Egy délután DC-ben

 Az elmúlt pár hétben vagy háromszor is jártam az állatkertben. Ez a szép időnek is köszönhető, illetve dolgom is volt a városban, így összekötöttem a két programot. Ő itt egy armadillo. Szerencsém volt hogy ilyen aktív volt, alig lehetett lefotózni, mert fel-le rohangászott. Várta már az etetést, láttam hogy a gondozók már készülődtek. Olyan érdekes állat, kicsit aranyos, kicsit olyan mint egy féreg és kicsit egy tökre is hasonlít. Az az elképesztő hogy Texasban szabadon kószálnak. Washingtonban csak a terráriumban, de így némiképp könnyebb őket megfigyelni.

 A Hirschhorn Gallery-ben is jártam, itt modern művészeti installációk vannak. A bejáratnál egy ilyen orchidea fal fogadott, a képernyőkön pedig gyorsított üzemmódban pattannak ki a bimbókból a virágok. Közben az utcán ugyanez virtuális segédeszköz nélkül tapasztalható, már olyan tavasz illat kezd lenni, fűszeres föld, és friss életszagú minden. De most főleg benti képeket fogok mutatni.
 Ilyen érdekességek vannak a kiállítási térben. A meztelen, kedvetlen óriás és a felöltözött, kedves pár. Bár a kontrasztot élő elemek alkotják, akik mindjárt továbbsétálnak. Ijesztően realisztikus volt egyébként a bácsi. Olyan mintha a következő pillantban rám akarna förmedni, hogy mit bámulom és takarodjak.
 Ezt a termet kitöltötte egy művészi meteor, azért a kijáratot megtaláltam. A teremőr bácsi csak az óramutató járásával megegyező haladási irányt engedélyezte, pedig én szívesebben mentem volna a másik irányba. Mondjuk nem lehet túl vidám egész nap ebben a szobában felügyelni, és azzal szembesülni hogy ez a fullasztó sötét tér kiszorít. Mint egy szűk liftben állni egész nap. És még látogatók is jönnek. Klausztrofóbiások ne is jelentkezzenek ide teremőrnek.
 Téma és variációk.
Erről a ruhát válogató madonnáról először valamiért a migránshelyzet jutott eszembe. Sok mondanivalója van, mert a fogyasztói társadalomtól kezdve (a szabadfogas akción át) a szegénységre ömlő haszontalan termékekig minden témát lehetne illusztrálni vele.





A múzeumok ötkor bezárnak. Akkor viszont még túl nagy a forgalom, így egy forró csokival és Bennel még megvártuk a naplementét és az autómennyiség szolidabbá válását. (Munkaidő után kifelé a városból, sokszor megakad a forgalom.) Ennek a kis várakozásnak köszönhetően láthattuk, hogy ilyen szép színekbe öltözött a National Monument.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brugge

Gent

Párizs