2017. szeptember 24., vasárnap

Templomok és éneklések

Az elmúlt egy hétben háromszor is énekeltem különböző templomokban. Először múlt héten Budán, ahol egy barátnőmnek volt esküvője. Nagyon meghitt szertartás volt, sok zenével. A barátok egy kórusművet megtanultak, és így köszöntötték a házasulandókat, valamint hangszeres játék is volt a templomban. Engem egy vonósnégyes kísért, és a gyűrűhúzás utáni pillanatokban a Panis angelicust énekeltem. Az idő is kegyes volt, mert délután még a nap is sütött, majd amint benti program kezdődött este, az eső is rákezdett. Kétszeres áldás. H. és A. a Kaukázus hegyeiben ismerték meg egymást, és érezni a kapcsolatunkban is hogy egy ilyen környezetben fogant- : sziklára van építve. (Az esküvői képet a Just Stay Natural fotózta róluk.)

A lakodalom rész is jól sikerült, én a főleg győri bohém és művészlelkekből álló asztalnál kaptam helyet, élveztem is a társalgást, és szerencsére a vacsora alatt tangóharmonikán játszott egy zenész, és hangosítás nélkül.Szépen is játszott, de ami még boldogabbá tett, hogy ez megkímélte a hangomat, mert a másnapi koncertre kellett tartalékolnom. Úgy vettem észre hogy A. kedvenc ételeiből volt a válogatás, mátrai borzast ettem, finom is volt. Mivel kicsi a világ, még rokonnal is találkoztam az esküvőn, pont kinéztem a kislányát, hogy milyen aranyos teremtés. Velem megesik az ilyen rokontalálás, mivel apai nagymamámék 11-en voltak testvérek, (ebből 9 lány). De jó régi család 1925 előtt született mindegyikük. 
Minden jó volt az esküvőn, de éjfél előtt haza kellett mennem, mert másnap az Ars Sacra fesztivál programján énekeltem, Péliföldszentkereszten.  Egy esős nap köszöntött ránk. Még meg is voltam fázva, de egy olyan cseles ruhát választottam, amin el van rejtve egy zsepi-zseb. Egyébként érdekes, hogy amint színpadra kerülök, minden tünetem eltűnik, egészen a koncert/előadás végéig. Ez mindig így volt, így már nem aggódok fölöslegesen. 

A Bacchus Consorttal állítottunk össze egy programot, francia és angol barokk zenével, korabeli hangszereken kísértek. A templom akusztikája jól fogadta be ezt a hangzást. Ez igazi örömkoncert volt. Örültünk hogy megtelt a templom az eső ellenére is.  A koncert után itt maradtak a zenésztársak, és együtt vacsoráztunk és aztán zenéltünk, kipróbáltam a gambát is, jó érzés volt rajta pár hangot kikeresni. Másnap reggel gyönyörű idő lett, de sajnos kirándulni már nem lehetett mert hétfőn mindenki ment a maga dolgára.




Most szombaton ismét egy esküvőn énekeltem. Itt meglepetés gyanánt hívtak a Bazilikába, a lány édesanyja vette fel velem a kapcsolatot. Egy régi énekestársam révén találtak rám, mivel ő éppen otthon kisbabázik, így engem talált meg a feladat. Szeretem az ilyen énekléseket, részese lenni életük egyik fontos pillanatában...(Nem szeretem azt a kifejezést: "életük legszebb napja" mert ezután még annyi szép várhat rájuk reményeim szerint.) Sosem rutinból énekelek el ilyen népszerű énekeket sem mint az Ave Maria. Mindig izgatottan várom a menyasszony és vőlegény bevonulását, bár most a karzaton voltam és az arcokat onnan nem láthatom. De még így is érzem a megihletettséget, és énekemmel próbálok valami felemelőt nyújtani számukra.
 Szerintem az élőzene, része az elcsendesedő mozgalomnak vagy "slow life" típusú gondolkodásnak. A házi készítésű sütemény, egy hangszeren játszó ember, egy kézzel készített bútor, vagy egy általunk megművelt kert- örülök hogy ez kezd felértékelődni. Mikor elnézem az eldobható divat zászlója alatt kitermelt silány ruhákat (előállítása 5 cent, eladva 5000-ért), jobban bevackolódom a már 4 éves pulóverembe ami idővel csak még meghittebb, mert tudom ki készítette, tudom hogy természetes anyagból van és még emlékem is kötődik hozzá. Jó, vannak azért újabb holmijaim (Amerikában nem bírtam ellenállni pár fellépő ruhának), de próbálok kicsit tudatosabban, természetközelibben élni. Visszatérve a zenére, ha a jógának is tud tábora lenni, pedig az eszköztelenségből indul ki, miért ne lehetne az énektudást is hasonló lélekerősítőként bevetni- ezért tetszenek az esküvők, vagy az Ars Sacra célkitűzése, de akár egy heti rendszerességgel megtartott házikoncert szeánsz is jó ötlet. Lehet télen már jöhettek is hozzám egy teára, és házikoncertre!

1 megjegyzés: