Illúziók a művészetben - Rodin múzeum és Eiffel torony

 Kezdenek elhalványulni az emlékeim a legutóbbi utazásomról, úgyhogy az elmaradt ígéretemet még most bepótolom. 

 Már pénteken el akartunk menni múzeumba, de helyette az Eiffel torony új attrakcióját néztük meg, azt remélve hogy nem lesz tömeg- de nem nyertünk. Egyébként nagyon látványos 3 dimenziós installációt telepítettek a kilátópontra. 

Nem szerettem volna kivárni az elrettentő sort, így nem készült rólam szakadék szélén ácsorgós turista fotó. Egy ismeretlen lányt azért lefotóztam, így látszódnak a csalóka szögek is (hogy miként születik az illúzió). A középről tökéletes kép nem az enyém, mert nem tolakodtam oda a sor elejére, de ilyet könnyen találni az instagramon. A montázsom jól ábrázolja a valóság és az online világ közti szakadékot. Lehet ez volt a művész célja is?

Egyébként a párizsiak kissé frusztrált népség, és nagy örömmel tapasztaltam hogy ők nem a turistákkal gorombák- hanem egymással is!

De inkább felpezsdíti őket egy kis perpatvar, nem zuhannak össze a kritikától, hanem éles nyelvvel visszaválaszolnak. 

Tanúja voltam egy ilyen francia jelenetnek a sorban régóta álldogáló nő és az oldalról befotózó delikvens között. :)

Aztán inkább kávézóban töltöttük az Eiffel környéki egy órát és nem ebben a közegben. 

Hazafelé menet egy új városi fejlesztést láthattam ami kicsit a budapesti méhlegelővel rokon.

Itt birka szakmunkásokra bízták kísérleti módon a fűnyírást. Eddig úgy látom jól teljesítenek, nekem tetszett a látvány. Remélem honorálják a munkájukat és a fehér sincs kiközösítve közülük, valamint azt is hogy nem ő a főnök, mert Franciaországban az már nem divat.

Így már inkább másnapra maradt a múzeum, aminek apropóján írok. A Rodin Múzeumba bárki bemehet - nem kell oltási papír a kultúrához. Maszk, jegyvásárlás és egy kis sorbanállás azért itt is szükséges a bejutáshoz. Egy szép városi kastélyban található a gyűjtemény. Körülötte rózsakertes park, Rodin szobrokkal. 

A múzeum 1919-ben nyílt, mivel Auguste Rodin a francia államra hagyta az életművét, azzal a feltétellel hogy múzeumot alapítanak belőle. Egyébként ez a szerény kis házikó volt a műhelye. (Hotel Biron. Franciául a hotel nem szálloda minden esetben, itt például egy városi kastélyt hívnak így. A hotel de ville meg egyenesen városházát jelent.) De a szobrok benne még többet is érnek mint ez az ingatlan, 2008-ban majdnem 19 millió dollárért adták el Rodin egyik művét a Christie's árverésén New Yorkban. A párizsi múzeumban pedig a legértékesebb, legnagyobb művei vannak. A gyűjtemény része 6600 szobor, 8000 rajz, 8000 régi fotográfia és egyéb műtárgyak...Például antik görög és római szobor maradványok, és Vincent van Gogh, Claude Monet festményei. De nem is az elképesztő anyagi értéke miatt nagy élmény ide ellátogatni, hanem a szobrokba öntött élethű mozgalmasság és energia látványáért. 

Olyan érzésem volt mintha egy-egy szobor mindjárt folytatná a mozdulatot ami meg lett örökítve. Van lélek a kőben.

Az ablakban ülő kisfiúk is olyanok voltak mintha csak kibújtak volna a mai napon a szoborságból, és este majd visszaváltoznak ők is kővé, de ma kimenőjük volt. Szerintem vannak ilyen varázslatok a világban.

Hazafelé jól leszakadt az ég és teljesen eláztam, de nem bántam, örültem hogy élek és egy ilyen élménnyel gazdagabb lehetek.