindig néha belegondolok) és hogy csak nyomokban emlékeztet a valódi cappucino élményre, úgyhogy a itt lefotózott kávé csak egy pótcselekvés volt a városban, mert otthon már megvan amire vágytam.

 Nem is tudtam hogy ennyire hiányzott, csak miután megrendeltem és.... megérkezett a Esz(ter)presso masina!




Íme az első kísérletezésem Latte kategóriában, olyan büszke voltam rá. Igaz hozzá méltó poharat még kéne vennem, de csak ez volt átlátszó itthon.

Ez a csomag pedig októberben lett feladva, köszi anya! De csak most ért ide, úgyhogy sokat utazott, és a karácsonyi CD-k már nem aktuálisak annyira.
A probléma az volt, hogy gondos anyaként azért még egy allergia gyógyszert belecsomagolt, emiatt felbontották a dobozt, megvizsgálták a gyanús tablettát, aztán 4 hónapot tanakodtak, és végre kiküldték felbontva a gyanúsítottat.
 De tényleg ki olyan jóhiszemű hogy postán küld gyógyszert ? Látszik anya nem egy tapasztalt drogcsempész . :) De lehet hogyha ez a doboz mesélni tudna, mindenféle dél-amerikai történetet elmondana, lehet hogy egy kiló kokain mellett várakozott.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brugge

-
Kép
Második belga napomon Brugge-be vonatoztam. Erre a városra voltam a legkíváncsibb, az UNESCO is a világörökségek listájára tette.  Elég komótosan sétáltam ki a belvárosi pályaudvarra (napsütéses időben a fotózás lelassít), de szerencsére minden órában megy 2 vonat is arrafelé.  Az nagyon tetszik Belgiumban, hogy minden elérhető távolságban van, és a vonatközlekedés is kiváló. A maszkviselés még kötelező a zárt terekben, úgyhogy ez az egyetlen kényelmetlenség. Furcsa milyen hamar megszokjuk a jót, Magyarországon már mindent szabad a többi európai országhoz képest, egészen elneveletlenedtünk,  a  sok szabályt magunk mögött hagyhattuk. A kérdés persze hogy meddig :( A pályaudvar gyalogos távolságra van az óvárostól, csak elkezdtem követni az embereket és könnyen megtaláltam amit kerestem. Először egy apátság kertjében kötöttem ki, itt kezdődött és végződött a városnéző napom. Valamiért olyan megnyugtató és pozitív kisugárzása volt a helynek. Egy nagy belső udvar volt fákkal, középen templ
További információk

Gent

-
Kép
 Nem sok időm volt a nyáron elszabadulni, mert eléggé besűrűsödtek a feladatok. (Dióhéjban a  Dunakanyar Művészeti Fesztivál , mellette  kulturális diplomáciai feladatok  teljes munkaidőben és esetenként  koncerteken is énekeltem .)   Azért a néhány belga napom alatt Gentbe is elvonatoztam. Erről olyan sokat nem írok, inkább fotóztam és nem éreztem magam teljesen jól. Valahogy túl meleg és fülledt idő volt, az emberek pedig sokkal többen voltak mint amire számítottam. A villamosút is hosszabb volt, mire beértem az óvárosba sok idő eltelt, kezdve attól hogy nem tudtam honnan indul a 3 közül a nekem való járat.  Próbáltam egy üveg vizet venni, de a szuvenírboltokban nem lehetett kapni, más üzlet meg nem nagyon volt. De legalább vettem egy kiskanalat Gent felirattal, és németül elcsevegtem a boltos bácsival. Ami pozitívum volt például Rómával összehasonlítva, hogy itt még nem kínai telepesek viszik a szuvenír üzletet, hanem helyi kiskereskedők. A kiszáradás szélén inkább beültem egy kávéz
További információk

Párizs

-
Kép
A hosszú hétvégén elkíváncsiskodtam Párizsba, kifele PCR teszttel, de hazafelé már a világjegyemmel (oltási igazolás) jöhettem. Ugyan május van de Párizs annyira tisztelettudó volt a magyar irodalommal szemben hogy az Ady szerű ősz-arcát mutatta be nekem, nehogy már az " Im wunderschönen Monat Mai " német romantikáját keressem a franciáknál. (Olyan gyönyörű az a Schumann dal, hogy ide azért belinkeltem, meg ezt dúdolgatom szarkasztikusan már egy hónapja a budapesti vagy párizsi esőben.)  Azért a felhők nem szegték a kedvem, és néha még a nap is kisütött az  5 napig tartó szakadó eső  előrejelzések ellenére. És mindeközben csak egyszer sikerült megázni. (Napszemüveg rajtam általában inkább a vakító felhők miatt van, nem a napsütés miatt. ) A Párizsi Magyar Intézet egy új  kiállítással rukkolt elő , és én pont a megnyitót megelőző napra időzítettem az érkezésem. Így találkozhattam a kurátorral Barki Gergellyel, aki elmesélte pár festmény izgalmas felkutatását. Lényegében kincsv
További információk