2016. október 6., csütörtök

Texas

Nemrég jártam Texasban is. Nem tartott sokáig, csak egy hétvége volt. Pont mire itt Washingtonban megjött az ősz, akkor repültem, és Texasban megint az a párás meleg fogadott, ami itt is volt szeptember elején. Az idő szűkében nem sok mindent néztem meg, ami a legérdekesebb, az hogy egy buddhista faluban szálltam meg.

Itt lakik a barátom anyukája. Elsőre furcsa, de mikor másodszor belegondol az ember, akkor szerintem a legjobb amit el lehet képzelni. A közösség nagy része régről ismeri egymást, D.C. környékén éltek és dolgoztak, barátok voltak, közös érdeklődéssel. Mire nyugdíjasok lettek, elhatározták, hogy közösen vesznek egy nagy birtokot, amire mindenki épít egy házat. Texas ideális, mert sosincs hideg (bár szerintem túl sok a mérgező állat...) Itt egy tó körül élnek (kb. harmincan), meghívtak egy "Mestert" hogy tanítsa őket, és a napjuk így tanulással, elmélkedéssel, meditációval és közösségi munkával telik. Én is beszálltam kertészkedni,és egy éppen távol lévő család portáját gazoltuk ki.Reggel pedig tai chi is van, de mivel ez kb. 5.30-kor, így erről csak hallottam. Mindenki egészségesnek és elégedettnek tűnt.


A képen ilyen ösvények láthatók, amik bemennek az erdőbe is, lehet rajtuk kerengeni és közben imádkozni.


Elképzeltem, hogy az én szüleim is a barátaikkal élnének időskorukban, folyamatosan frissen tartanák az elméjüket tanulással, meghívnának egy papot hogy éljen velük (ez azért könnyebben elképzelhető mint egy zen-mester az esetükben) , és lelkigyakorlatos kurzusokat tartanának, amire "külsősök" is csatlakozhatnak. (Vannak vendégházak is az ideiglenes látogatóknak.)
Persze ez egy utópia, de milyen jó lenne, ha idősek otthona helyett, ilyen önfenntartó közösségek tudnának nagyobb számban létrejönni, akár Magyarországon is. De ehhez azért jómód és mobilitás is kell, hogy az ember gondoljon egyet, és mindent hátrahagyva egy új környezetben kezdjen új életet 50 éves kor felett.


Mikor én ottjártam, éppen ilyen kurzus időszak volt, és ennek örömére együtt készítették a vacsorát is a közös konyhában. (Amúgy mindenki házában van saját konyha.) De ilyen alkalmakkor szeretnek együtt főzni, vegetáriánus ételeket. Egyébként nem mindenki vegetáriánus itt sem.

Ezek az aranyos kis gombócok rizstésztával, zöldséggel vagy káposztával vannak töltve.
Itt látható a konyhai munkamegosztás.

Vacsora után vasárnap volt egy filmvetítés.
Vicces hogy olyankor mindig valami új amerikai bullshit filmet néznek, most például valami akció ment. Ilyenkor valami merőben mást szeretnek nézni, mint amiról egész héten tanulnak.
Előtte én egy mini koncertet tartottam, népdalokkal, Mozarttal és Ave Mariával. Nagyon hálás hallgatóság volt, és egy különleges atmoszféra volt a teremben, talán a zen-mester hatása?

Itt a tó ami köré építkeztek. Teknősöket láttam a tóban (akik megették a lótuszokat, a Lotus-lake-ből).

 Az eső is esett, nagyon trópusi volt az idő.



Ez pedig a "Meditációs központ".
Sokat nem voltam benne, mert én még nem tudok 2 órát egyhelyben ülni.

De ez nem egy szigorú, zárt hely, a fiatalabbak kijárnak dolgozni Houstonba, mi is elmentünk Galvestonba megnézni a tengert. Illetve egy igazi texasi BBQ helyen is jártam.
Itt a tenger! Vagyis inkább a Mexikói-öböl. Úsztam benne, meleg volt és hullámos. Utólag olvastam róla, hogy milyen szennyezett a vize, és  valami olajkatasztrófa is pár éve majdnem tönkretette az élővilágot. Pedig úgy örültem neki, hogy tengervíz van a hajamban. Olyankor annyira jó lesz a formája. De így inkább másnap azért kimostam belőle a sót (meg a kőolajat).
Odafelé megálltunk a Mekiben, hogy vegyünk sültkrumplit- a sirályoknak.
Ez a vidámpark már közel van a révhez. A vidámparkba nem mentünk be, de ettünk tengeri herkentyűket (ha már otthon vegetáriánus diéta van :D)egy étteremben. A texasi pincérek a legkedvesebbek eddig akikkel találkoztam.
Aztán hajókomppal átmentünk egy semmi látványosség szigetre, de a vízben sok delfint láttunk és pelikánokat is. Igazából a delfinek miatt jöttünk, úgyhogy nagyon örültem és hálás voltam nekik hogy feltűntek. Róluk kép nincs mert mindig csak az uszonyukat dugták ki a vízből. És a hajó meg egy autószállító komp volt. Legközelebb inkább vitorlással megyek delfint nézegetni :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése