2017. január 17., kedd

Gyerekprogram 1.




Mióta visszatértem Amerikába, több gyerekprogramon is önkénteskedtem. Az első még azon a havas szombaton volt (azóta sem esett több hó itt). A Dreams for Kids DC alapítvány rendezésében volt jóga és tánc oktatás sérült gyerekeknek. Reggeli program volt, de szerencsére nem volt túl messze a házunktól, és nem kellett beutazni a városba.

Mivel majdnem annyi önkéntes volt mint gyerek, elég koncentráltan lehetett figyelni és segíteni a mozdulatokat. Én Jacksonra és a kishúgára figyeltem. Nem volt könnyű feladat, mert mindig mentek a maguk feje után. De azért megkíséreltem kényelmesebbé tenni a próbálkozásaikat.
 Mondjuk ha én lettem volna az oktató, több izgalmas mesét beleszőttem volna a feladatokba de azért így sem volt unalmas. Amint a figyelem lankadt volna, egy kis pihenés után elkezdtek tánclépéseket tanulni. Mivel a testvérek egymással akartak táncolni, így először fotókat készítettem, aztán akadt egy új társam, Marcus aki az első kerekesszékes táncpartnerem lett. Egész muzikális fiú. Egy idő után olyan népszerűvé vált, hogy nem sokáig táncoltunk, mert mások is "felkérték". Elég vicces volt  latin zene az első hóeséssel.
Ezek a gyerekek nagyon kedvesek mindenkivel, vagy éppen nagyon őszinték, az egyik kisfiú ezt hajtogatta a végén: "Anya hazamegy, Lisa hazamegy és én is hazamegyek. Mára elég ebből. Én és anya hazamegyünk. Most."
 Értékeltem a kijelentését és belegondoltam, nekünk "egészségeseknek"milyen nehéz a társadalmi elvárások között kimondani pont azt amit gondolunk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése