2016. november 6., vasárnap

Köszönet Kocsis Zoltánnak

Érdekes álmom volt előző éjjel. Egy nekem fontos személy halt meg benne, de utána még leveleket írt nekem.
Ezek után a valóságban meghalt Kocsis Zoltán.
Ő olyan állandó pont volt a világomban, amióta az eszemet tudom és zenét hallgatok-tanulok, mindig szóba került, és részese volt az engem körülölelő zenének. Kamaszkoromban ámulva néztem a Bruno Monsaingeon által készített fiatalkori (Ránki Dezsővel közös) riportfilmjét, és csodáltam, irigyeltem elérhetetlen intellektusát, zenei zsenialitását.
Nehéz elképzelni, hogy nem lesz vele több interjú, koncert...

De ahogy az álmomban a levelezés folytatódott, úgy a valóságban Kocsis zenéje sem szűnik meg. Elkísérhet még hosszan, hiszen apró töredékét tudom csak annak amit ő - s most a neki való tisztelet és hála jeléül azt az időt amit egyébként nem hasznos időtöltésre szánok, most még több zenehallgatásra és a zeneirodalomra fordítom köszönettel és hálával az ő emlékének.

https://www.youtube.com/watch?v=TQCU4Q8tWe8

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése