2017. február 8., szerda

Tavasz a télben



Texasban gyönyörű a január. Az itt élő emberek inkább elviselik az elviselhetetlen nyarat (pára és forróság), de cserébe télen a legszebb, legkellemesebb időjárás az övék. Nálunk májusban van ilyen időjárás Magyarországon.

A napfényre és D-vitaminra kiéhezett szervezetem nem győzött minden percet kint tölteni a szabadban. Először Bing anyukájához mentünk, aki egy békés tó partján lakik, erről a helyről itt már bővebben is írtam.


Most ki tudtam használni a kerti edzőparkot is, bár lehet én vagyok az első ember aki ezt használta a legutóbbi látogatásom óta. Kissé belepte az erdő pora.
Sok kiépített ösvény van a fák között, ahol el lehet merülni a magányban, és érzékelni a csendes odafigyelés erejét. Míg ott voltam, bevezettem, hogy reggel ébredés után, mielőtt a telefonhoz nyúlnék az időt ellenőrizendő (majd ezzel együtt beránt a Telefonvilág, a kommentek, levelek és értesítések áradata), inkább egy pár jógagyakorlatot végzek. Sokkal frissebb reggeleim lettek, és ébresztő nélkül is percre pontosan akkor ébredtem, mint mikorra elterveztem. Sokszor okosabb a testünk mint a gondolataink.

 De mielőtt megijedne mindenki hogy buddhista szerzetes lettem, és lemondtam minden technológiáról ami az életünket romlásba döntötte, azért az új kamerám funkcióit is próbálgattam. Itt az egyik ház "drámai" effektet kapott. Mindenki ilyesmi házban lakik ezen a területen. Illetve azoknak, akik lelkigyakorlatra vagy tanulni jönnek,vendégházak is a rendelkezésükre állnak.

Azon a képen jobban is látszik a kék ég, mert azt nem vettem "drámaira" :)

Elvileg Texas híres a felhőiről, de a magyar felhők nagyon hasonlóak. Ennek az lehet az oka, hogy ugyanúgy egy nagy alföld van a közelben.

Ha valaki még ennél többet akar a olvasni a Hortobágy-Texas párhuzamról, olvassa el Szilvay Gergely cikkét erről, vele Dallasban találkoztam, és a programokon közösen vettünk részt . (De azért arról is írok majd egy kicsit az én szemszögemből.)




Houston belvárosába is benéztünk, már eléggé a Superbowl lázában égtek, mert vasárnap itt rendezték meg az amerikai foci döntőt.
A taxik tetejére labdákat meg bukósisakokat szereltek díszítés gyanánt. Egyébként nagyon drága a jegy egy ilyen döntőre, idén 6250 dollár volt az átlagos jegyár...(1,800 000 Forint!)  Nem csoda, hogy sokan csak a parkolóban szurkolnak, és ott sütögetik a terepjáró mellett a BBQ sütőn a húst, és kivetítőn nézik az eseményeket. Vagy otthon a barátokkal, illetve a sportbárok is hatalmas népszerűségnek örvendenek.

Mi a focimeccs idején már Dallasban voltunk. Busszal utaztunk át, ez egy jó 4 órás út volt, de texasi emberekre tervezett hatalmas ülésekkel.


Előtte azért elmentünk a houstoni lepkeházba is. Jó érzés volt egy olyan "állatkertben" lenni, ahol boldogabbak az élőlények mint amennyire odakint lennének. Itt nincs a pillangóknak ellenségük, csak egy vegán leguán barátjuk. A fákon mézes szivacsok csalogatják őket, és hatalmas méretűre meg tudnak nőni.

Nagyon jól esett ez a kis idő Houstonban, igazán feltöltődtem. Érdekes kontraszt volt, hogy közben a nővérem meg síelni ment.

Közben visszatértem Washingtonba, és ugyan hó nincs, de Weöres Sándor szavaival alátámasztva én is már várom a tavaszt.



TAVASZVÁRÓK

Megládd, megint futunk a berken át,
        feledve tél jegét.
A záros kert-ajtón s a kerten át,
        ha felszikkadt a rét.
Most hűs estére hűsebb éjszakát
        borít fehér sötét.
De majd megint futunk a berken át
s fogjuk köröskörűl az almafát,
        feledve tél jegét,
        ha felszikkadt a rét.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése