Tiszta idő de nagyon hideg Chicago-ban


Ma előkerült ez a kép, és eszembe jutott az elmaradt beszámolóm. Végre magyar billentyűzettel írok, ami fura, most szoknom kell. Pár hónap alatt berögződött pár mozdulat (pl. az í a 0 helyén volt az amerikai gépen) és most gyakran melléütök. 

Visszatérve a tárgyra, Chicagót nagyon megkedveltem. Öröm rá visszagondolni, de most nem kívánkoznék oda, kb. mínusz 20 fok lehet most ott. Már novemberben is sikerült átfagynom egy szeles napon. Nem véletlenül a szelek városának is nevezik. A nagy Michigan tó is hűti a várost. A képen a tó előtt állok, és nyári napokon strandként funkcionál ez a homokos plázs. De ott tartózkodásom alatt inkább nem a habokba, hanem egy meleg kesztyűre vágytam, így egy fázós gyaloglás után (közben megálltunk forró kávét inni), vettem is 6 dollárért 2 kesztyűt szuvenír gyanánt.

Az utca helyett a felhőkarolók tetejére kívánkoztunk. Szerencsére tiszta idő volt, erre vártunk az esős napon. Így tényleg megérte felmenni a "360 Chicago" toronyba (korábban Hancock Tower volt a neve). Innen teljeskörű kilátás nyílik az egész városra. A belépőjegy mellé még egy koktél utalványt is kaptunk. Úgy időzítettük a programot, hogy a naplemente ott érjen minket. Így nappali és esti látványban egyaránt részünk lehetett.



 Nekem nagy élmény volt kilépni a liftből és szembesülni a csodálatos látvánnyal. A tó, a város, a lemenő nap, minden tökéletesen meg volt komponálva. És persze az angyalszárny-felhők.  Érdekes egy metropolisz közepén megtapasztalni a természet szépségét.
De talán a naplemente is különlegesen szép volt aznap, mázlisták vagyunk. És mindezt fűtött helyről fotózni még jobb.


A citrusos koktél is meglepően jó volt. (Az eddig megkóstolt borzalmas Manhattan koktél után főleg!) Bár a műanyagcseresznyét megspórolhatták volna. Van aki ezt megeszi egyébként?

Itt már nem kellett sokat várni az esti fényekre. Vajon milyen lehet egy ház 55. emeletén lakni?

Most nagyon távolinak  tűnik egy ilyen életforma, mert a karácsonyt a családommal töltöttem Magyarországon. Rövid volt az idő, kicsit rohanós, a végén szilveszterre elfáradós.

Jól feltöltődtem, de hamarosan 5 hónapra még visszamegyek Washingtonba/Marylandbe.

Ott ilyen magas épületek nincsenek, de vissza kell rázódnom az időbe és térbe. Az első pár napon még biztos esténként 9-kor be fogok ájulni az ágyba.
De azért az egészségesebb, mint mikor visszafelé még hajnali 3-kor is pörög az ember alvás helyett.







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brugge

Gent

Párizs