Visszatérés Washingtonba, reptéri horror :)

Nem is volt olyan egyszerű. Jó, a 10 órás repülőútra már fel voltam készülve, de a reptéren a határőrök mindig meg tudnak lepni. Már fel voltam készülve rá, hogy sosem kedvesek, és valamiért mindig egy kisebbségi ellenőrt fogok ki, akinek pont rossz napja van, és burkolt unszimpátiával viseltet az elnyomó fehérek ellen. (De azért még így is százszor könnyebb a helyzetem, mintha arab lennék... ) A mellettem lévő sor jól haladt, ott kb 3 perc jutott egy ember kikérdezésére. Az előttem lévő lányt (szintén valami germán típus ránézésre), már elküldte a "gyanús esetek szobába", aztán jöttem én, és szintén erre sorra jutottam. Azt nem is tudom mit csinálnék ha nem tudnék angolul, mert azt teljesen természetesnek veszik hogy minden idelátogató turista perfekt beszéli a nyelvüket és mindent elmesél az életéről.
Szóval most először láttam a "kitoloncolós szobát", (az útlevelem el is vették az ajtóban), de szerencsére ott már átengedtek és a az útlevelem visszakaptam. Meg kellett mutatnom a hazafelé szóló repjegyemet, elmesélnem hogy egy 50 dollár értékú porcelánt hoztam ajándékba (az a szó hogy porcelain nem volt meg a szótárában, úgy éreztem magam mint egy diák akit feleltetnek és egyest kapok, aztán eszembe jutott hogy itt China-nak hívnak minden ilyesmit...) illetve ejnye-bejnyében részesültem, mert nem hoztam ki azt az ösztöndíjas dokumentumot ami a tavaly szeptemberi beengedésemnél nálam volt. Ja és mikor a telefonomban végre megtaláltam a repjegyem és mutattam, akkor rámrivallt hogy nem tehetem át a pulton a kezem... Furcsa érzés amikor az emberről rögtön a rosszat feltételezik, nekem nem volt vaj a fülem mögött és mégis a torkomban dobogott a szívem. Köszi Trump a határszigorítást.. Bár az is bennem volt, hogyha nem jöhetek, azt is túlélem, nem megyek oda ahol nem szívesen látnak- ez elképzelhetetlen lenne egy európai országban hogy az utazóknak elvegyék a kedvét a látogatástól.

A végére pedig ennek örökérvényű ábrázolása :

Az a gyanús, aki nem gyanús! :D


A kép csak illusztráció, nem így mentem az officerhez 10 óra repülés után :D De ha Bond lány lennék akkor így mentem volna. (Köszönöm a képet Richard Kovacs ! )

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brugge

Gent

Párizs