Fort Worth

Dallas környékén még meg lehet tapasztalni a régi cowboy-western életérzést. Fort Worth történelmi részébe látogattunk el.

Egy kissé "Szentendre hangulata" van: több turista fotózza a marhákat mint amennyi állat elvonul az úttesten. És sok az ajándékbolt veszkócsizmákkal és kalapokkal is. Kedves magyar házigazdánk Éva vezetett körbe minket a helyen, megnéztük a legnagyobb country bárt, ettünk egy tipikus texasi BBQ House-ban, és egy igazi rodeóra is beültünk.

Egészen izgalmas volt, és nem sokan tudták kiülni a bikákat 8 másodpercig. Aztán volt lovas hordókerülés, ez úgy láttam itt a  lányok sportága. A legfurcsább versenyszám a kisboci lasszózás, el kell fogni lóról a menekülő állatot és aztán leugrani és összekötözni a lábait. Ekkor áll meg a stopper.

Ha a borjú elfut az első lasszózás elől, akkor ő nyert, nincs 2x próbálkozás. Én inkább a borjaknak drukkoltam, de érdekes volt megfigyelni a "pszichológiai tömeghatást", magamon és másokon is. Ez talán a versenyszámnál is izgalmasabb vagy ijesztőbb volt.

Az első versenyzőnél a főként turistákból álló nézősereg még döbbent csöndben figyelte, ahogy a cowboy földhöz csapja a megrettent kis bocit és összeköti a lábait... aztán nagyjából a harmadik-negyedik indulónál már üdvrivalgásban törtek ki, és buzdították hangosan. Minden "rosszra" rá lehet könnyen szoktatni az embert, ha mások is csinálják... Erre már születtek is pszichológiai kísérletek, mondjuk nem egy texasi farmon. Azért még így is sokkal humánusabb ez a sport mint a bikaviadal, ahol az állatnak esélye sincs. Itt a híres bikákat számon tartják és értékelik. A kicsik is később "megbosszulhatják" a gyermekkori sérelmeiket. (Remélhetőleg nem steak-ként végzik...)

A több órás esemény után egy country zenekar játszott kint, és az emberek spontán táncolni kezdtek rá.

Egy érdekes nap volt, az első napom a "vadnyugaton".