Eszter a világban

Ma végre esett az eső, eddig erre vártam. Persze hamar el is állt, de nem volt semmi. Trópusi ciklon erejével érkezett, csak a sivítását lehetett először hallani, meg éjszakai sötétségbe borult a városka. Aztán 20 percig özönvíz erejével szakadt az eső, majd vége lett. A tantermekbe befolyt a víz, mert az olasz szigetelés nem túl komoly dolog. Ezután mezítláb mentünk át ebédelni, mert bokáig gyalogoltunk a vízben. Olyan jól esett! A szó minden értelmében :)

Ez a cím ugyan klisé, de igaz. Tényleg amióta itt vagyok Greve in Chianti-ban, folyamatosan csak süt a nap. Elviselhetetlen lenne, de a házban ahol megszállok, van egy mélyvizű kerti medence, és ez megment ezeken a napokon. Egy háromhetes opera kurzuson vagyok itt, így a kellemest a hasznossal összekötve, a nyaralás és a tanulás is ki van pipálva. Színészet, hangképzés, korrepetíció, és mesterkurzusokból áll a hét. A zenei rész mellett minden reggel jógán és olaszon is részt lehet venni, ezeken én örömmel ott is vagyok. Az olasz nyelv egyébként is jelen van-a mindennapjaimban- a piacon olaszul értek szót a nénikkel, sőt már megtaláltam a helyi erők kávézóját is, ahol harmadannyiba kerül a reggeli mint a turistáknak szóló főtéren. Már azt is tudom, hogy nem eszpresszót kell kérni, hanem "kávét". Így nem tűnik az ember teljesen kívülállónak. Cappucinó pedig csak reggel létezik, de erről már tudtam korábban is. (Ha délután rendel itt valaki, akkor bolondnak tűnik.) Kávé nélkü...

Az első estém így telt Toszkánában. Most találtam megy a jegyzeteim között, amit múlt hét vasárnap írtam. A lakótársaim mind hosszú útról jöttek (Ausztrália,Usa) , s már kimerülten az ágyba dőltek.  Engem nem feszít az idő tréfája: helyette a világháló nevet rajtam, és nem tudom behozni az áhított WiFi-t amit délután még lehetett. Így egy fokkal nehezebb a zene tanulás de a figyelmet nem kábítja el annyi más inger. Most olvastam este, majd lekapcsoltam a villanyt a mexikói szobatársam, Monica érdekében.  A városka mesés, az ételek szívből jönnek és tökéletes kompozíciói a festői tájból és a szinte pogány vidámságból kevert olaszosságnak.  Prosciutto és sajt volt a vacsorám friss kenyérrel. :)

Múlt héten megint nem volt idő unatkozni. Hétfőtől szerdáig egy izgalmas feladatom volt. Még Washingtonban, egy éneklés kapcsán találkoztam Desmond Child-dal, majd ezek után beszélgettünk, és felajánlottam, ha Magyarországra jönne, akkor szívesen segítek neki, asszisztenskedem, vagy éppen fordítok neki.  Mivel nagyon érdekel a könnyűzenei világ is, és  érdeklődésem tárgyában nincsen számítás, csak tiszta kíváncsiság, így tényleg őszintén élveztem hogy beleláthattam a kulisszák mögé, és tehetséges emberekkel találkozhattam. Egy mesterkurzust is tartott az Artisjus épületében, és megismerhettem, hogy milyen, a zenéhez teljes alázattal és szakértelemmel nyúló fiatal zeneszerzők teremnek a hazánkban, ezen a területen is. A napi program végén még el kellett mennem a saját dolgaimmal kapcsolatban is egy megbeszélésre, ami viszont egy jövő évre vonatkozó Müpás koncertről szólt, ahol énekelni fogok :) Alig várom, de a részletekről csak később fogok írni. Másnap reggel is mentem, ...

Nem nagyon hoztam nyilvánosságra a szülinapomat, így megkímélve magamat sok facebook üzenettől. Nem mintha nem értékelném a jószándékot, viszont így kevesebbet pittyegett a telefonom, és tényleg meg tudtam élni a szülinapom, teljes jelenléttel élvezhettem a pillanatokat. Sőt, már szombaton belecsaptam, mert egy kis tóparti sátorozós-sütögetős (röplabdás) napot hirdettem meg barátokkal, mert egyenként nagyon nehéz lenne összehozni a személyes találkozást. Ők sem tudták mind hogy szülinapom lesz, így nem hoztak még több alkoholt, és ajándékot, valamint nem is kellett a középpontban lennem. Érdekes, hogy éneklés közben ez örömet okoz, de egyébként inkább kifáraszt ez a szerep. Az idő is csodálatos volt, néha kis zuhéval, de egyébként júliusi meleggel. Vasárnap pedig a családommal ebédeltem, házi készítésű tortát is kaptam anyától. Nagy örömömre nem csak a cuki unokaöcsik és egyéb családtagok voltak ott, hanem Miriam is, aki Bécsből érkezett. (És másnap együtt utaztunk tovább Kiskunhala...

Miután hazajöttem, egy érdekes fejezet vette kezdetét. Interjút adtam, és még a tv-ben is volt egy megjelenésem, élő adásban. Furcsa dolog ez, izgalmas és nehéz is. Nehéz, mert viszonylag introvertált karakter vagyok, de azért könnyen beszélek, ha kell. Illetve legalább 10 hónap Amerika kellett hozzá, hogy ne érezzem ezt "tolakodásnak", hogy magamról beszélek, vagy éppen a terveimről, sikereimről. Valahogy már gyerekkorunk óta belénk van kódolva, hogy "ne dicsekedjünk", és inkább panaszkodjunk, minthogy arról beszéljük ha valami jól sikerült. Most erőt vettem magamon, és belevetettem magam a "mélyvízbe". Mivel az elmúlt év tényleg eseménydús volt és valóban izgalmas, így nincs bennem félsz, hogy untatnám a hallgatókat. Először egy utazós műsorban, a Törzsutasban beszélgettem, itt meg is lehet hallgatni.  Egy laza, vicces beszélgetés volt, és eloszlatta az aggodalmaimat, az interjúkkal kapcsolatban.  Persze mikor elkezdődött az"ON AIR" avagy ...

Nem azért történt ez a blogolós csend, mert már nem történik velem semmi hogy hazajöttem Magyarországra. Inkább annyi minden történt, hogy nem volt időm leülni és írni. Először családi szülinapozás volt a Balaton-felvidéken, ez pont jó volt arra hogy kipihenjem a hosszú utat- bár a kis unokaöcsik azért reggel fél nyolckor már szorgalmasan dörömböltek a szobám ajtaján... Ezek után elkezdtem költözködni Budapestre, így most megint van ott egy hadiszállásom, egy félig összeszerelt, majd aztán elrontott IKEA szekrénnyel felturbózva. Pedig két fiú is ügyködött a dolgon.  De nem panaszkodom, mert egyáltalán nem segítettem. Eközben én Vácon a Régi Zenei Napokon vettem részt. A borzasztó kánikulában nagy öröm volt kiszakadni a fővárosból. Vác meglepően gyönyörű kis városka, mindenkinek ajánlom. Még én is biztos visszamegyek!  Az énekeseket Emma Kirkby tanította, aki egy nagy művész a régizene műfajában,  itt meg is lehet hallgatni.  Tőle hallottam először Dowland dalo...