Halloween, vau

-
Még mielőtt elveszítené aktualitását, gyorsan közzéteszek pár képet a Halloween őrületről. Szombaton egy vidéki kisvárosban a kutyáiknak rendeztek beöltözős bulit az emberek...A választási kampányra reflektálva egy amerikai szavazónak öltözött kutya és gazdája voltak az elsők akiket láttam. 

Majd következett a "macskás öregasszony" bőrbe bújt bulldog, fürdőköpenyén plüss macskák csimpaszkodtak... Szerintem a kreatív kategória győztese.

A kis tacskót kinevezték Hotdognak, de a gazdája sem bírta ki beöltözés nélkül.
Egy régi amerikai sorozat szereplőjének öltözött a lány és kutyája.










  És végül íme egy díszlet ami sok házon visszaköszön, de itt egy igazén professzionális kivitelezést láthatunk. A képet nem én, hanem Nagy Nándor készítette, aki már ismeri hogy hol veszik "véresen komolyan" a dekorációt is. Ma én is megyek Alexandriába, ahol ez készült, bár én egy előadásra. De még biztos láthatok efféle remekműveket arra. Egyébként tegnap az utcán is ki volt téve egy doboz, csak hogy aki arra jár markoljon fel egy kis cukorkát, az egyik gumicukornak kifejezetten Gabi gyerekfogkrém íze volt, ahogy Kata (KCSP-s Chicago-ból jól megállapította) Most itt van összesen 3 Kcsp kolléga, úgyhogy sok dolog történik- nincs is időm nagyon hosszú blogot írni.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brugge

-
Kép
Második belga napomon Brugge-be vonatoztam. Erre a városra voltam a legkíváncsibb, az UNESCO is a világörökségek listájára tette.  Elég komótosan sétáltam ki a belvárosi pályaudvarra (napsütéses időben a fotózás lelassít), de szerencsére minden órában megy 2 vonat is arrafelé.  Az nagyon tetszik Belgiumban, hogy minden elérhető távolságban van, és a vonatközlekedés is kiváló. A maszkviselés még kötelező a zárt terekben, úgyhogy ez az egyetlen kényelmetlenség. Furcsa milyen hamar megszokjuk a jót, Magyarországon már mindent szabad a többi európai országhoz képest, egészen elneveletlenedtünk,  a  sok szabályt magunk mögött hagyhattuk. A kérdés persze hogy meddig :( A pályaudvar gyalogos távolságra van az óvárostól, csak elkezdtem követni az embereket és könnyen megtaláltam amit kerestem. Először egy apátság kertjében kötöttem ki, itt kezdődött és végződött a városnéző napom. Valamiért olyan megnyugtató és pozitív kisugárzása volt a helynek. Egy nagy belső udvar volt fákkal, középen templ
További információk

Gent

-
Kép
 Nem sok időm volt a nyáron elszabadulni, mert eléggé besűrűsödtek a feladatok. (Dióhéjban a  Dunakanyar Művészeti Fesztivál , mellette  kulturális diplomáciai feladatok  teljes munkaidőben és esetenként  koncerteken is énekeltem .)   Azért a néhány belga napom alatt Gentbe is elvonatoztam. Erről olyan sokat nem írok, inkább fotóztam és nem éreztem magam teljesen jól. Valahogy túl meleg és fülledt idő volt, az emberek pedig sokkal többen voltak mint amire számítottam. A villamosút is hosszabb volt, mire beértem az óvárosba sok idő eltelt, kezdve attól hogy nem tudtam honnan indul a 3 közül a nekem való járat.  Próbáltam egy üveg vizet venni, de a szuvenírboltokban nem lehetett kapni, más üzlet meg nem nagyon volt. De legalább vettem egy kiskanalat Gent felirattal, és németül elcsevegtem a boltos bácsival. Ami pozitívum volt például Rómával összehasonlítva, hogy itt még nem kínai telepesek viszik a szuvenír üzletet, hanem helyi kiskereskedők. A kiszáradás szélén inkább beültem egy kávéz
További információk

Párizs

-
Kép
A hosszú hétvégén elkíváncsiskodtam Párizsba, kifele PCR teszttel, de hazafelé már a világjegyemmel (oltási igazolás) jöhettem. Ugyan május van de Párizs annyira tisztelettudó volt a magyar irodalommal szemben hogy az Ady szerű ősz-arcát mutatta be nekem, nehogy már az " Im wunderschönen Monat Mai " német romantikáját keressem a franciáknál. (Olyan gyönyörű az a Schumann dal, hogy ide azért belinkeltem, meg ezt dúdolgatom szarkasztikusan már egy hónapja a budapesti vagy párizsi esőben.)  Azért a felhők nem szegték a kedvem, és néha még a nap is kisütött az  5 napig tartó szakadó eső  előrejelzések ellenére. És mindeközben csak egyszer sikerült megázni. (Napszemüveg rajtam általában inkább a vakító felhők miatt van, nem a napsütés miatt. ) A Párizsi Magyar Intézet egy új  kiállítással rukkolt elő , és én pont a megnyitót megelőző napra időzítettem az érkezésem. Így találkozhattam a kurátorral Barki Gergellyel, aki elmesélte pár festmény izgalmas felkutatását. Lényegében kincsv
További információk