Kis találkozások
Ilyen gusztusos kis étkek,egy baj van velük hogy hamar elfogynak. Az enyém karamell sajttortás, a másik pedig kókusz és még valami, de ezt én nem tudom mert a sajátommal voltam maximálisan elfoglalva.
Veronikának ez volt az utolsó napja itt,indult a repülője kora délután, de nagyon jó volt ennyi idő után látni őt. :)
Ha mar Georgetown-ban voltam, jól körülnéztem, de akadt egy nálam is jobb megfigyelő, méghozzá egy még régebbi barátom, akivel teljesen véletlenül akadtunk össze egy üzletben.Egyébként volt egy megérzésem hogy bemenjek, amúgy meg sem néztem az Ájfonhetet... Csak gondoltam bemegyek 1 percre a hőség elől.
Szóval semmi előzetes egyeztetés nélkül (azt tudtam hogy itt diplomata, és valamikor majd találkozni kéne), de egymásba botlottunk. Utoljára Máltán találkoztunk,mikor mindketten angolul tanultunk. Hát ezek szerint jó a máltai nyelvoktatás. Legalábbis Washington DC felé orientál.
És ez még csak a napom eleje volt. Hamarosan folytatom, hogyan kerültem a Fehér Házhoz közel.
Csak a végére egy vicces történet: Mentem az utcán és egy furcsa hapsi (nem tudom hogy hajléktalan, vagy csak művészlélek, esetleg egy nebraskai földműves), próbált velem szóba elegyedni, vagy pénzt lejmolni. Megelőzvén minden bonyodalmat csak ezt mondtam neki "Sorry I can't speak English" (a máltai nyelvoktatás szégyene, de az önvédelem dicsősége) Erre megkérdezte: Ohhh, are you an Aussie?!
Magyarul: -Bocsánat de nem beszélek angolul.
-Ahh, szóval ausztrál vagy? :DDD
Megjegyzések
Megjegyzés küldése