Gent

 Nem sok időm volt a nyáron elszabadulni, mert eléggé besűrűsödtek a feladatok. (Dióhéjban a Dunakanyar Művészeti Fesztivál, mellette kulturális diplomáciai feladatok teljes munkaidőben és esetenként koncerteken is énekeltem.)  

Azért a néhány belga napom alatt Gentbe is elvonatoztam. Erről olyan sokat nem írok, inkább fotóztam és nem éreztem magam teljesen jól. Valahogy túl meleg és fülledt idő volt, az emberek pedig sokkal többen voltak mint amire számítottam. A villamosút is hosszabb volt, mire beértem az óvárosba sok idő eltelt, kezdve attól hogy nem tudtam honnan indul a 3 közül a nekem való járat. 

Próbáltam egy üveg vizet venni, de a szuvenírboltokban nem lehetett kapni, más üzlet meg nem nagyon volt. De legalább vettem egy kiskanalat Gent felirattal, és németül elcsevegtem a boltos bácsival. Ami pozitívum volt például Rómával összehasonlítva, hogy itt még nem kínai telepesek viszik a szuvenír üzletet, hanem helyi kiskereskedők.

A kiszáradás szélén inkább beültem egy kávézó teraszára (valami kis művész mozi lehetett főállásban), és egy nagy pohár vizet kértem a kávé mellé. Embereket fényképeztem az analóg gépemmel. Betértem pár hűvös és nyugalmas templomba. Ilyenkor éreztem a kontrasztot a világ apró-cseprő zajai és az időtlen, tág némaság között. 

Gyönyörű volt a város, de szinte elmenekültem. A képek viszont jól sikerültek, fekete-fehérben.