2017. április 24., hétfő

Taiwan!

Hogyan kerültem a bolygó másik felére? Egy esküvőre érkeztem, és ebben az a legjobb, hogy a helyiek szemével tapasztalhatom meg ezt a kultúrát. Sőt még énekelni is fogok az esküvőn, így nem csak lógatni jöttem a lábam :)
Ennek az egyetlen hátránya, hogy Washingtonból még messzebb van ez a sziget,mintha Magyarországról jöttem volna, és így konkrétan át kellett repülnöm a földgömb másik oldalára. Nem is Kelet fele szálltunk (ami a magyar felfogással és földrajzi elhelyezkedéssel olyan logikusnak tűnne), hanem San Francisco-nak és összesen 18 órát voltunk a felhők felett, plusz az átszállással együtt több mint egy teljes napig utaztunk. De nagy szerencsémre a mellettem lévő szék üres volt, így összekucorodva még aludni is tudtam. Ekkora mázlit! És olyan öreg volt a repülőgép, hogy személyes tv nem is volt rajta választható filmekkel, ellenben hamutartó igen! Így minden arra ösztönzött, hogy próbáljak meg egy kiadósat aludni.Jó, hogy könyvek voltak nálam a fennmaradó órákra ( a washingtoni cserkész bazáron betankoltam magyar szépirodalommal!), és a Kínai kancsó novelláskötet Kosztolányitól igazán stílusos olvasmány volt Ázsia felé közeledvén.

 Ami közös a magyar és a tajvani természetben- mindkét helyen különleges gyógyvizek és föld alatti források fakadnak. Első kirándulásunk (Binggel és nagybátyjával) a Yangminshan (陽明山國家公園) nemzeti parkba  vezetett, ahol a hegy gyomrából kénes gázok, és forró vizű források eredtek. A páratartalom 99 százalék volt az információs tábla szerint, de szerencsére a hegyen hűvösebb az idő, így ez nem volt elviselhetetlen. Egyedül a harkányi strandra emlékeztető pukiszag volt egy kissé bűzös, de korántsem a fullasztó kategória :)
Megtanultam egy új és itt gyakran bevethető kínai mondatot: Szerintem túl nagy a köd. Sajnos leírni nem tudom, csak kimondani.
Tetszik, hogy a város mellett itt karnyújtásnyira van a legszebb természet. És Tajpej is sokkal tisztább mint gondoltam, nincs szemét az utcákon. A metró nagyon jól van kialakítva és autó nélkül is lehet élni. (Ami az USA nagy részéről például nem mondható el.) Még sok élményem van felhalmozódva, de ígérem hamar kiírom magamból, csak nem most, mert itt már hajnali 1 van és aludni kéne (nem segít hogy Marylandben délután egy van ugyanekkor...)

Úgyhogy végezetül csak egy aranyos zsánerfotót osztok meg, a parkban egy idős bácsi kihozta a lányokat  egy körre. Nagyon értenek ezek a tajvaniak a cukisághoz, majd a metrókártyámat is lefotózom.
 Most pedig jó éjszakát/estét/napot kinek éppen hogy!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése