tag:blogger.com,1999:blog-73139215546229195982024-03-12T18:49:06.020-07:00Eszter a világbanVölner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.comBlogger81125tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-62617577435289588202022-04-27T07:44:00.000-07:002022-04-27T07:44:01.809-07:00Gent<p><span style="text-align: justify;"> Nem sok időm volt a nyáron elszabadulni, mert eléggé besűrűsödtek a feladatok. (Dióhéjban a </span><a href="https://www.dunakanyar-fesztival.hu/" style="text-align: justify;" target="_blank">Dunakanyar Művészeti Fesztivál</a><span style="text-align: justify;">, mellette </span><a href="https://culture.hu/hu/budapest" style="text-align: justify;" target="_blank">kulturális diplomáciai feladatok</a><span style="text-align: justify;"> teljes munkaidőben és esetenként </span><a href="https://m.youtube.com/watch?v=uzFhEN3_AEM" style="text-align: justify;" target="_blank">koncerteken is énekeltem</a><span style="text-align: justify;">.) </span></p><p>Azért a néhány belga napom alatt Gentbe is elvonatoztam. Erről olyan sokat nem írok, inkább fotóztam és nem éreztem magam teljesen jól. Valahogy túl meleg és fülledt idő volt, az emberek pedig sokkal többen voltak mint amire számítottam. A villamosút is hosszabb volt, mire beértem az óvárosba sok idő eltelt, kezdve attól hogy nem tudtam honnan indul a 3 közül a nekem való járat. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYqzR-wYZiTIy2xZW7UFOwKwHr_yC5IextQaPm1ebZVrIO05V91BnYHdRedgaibvhv8DBTJSmvHLQGsdRWEcMYJWD09v7OkcxIjkgke9r-pFNILl2UhgOZ9qi_U5JcJMwpZ5ylR4sVJLDVu1-6OzJy5uFiwVtkvcueEYCvGVq59j_tvQgX2hkBw-h1/s1831/gent1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1240" data-original-width="1831" height="217" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYqzR-wYZiTIy2xZW7UFOwKwHr_yC5IextQaPm1ebZVrIO05V91BnYHdRedgaibvhv8DBTJSmvHLQGsdRWEcMYJWD09v7OkcxIjkgke9r-pFNILl2UhgOZ9qi_U5JcJMwpZ5ylR4sVJLDVu1-6OzJy5uFiwVtkvcueEYCvGVq59j_tvQgX2hkBw-h1/s320/gent1.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNoVnJHYb39zgg9cqqTB-VJ8ZYhxLWMTs5XoIE86KZFiNeQjfq5hA6pyNksnSEbz01wXt96Cq3qS1O5lF3VSG4rt61L1KD4eif9imRaQ8OP3SsoEAoyDrIQNvgqkagsbYfCReEQChmJ9ELux3Z8FIRUAkdzgyAAV9dOhwVfHvtxUULPDpvymtSrzih/s1831/gent2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1240" data-original-width="1831" height="217" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNoVnJHYb39zgg9cqqTB-VJ8ZYhxLWMTs5XoIE86KZFiNeQjfq5hA6pyNksnSEbz01wXt96Cq3qS1O5lF3VSG4rt61L1KD4eif9imRaQ8OP3SsoEAoyDrIQNvgqkagsbYfCReEQChmJ9ELux3Z8FIRUAkdzgyAAV9dOhwVfHvtxUULPDpvymtSrzih/s320/gent2.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhENX3EsRUuRDXaccc7hW0VvzKP_8t9A4KUdaPXgD-TYzEO-BsZ3cVXL7cdR5YKbZjSZeRqObQV3WiH7svDPMqtm_qJFoXWJpVNNHe_J2Nz7W1kZnAjGYEew_4ef3wVt9taTF0aanrOqT0PuUZdY4RK373M7khsDWi_T_Yo6LIfVPaPfzGWnfPT6Qb_/s1831/gent.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1240" data-original-width="1831" height="217" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhENX3EsRUuRDXaccc7hW0VvzKP_8t9A4KUdaPXgD-TYzEO-BsZ3cVXL7cdR5YKbZjSZeRqObQV3WiH7svDPMqtm_qJFoXWJpVNNHe_J2Nz7W1kZnAjGYEew_4ef3wVt9taTF0aanrOqT0PuUZdY4RK373M7khsDWi_T_Yo6LIfVPaPfzGWnfPT6Qb_/s320/gent.jpg" width="320" /></a></div><br /><p><br /></p><p>Próbáltam egy üveg vizet venni, de a szuvenírboltokban nem lehetett kapni, más üzlet meg nem nagyon volt. De legalább vettem egy kiskanalat Gent felirattal, és németül elcsevegtem a boltos bácsival. Ami pozitívum volt például Rómával összehasonlítva, hogy itt még nem kínai telepesek viszik a szuvenír üzletet, hanem helyi kiskereskedők.</p><p>A kiszáradás szélén inkább beültem egy kávézó teraszára (valami kis művész mozi lehetett főállásban), és egy nagy pohár vizet kértem a kávé mellé. Embereket fényképeztem az analóg gépemmel. Betértem pár hűvös és nyugalmas templomba. Ilyenkor éreztem a kontrasztot a világ apró-cseprő zajai és az időtlen, tág némaság között. </p><p><span style="text-align: justify;"></span></p><p>Gyönyörű volt a város, de szinte elmenekültem. A képek viszont jól sikerültek, fekete-fehérben.</p>Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-60860043046532581462021-09-09T01:33:00.002-07:002021-09-09T01:33:37.595-07:00Brugge<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6p3ZSo1uyAMBo-UGgg8VTMikoRYQ0bbFRNLFE9wYitiN0Eea8c5cml2EMpDIS2ADOEgrmq0hDPUcq7WmJiWAFLuIRBWkbeBJg36yyZo-Hr3Jf__an0e0JLKDxwABBdaIFlACQasXv9Oo/s1920/1F2FEC45-1636-4937-A916-A573ED9825C0.jpeg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1920" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6p3ZSo1uyAMBo-UGgg8VTMikoRYQ0bbFRNLFE9wYitiN0Eea8c5cml2EMpDIS2ADOEgrmq0hDPUcq7WmJiWAFLuIRBWkbeBJg36yyZo-Hr3Jf__an0e0JLKDxwABBdaIFlACQasXv9Oo/s320/1F2FEC45-1636-4937-A916-A573ED9825C0.jpeg" width="180" /></a></div><div style="text-align: justify;">Második belga napomon Brugge-be vonatoztam. Erre a városra voltam a legkíváncsibb, az UNESCO is a világörökségek listájára tette. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Elég komótosan sétáltam ki a belvárosi pályaudvarra (napsütéses időben a fotózás lelassít), de szerencsére minden órában megy 2 vonat is arrafelé. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az nagyon tetszik Belgiumban, hogy minden elérhető távolságban van, és a vonatközlekedés is kiváló.</div><div style="text-align: justify;">A maszkviselés még kötelező a zárt terekben, úgyhogy ez az egyetlen kényelmetlenség. Furcsa milyen hamar megszokjuk a jót, Magyarországon már mindent szabad a többi európai országhoz képest, egészen elneveletlenedtünk, a sok szabályt magunk mögött hagyhattuk. A kérdés persze hogy meddig :(</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJ2STShkX1YURpfJDLcdd_j3wCsMZQNPLUnZt089MR8smqLy1fipeVm95Hsp45GcSk214KuhU_9OhOQitEMblauR9kiVg4sTzwYhdIlNg4e0RvmE9osjdqGlToG2WNmnLlc8OqDqceUAM/s2048/FAD76624-BEB4-4831-8E1B-7C2A2F3F1A04.jpeg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJ2STShkX1YURpfJDLcdd_j3wCsMZQNPLUnZt089MR8smqLy1fipeVm95Hsp45GcSk214KuhU_9OhOQitEMblauR9kiVg4sTzwYhdIlNg4e0RvmE9osjdqGlToG2WNmnLlc8OqDqceUAM/s320/FAD76624-BEB4-4831-8E1B-7C2A2F3F1A04.jpeg" width="240" /></a></div><div><div style="text-align: justify;">A pályaudvar gyalogos távolságra van az óvárostól, csak elkezdtem követni az embereket és könnyen megtaláltam amit kerestem. Először egy apátság kertjében kötöttem ki, itt kezdődött és végződött a városnéző napom. Valamiért olyan megnyugtató és pozitív kisugárzása volt a helynek. Egy nagy belső udvar volt fákkal, középen templom és kis házak kertekkel. Mind a mai napig megszentelt hely, valószínű hogy ez is sokat hozzátesz a csendes békéhez. A kijáratnál kőhíd van, ahogy kiléptem, kiránduló csónakokat láttam, hattyúk társaságában siklottak a csatornán. A várost a belgák észak Velencéjének hívják, kicsit mosolyogva, mint ahogy mi Budapestet Kelet Párizsának szoktuk becézgetni. Sok csatorna szeli át, és a városközpont a középkor óta alig változott, úgyhogy ezekben tényleg hasonlítanak.</div></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAHH1JLmJeoowMICOW5q3GGkHWNM6_PDA__iW_IZGH9YHsbXjxfEtT9gugMYIP81nsr4_YtqFhjqT39JBtz4nd7iDikuCYJZLhvbzTN_SBk1lLPS-GAAB4CQNbB1Oh7bXrkKBPEGU5j6w/s4032/EBB85015-65AD-42A7-B745-0F8481A4E30F.jpeg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAHH1JLmJeoowMICOW5q3GGkHWNM6_PDA__iW_IZGH9YHsbXjxfEtT9gugMYIP81nsr4_YtqFhjqT39JBtz4nd7iDikuCYJZLhvbzTN_SBk1lLPS-GAAB4CQNbB1Oh7bXrkKBPEGU5j6w/s320/EBB85015-65AD-42A7-B745-0F8481A4E30F.jpeg" width="240" /></a></div>Nem volt meghatározott tervem, úgyhogy csak lődörögni kezdtem a városban, és átlényegültem semmittevő turistává. Tetszett hogy autók nem járkálhatnak a belvárosban csak lovaskocsik. Az egyik templom előtt éppen ásatásokat végeztek, és sírokat tárhattak fel, pár csontot én is láttam felcímkézve. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szerencsés napot fogtam ki, napos és felhős idő váltogatta egymást, hétköznap volt, így nem volt nagy tömeg a szűk kis utcákon. </div><div><div style="text-align: justify;">Ebédelni véletlenszerűen tértem be egy jó étterembe, az volt a preferenciám hogy valami tengeri dolgot tudjak enni. Nagyon finom volt, később azért egy belga elmondta nekem hogy a homár nem őshonos állat náluk, inkább kagylót kellett volna rendelnem. :D De az igaz hogy ők a legnagyobb importőrök Európában és jól is tudják elkészíteni . A söreik viszont mind kiválóak és helyben készülnek. Nem is értem miért a holland vöröscsillagos márka lett világhírű. Igyatok belga söröket inkább.</div></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1DvQGLNrFucSkyGyr-COkFErGFwJZeLAdUqc0irFIcsL8q0RdR2y2p3sF1JKlCclu3yGgHGCb7GcsT6ddVvgY29hhY1yZrM363nRUO6IcfQ3egAqBTmU873hMX63_DlayPvPgWVWn-NA/s2048/88D4F0BE-677A-412C-938C-F66898ED90BE.jpeg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1DvQGLNrFucSkyGyr-COkFErGFwJZeLAdUqc0irFIcsL8q0RdR2y2p3sF1JKlCclu3yGgHGCb7GcsT6ddVvgY29hhY1yZrM363nRUO6IcfQ3egAqBTmU873hMX63_DlayPvPgWVWn-NA/w150-h200/88D4F0BE-677A-412C-938C-F66898ED90BE.jpeg" width="150" /></a></div></div><div><div style="text-align: justify;">Régen láttam egy fekete komédiát az In Bruges-t (magyarul sikerült a taszítóan hangzó "Erőszakik" címre keresztelni) és onnan a helyszínek részben ismerősek voltak. Például a híres nagy toronyépület. Egy ablakban észrevettem egy erre utaló arany kertitörpét is aki bemutat a világnak. Ez egy nyüzsgő, élő városrész volt, sok étteremmel és piactérrel. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhg5U_rEb88K8SRVG3EfzkzCz-NKzanZuGQiv-NY1QYaJPruvWWTTtUGfCnyqcAWUcCZphIlyCmKsexYu-oEzRNLTh9m-Cbu8tU_NFO176pT4v7cXRPSPlEObgu67P7KTZv8reJ3C1gVUw/s1920/92A3FA2B-E44A-4568-9DC8-340F56747B1F.jpeg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1920" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhg5U_rEb88K8SRVG3EfzkzCz-NKzanZuGQiv-NY1QYaJPruvWWTTtUGfCnyqcAWUcCZphIlyCmKsexYu-oEzRNLTh9m-Cbu8tU_NFO176pT4v7cXRPSPlEObgu67P7KTZv8reJ3C1gVUw/s320/92A3FA2B-E44A-4568-9DC8-340F56747B1F.jpeg" width="180" /></a></div>Délután már lustább voltam, és beneveztem egy csónakázásra. A kapitányunk négy nyelven folyékonyan vezette az idegenvezetést- hollandul, franciául, spanyolul és németül . Csak angolul nem tudott. De ennyi nyelvből már mindenki értett legalább egyet. </div><div><div style="text-align: justify;">Régi fényképezőmmel is fotóztam sokat, illett az archaikus városba. Kipróbáltam a híres waffelt is, de cukorsokkot kaptam, csak a felét tudtam megenni a nagyon finom de tömény édességnek. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div>Hazafelé olyan barátságosan sütött a délutáni nap, újra a kolostoron át sétáltam ki a vonathoz, mssziről lefotóztam egy horgászt és a piknikező párját és visszaindultam Brüsszelbe. Ott már nem esett jól a hazaséta, szerintem egy jó 20 km-t járkáltam ezen a napon. De megérte, mert az egyik kedvenc városommá vált ez az elvarázsolt kis hely.</div><div><br /></div></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: left;"><br /></div>Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-40773548481790736012021-08-30T23:24:00.007-07:002021-12-07T09:01:36.188-08:00Belgium - Atomium<p style="text-align: justify;">Amikor már elviselhetetlenül hosszúnak éreztem a forró napokat, kinéztem magamnak egy hűvösebb úticélt - Brüsszelt.</p><p style="text-align: justify;">Furcsamód nem turisztikai videók hozták meg a kedvem, hanem dán filmes lelkiállapotomban - az árvíz. Azért nem vagyok katasztrófa turista, a helyzet konszolidálódott augusztusra, mikor befoglaltam az utamat, de mindenképp borúsabb, hűvösebb az éghajlat mint nálunk. Míg mi június-júliusban a konstans 35 fokkal küszködtünk, nekik az özönvízszerű esővel gyűlt meg a bajuk.</p><p style="text-align: justify;">Az időm nem volt hosszú, csak hétfőtől csütörtökig voltam kint, de az alatt lesétáltam jó 60 km-t és 3 várost is meglátogattam. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQYt8y_unJMTkHSenGFFNef_zH1p3gkP5Kpg5bMQXJ4pqCveaWiWf9dOcnOosoePrIhYPajNILy3pRYd67-zEIU47iwBdNF95tHswXXFwH6T3r1tPgQArmYdiii8I17lHmzB3l1fvdrZs/s1350/blog-atom.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1350" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQYt8y_unJMTkHSenGFFNef_zH1p3gkP5Kpg5bMQXJ4pqCveaWiWf9dOcnOosoePrIhYPajNILy3pRYd67-zEIU47iwBdNF95tHswXXFwH6T3r1tPgQArmYdiii8I17lHmzB3l1fvdrZs/s320/blog-atom.jpg" width="256" /></a></div><p></p><p style="text-align: justify;">Először Brüsszelbe megérkezvén az Atomiummal kezdtem, mint retró túra, ez kicsit kiesik a várostól, úgyhogy metrós kirándulással kezdtem a belga napokat. A metróban az az érdekes hogy nem a házakat látom, hanem az embereket. Ahogy egyre több bevándorló hátterű ember száll fel a kocsiba, akkor érezni hogy kifelé haladunk a drágább belvárosból. De mindenki nagyon kedves és előzékeny volt egymással.</p><p style="text-align: justify;">Az Atomium a világkiállításra készült 1958-ban, és ez volt a fő attrakció. Úgy jártak vele mint a párizsiak az Eiffel toronnyal. Eredetileg csak ideiglenes épületnek szánták, de végül annyira népszerű lett hogy a város kabala épületévé változott. Ez az óriásira nagyított atom szerkezet egy kicsit űrhajóra emlékeztet belülről. Van egy kiállítás benne, meg fentről kilátás, és sor a liftre. Igazából a lift a leglátványosabb elem, mert üvegből van a teteje és látni ahogy repülünk felfelé az acélcsőben. Már elég fáradt és éhes is voltam úgyhogy több benyomásom nem maradt a helyről. </p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgV5OeLN5ZPEi0cW8ajEkAdfG0Id7QC2hv7g0_w9cZ0raq76UllQFQ1_JBI1hJ6c9yZIOaKbIs_m8FkHJeN1_UhSpkk6bUKMc7H4TbaruHB4ZB85TWc8asb_BCvaa84r3A8AypHC4f4zfw/s1656/blog-atomium.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1656" data-original-width="1242" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgV5OeLN5ZPEi0cW8ajEkAdfG0Id7QC2hv7g0_w9cZ0raq76UllQFQ1_JBI1hJ6c9yZIOaKbIs_m8FkHJeN1_UhSpkk6bUKMc7H4TbaruHB4ZB85TWc8asb_BCvaa84r3A8AypHC4f4zfw/s320/blog-atomium.jpg" width="240" /></a></div><div style="text-align: justify;">Kifelé rámsóztak egy drága kulcstartót, de pont hajnalban szakadt le az előző díszem (<a href="http://volnereszter.blogspot.com/2017/04/orlando.html" target="_blank">orlandói</a> szerzemény), úgyhogy nem éreztem rablásnak a 6 Eurót. </div><p></p><p style="text-align: justify;">Mikor kiléptem az épületből, rögtön elkezdett cseperegni az eső, de azért elindultam a park felé, a metróhoz (rossz irányba de ez itt már mindegy). </p><p style="text-align: justify;">Kb 100 méter után úgy igazándiból rázendített az eső, egy fa alatt kerestem menedéket, ami két percig még állta a sarat, de utána ott is mintha dézsából öntötték volna. Egy kis belga gyerek ordított mellettem, mert csak esőkabátja volt és nem tetszett neki az eső ahogy a fején kopog, így fölé tartottam az én egyszemélyes mini-esernyőmet- a végén a nagymama, én és a kisfiú álltunk az illúzió-esernyő alatt- bőrig ázva. De legalább beszélgettem az idős, elegáns és csuromvizes hölggyel, kiderült hogy a legjobb barátnője magyar származású Brüsszelben él és Zsuzsának hívják, mint az én nagymamámat. </p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi12O6Eabjz8qkD7hq6XNA0OzugYw9VCQK0klGL5hHqj2-qdZBvEliVCV9LcTfahbSxC_Di-GwXv5cayQw1KFk4M7FOxrqhYhPa9dMPtFn2zccMtSBCHnJssm_7sHxbrtEUKvwEbCaJFUM/s1656/blog-brusszel.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1656" data-original-width="1242" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi12O6Eabjz8qkD7hq6XNA0OzugYw9VCQK0klGL5hHqj2-qdZBvEliVCV9LcTfahbSxC_Di-GwXv5cayQw1KFk4M7FOxrqhYhPa9dMPtFn2zccMtSBCHnJssm_7sHxbrtEUKvwEbCaJFUM/s320/blog-brusszel.jpg" width="240" /></a></div><div style="text-align: justify;">15 perc után elállt az özönvíz, de kaptam egy kis ízelítőt a 2021-es belga nyárból. Itt észleltem hogy nem is a metró felé sétáltam eddig. Szépen visszacaplattam, metróztam fél órát és elázott cipőben, vizesen megérkeztem kényelmes belvárosi szállásomra. Annyira szép volt, antik és a modern szerencsés keveréke, de a nevét nem írom le mert nem vagyok "influenszer" és nem ajándék éjszakákkal nyaralok. Egy meleg zuhannyal kivédtem a megfázást és végre átadhattam magam a megérkezés passzív örömének. </div><div style="text-align: justify;">Este találkoztam egy barátommal mikor végzett a munkahelyén, megcsodáltam a várost az irodája 24. emeletéről (a város közepén jobb kilátás volt mint az Atomiumban) és aztán egy kis teraszon megkóstoltam a belga sört is. Olvastam egy szórakoztató útikönyvet amiben az utazó nincs nagy véleménnyel Brüsszelről - szerinte reggel 9:15-kor már azon morfondírozik az ember hogy már ihat-e a látnivalók híján. Azért akadnak szép dolgok, a belváros szíve egy kis ékszerdoboz. </div><div style="text-align: justify;">Másnap Brugge-be utaztam, de ezt külön fogom megírni.</div><p></p><p style="text-align: justify;"><br /></p>Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-70836386209359524502021-06-14T14:13:00.005-07:002021-06-14T14:44:39.832-07:00Illúziók a művészetben - Rodin múzeum és Eiffel torony<p style="text-align: justify;"> Kezdenek elhalványulni az emlékeim a legutóbbi utazásomról, úgyhogy az elmaradt ígéretemet még most bepótolom. </p><p style="text-align: justify;"> Már pénteken el akartunk menni múzeumba, de helyette az Eiffel torony új attrakcióját néztük meg, azt remélve hogy nem lesz tömeg- de nem nyertünk. Egyébként nagyon látványos 3 dimenziós installációt telepítettek a kilátópontra. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibOzn5NGhuFyKS4govG9_rJ1AGYUfkgVjdx7YPpB7PRfFxulzTNeHpBmL8qFydh97JCVYsaox76KTel7ksuQFz7docLAw__oEvc9uTUICG9Yo896G_-CKN-6O4wa5Em8wotFkBdlYkv7w/s1350/blog-eiffel.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1350" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibOzn5NGhuFyKS4govG9_rJ1AGYUfkgVjdx7YPpB7PRfFxulzTNeHpBmL8qFydh97JCVYsaox76KTel7ksuQFz7docLAw__oEvc9uTUICG9Yo896G_-CKN-6O4wa5Em8wotFkBdlYkv7w/s320/blog-eiffel.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;">Nem szerettem volna kivárni az elrettentő sort, így nem készült rólam szakadék szélén ácsorgós turista fotó. Egy ismeretlen lányt azért lefotóztam, így látszódnak a csalóka szögek is (hogy miként születik az illúzió). A középről tökéletes kép nem az enyém, mert nem tolakodtam oda a sor elejére, de ilyet könnyen találni az instagramon. A montázsom jól ábrázolja a valóság és az online világ közti szakadékot. Lehet ez volt a művész célja is?</div><div style="text-align: justify;">Egyébként a párizsiak kissé frusztrált népség, és nagy örömmel tapasztaltam hogy ők nem a turistákkal gorombák- hanem egymással is!</div><div style="text-align: justify;">De inkább felpezsdíti őket egy kis perpatvar, nem zuhannak össze a kritikától, hanem éles nyelvvel visszaválaszolnak. </div><div><div style="text-align: justify;">Tanúja voltam egy ilyen francia jelenetnek a sorban régóta álldogáló nő és az oldalról befotózó delikvens között. :)</div><p style="text-align: justify;">Aztán inkább kávézóban töltöttük az Eiffel környéki egy órát és nem ebben a közegben. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxjCOK5m-PXqG6cxcgSnEw_NNTqsvqeWU64eUk3IPOgvBfB0X67UGsOkWDgm3n34tFG2uIwdARhHJ2mhFSwWU3cZzFrYxvNkm-6Y0TL6FU8hqzmWIyJutpAFmlZFyr3PuJEvmqnebaiaA/s1242/birkanap.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="932" data-original-width="1242" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxjCOK5m-PXqG6cxcgSnEw_NNTqsvqeWU64eUk3IPOgvBfB0X67UGsOkWDgm3n34tFG2uIwdARhHJ2mhFSwWU3cZzFrYxvNkm-6Y0TL6FU8hqzmWIyJutpAFmlZFyr3PuJEvmqnebaiaA/s320/birkanap.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">Hazafelé menet egy új városi fejlesztést láthattam ami kicsit a budapesti <i>méhlegelővel </i>rokon.</div></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div><div style="text-align: justify;">Itt birka szakmunkásokra bízták kísérleti módon a fűnyírást. Eddig úgy látom jól teljesítenek, nekem tetszett a látvány. Remélem honorálják a munkájukat és a fehér sincs kiközösítve közülük, valamint azt is hogy nem ő a főnök, mert Franciaországban az már nem divat.</div><p style="text-align: justify;"><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p style="text-align: justify;">Így már inkább másnapra maradt a múzeum, aminek apropóján írok. A Rodin Múzeumba bárki bemehet - nem kell oltási papír a kultúrához. Maszk, jegyvásárlás és egy kis sorbanállás azért itt is szükséges a bejutáshoz. Egy szép városi kastélyban található a gyűjtemény. Körülötte rózsakertes park, Rodin szobrokkal. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzyRBGw0m-UfaSdl32e_No1JKE2qK19Og13CPnGvRuM8-JNPi1yP6TfI2MYKDH_hkPVqVCTIsZsAEN9Lulf6fdpx8EVCi58IjVohqSHAqfOtM7ObIoTMh6-E9Se3_97yTteNTeIBghCeg/s1350/rodinsnap.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1350" data-original-width="1080" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzyRBGw0m-UfaSdl32e_No1JKE2qK19Og13CPnGvRuM8-JNPi1yP6TfI2MYKDH_hkPVqVCTIsZsAEN9Lulf6fdpx8EVCi58IjVohqSHAqfOtM7ObIoTMh6-E9Se3_97yTteNTeIBghCeg/w320-h400/rodinsnap.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">A múzeum 1919-ben nyílt, mivel Auguste Rodin a francia államra hagyta az életművét, azzal a feltétellel hogy múzeumot alapítanak belőle. Egyébként ez a szerény kis házikó volt a műhelye. (Hotel Biron.<span style="background-color: white;"> </span>Franciául a hotel nem szálloda minden esetben, itt például egy városi kastélyt hívnak így. A <i>hotel de ville </i>meg egyenesen városházát jelent.) De a szobrok benne még többet is érnek mint ez az ingatlan, 2008-ban majdnem 19 millió dollárért adták el Rodin egyik művét a Christie's árverésén New Yorkban. A párizsi múzeumban pedig a legértékesebb, legnagyobb művei vannak. A gyűjtemény része 6600 szobor, 8000 rajz, 8000 régi fotográfia és egyéb műtárgyak...Például antik görög és római szobor maradványok, és Vincent van Gogh, Claude Monet festményei. De nem is az elképesztő anyagi értéke miatt nagy élmény ide ellátogatni, hanem a szobrokba öntött élethű mozgalmasság és energia látványáért. </div></div><div style="text-align: justify;">Olyan érzésem volt mintha egy-egy szobor mindjárt folytatná a mozdulatot ami meg lett örökítve. Van lélek a kőben.</div><div><br /></div><div style="text-align: justify;">Az ablakban ülő kisfiúk is olyanok voltak mintha csak kibújtak volna a mai napon a szoborságból, és este majd visszaváltoznak ők is kővé, de ma kimenőjük volt. Szerintem vannak ilyen varázslatok a világban.</div><div style="text-align: justify;">Hazafelé jól leszakadt az ég és teljesen eláztam, de nem bántam, örültem hogy élek és egy ilyen élménnyel gazdagabb lehetek.</div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><br /><p></p><p><br /></p><p><br /></p></div>Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-5991102783641556632021-05-28T03:32:00.001-07:002021-05-28T03:38:57.439-07:00Párizs<p><br /></p><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWIA197FGKQl0Dvox41PcFCusFEfvpKDcitn0pleNG0K_J-AC5eTXeMu5_xfmC-HLrSzw_rmT22xJcQIkvQqQqMybZWRfG1ShF1eHkPyDy-voyz3mFtrgUs9nV8BWga_nD639AB7q4OhU/s1241/blog-paris-luxemb.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br class="Apple-interchange-newline" /><img border="0" data-original-height="991" data-original-width="1241" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWIA197FGKQl0Dvox41PcFCusFEfvpKDcitn0pleNG0K_J-AC5eTXeMu5_xfmC-HLrSzw_rmT22xJcQIkvQqQqMybZWRfG1ShF1eHkPyDy-voyz3mFtrgUs9nV8BWga_nD639AB7q4OhU/s320/blog-paris-luxemb.jpg" width="320" /></a></span></div><span style="font-family: georgia;"><div><br /></div><div style="text-align: justify;">A hosszú hétvégén elkíváncsiskodtam Párizsba, kifele PCR teszttel, de hazafelé már a világjegyemmel (oltási igazolás) jöhettem. Ugyan május van de Párizs annyira tisztelettudó volt a magyar irodalommal szemben hogy az Ady szerű ősz-arcát mutatta be nekem, nehogy már az "<a href="https://youtu.be/5ks2crCpMbk" target="_blank">Im wunderschönen Monat Mai</a>" német romantikáját keressem a franciáknál. (Olyan gyönyörű az a Schumann dal, hogy ide azért belinkeltem, meg ezt dúdolgatom szarkasztikusan már egy hónapja a budapesti vagy párizsi esőben.) <span style="font-family: georgia; text-align: justify;">Azért a felhők nem szegték a kedvem, és néha még a nap is kisütött az </span><i style="text-align: justify;">5 napig tartó szakadó eső</i><span style="font-family: georgia; text-align: justify;"> előrejelzések ellenére. És mindeközben csak egyszer sikerült megázni. (Napszemüveg rajtam általában inkább a vakító felhők miatt van, nem a napsütés miatt. )</span></div></span><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">A Párizsi Magyar Intézet egy új <a href="https://culture.hu/hu/budapest/esemenyek/nagyszabasu-kiallitas-nyilik-a-parizsi-magyar-kulturalis-intezetben">kiállítással rukkolt elő</a>, és én pont a megnyitót megelőző napra időzítettem az érkezésem. Így találkozhattam a kurátorral Barki Gergellyel, aki elmesélte pár festmény izgalmas felkutatását. Lényegében kincsvadászat a munkája, most a 20. század elején Párizsban élő magyar kubisták műveit kutatja. Nagyon jól volt ütemezve a kiállítás, mert pont aznap nyithattak ki újra fél év szünet után a kulturális intézmények Franciaországban. </span></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4kclVfUgFHU4aT-GtbzqYAYyeugfZoqFu4w5Xz-1KttsHq9pCJYoRH9u4z6iAhRnic6LSfVR8Rikhyphenhyphenf9NvGdQgiWjt9kMy-vH1Lyg_aFf3r_7q-tN3urPA46DrELAqAZxxhN_72U0KJY/s2048/blog-paris.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: georgia;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4kclVfUgFHU4aT-GtbzqYAYyeugfZoqFu4w5Xz-1KttsHq9pCJYoRH9u4z6iAhRnic6LSfVR8Rikhyphenhyphenf9NvGdQgiWjt9kMy-vH1Lyg_aFf3r_7q-tN3urPA46DrELAqAZxxhN_72U0KJY/s320/blog-paris.jpg" /></span></a></div><span style="font-family: georgia;">A teraszok is kinyitottak végre, érezhető volt a levegőben a megkönnyebülés, és rögtön ellepték délután az utcákat a kint ücsörgő, eufórikus párizsiak. Olyan szépek a kis körasztalok és székek, időtlenek, nem követnek semmi divatot csak őket követi a világ. Elég irigylésre méltó kávézónak lenni az Eiffel torony környékén. Persze a cappucinó 7 Euró arrafelé, jól meg kell fizetni a kiváltságos ücsörgést. </span><p></p><p><span style="font-family: georgia;">Ezen a képen is látszik, hogy a székek mind az utca felé fordulnak, nehogy bárki lemaradjon a korzón történő eseményekről. Az első kép reggel készült és egy kisebb utcában, így sikerült emberek nélkül találnom. </span></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigbRqBSSURcnFEAfq6NISggHad95oJparQiaM8eGquEkWH5AQgKjE3_krWKK-Dep1hJooEwZMBMMOKelljSHHdQPMSKv900KfsKjLqbZbHXqH4aRaPjZe2tCyecm912TXHoZ6iwmigT4Y/s2048/blog-paris2.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigbRqBSSURcnFEAfq6NISggHad95oJparQiaM8eGquEkWH5AQgKjE3_krWKK-Dep1hJooEwZMBMMOKelljSHHdQPMSKv900KfsKjLqbZbHXqH4aRaPjZe2tCyecm912TXHoZ6iwmigT4Y/s320/blog-paris2.jpg" width="320" /></a></div><span style="font-family: georgia;"><div style="text-align: justify;">Reggelente hosszú sétákat tettem, elmentem a Luxemburg-kertbe, megkóstoltam mindenféle csinos péksüteményt, és főleg bámészkodtam, bementem néhány templomba (A Notre Dame még zárva lesz egy darabig, de például a Saint-Sulpice belülről félig felállványozva is nyitva van napközben) és a parkban a petanque-ot játszó embereken csodálkoztam. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8EeQRigoh4AcR9hz3SsRRc_PfeB2Ae8umuBHPGVm0_8lE24XPUnHIsWFC6Xk3-7DNgSsES7ALcXrfKymj7mgJMYJJ5GflWr9dTq33vxm83gNOZAk9-2zoJYTgmAJjfRASQp4kqkmgSqg/s2048/blog-paris-croissant.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: georgia;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8EeQRigoh4AcR9hz3SsRRc_PfeB2Ae8umuBHPGVm0_8lE24XPUnHIsWFC6Xk3-7DNgSsES7ALcXrfKymj7mgJMYJJ5GflWr9dTq33vxm83gNOZAk9-2zoJYTgmAJjfRASQp4kqkmgSqg/s320/blog-paris-croissant.jpg" /></span></a></div><p><span style="font-family: georgia;">Ez itt egy croissant framboise, az élénk színei ellenére természetes íze van, és málnalekvár van benne. De a kedvencem a pain au chocolat volt. Kb 1 Euróért lehetett venni szinte mindenhol a pékségekben. Na meg a roppanós, morzsázós és kényelmetlenül ehető hagyományos croissant. Talán a legjobb utcán enni menetközben, mert akkor a morzsákat előzékenyen leviszi a szél a ruhámról. Szeretem a hétköznapi utcákat, amiket áthat egy város hangulata. Persze a híresebb helyekre is elmentem, és végre hosszú idő után múzeumban is jártam. De erről a következő fejezetben írok, mert már túl sok lesz a kép.</span></p>Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-50572264087763038282020-12-08T04:22:00.008-08:002020-12-08T04:31:41.046-08:00Fekete-fehér<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"> Amikor kijöttem augusztusban Rómába titkos vágyam volt hogy az öreg Voigtl</span><span face="arial, sans-serif" style="background-color: white; caret-color: rgb(77, 81, 86); font-family: georgia; text-align: left;">ä</span><span style="font-family: georgia;">nder gépemmel megidézzem a híres Római vakáció vagy akár a Fellini filmek hangulatát . Csak a kedvem volt meg, illetve a gép amiről fogalmam nem volt hogyan működik. Aztán persze otthon is hagytam a masinát.</span></p><p><span style="clear: right; float: right; font-family: georgia; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1313" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYDkQyKQEbn6ecCkYLUoPpg4niqWF9sudF2QNMVn8bPEOBkQstSV7qVbUJFF5ARQr4J-2hga6Vvnb1-WjWlCrZb1-_Wpk4vBWvBf2wxex0o9kvBc0A6PYCXAWjcO4tAPiRZ5Qytn_86_I/s320/Ester_045.jpg" width="320" /></span><span style="font-family: georgia; text-align: justify;">Itt viszont megismertem egy fotóst aki segített találni egy használt, "ronda de finom" típusú Yashica fx-3 gépet, ami teljesen manuális analóg gép. Nincs nagy súlya ami azért praktikus mert bármelyik nap ha szép idő volt, be tudtam tenni a hátizsákomba kényelmetlenség nélkül, és aztán munka után várost jártam és fotóztam. Bracciano-i, firenzei, velencei kiruccanásokra is velem jött. Egyszer zöldfülűként kinyitottam a filmet visszatekerés nélkül... Így bracciano-i emlék nem sok maradt, de a leckét megtanultam.</span></p><p><span style="font-family: georgia; text-align: justify;">Hiányzik róla a bőr borítás, és így kissé hibás képek készültek de...</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsu-JZcqfxl4ro8AC8Z2isb1oIdDzhlmZXz7da46DBt8SkfddGys3_ioWDPYJJRwdVqn_VHi3YL6qVusHwMs12TeK2oUojGe1-jlrVG6Hke4l1MhfMBNSuV92DfRv__zbWKogrQteSCRw/s2048/Ester_046.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1360" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsu-JZcqfxl4ro8AC8Z2isb1oIdDzhlmZXz7da46DBt8SkfddGys3_ioWDPYJJRwdVqn_VHi3YL6qVusHwMs12TeK2oUojGe1-jlrVG6Hke4l1MhfMBNSuV92DfRv__zbWKogrQteSCRw/s320/Ester_046.jpg" width="320" /></a></div><span style="font-family: georgia;">Olyan beteljesülés érzést okoz nekem egy elkattintott film. És aztán a várakozás az előhívás miatt. Nem is találhattam volna festőibb várost az első próbálkozásokhoz. A téma mindenütt pazar.Még egy suta fényképen is szép épületek látszódnak. Képeslapokat fotóztam magamnak. Meg embereket! A portrék a legszebbek ezen a kis kamerán. Sajnos a fény beszökik valahol, ezért isteni megvilágosodás effekt lelhető fel sok fotón- néha előnyére, de többször inkább kárára a képnek.</span><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYNm0G6silc2IS_SrRCKFdzUrpOwh9njvFtNZD_G1SIvqG_wIX9Y4SFd_vOqhwjZQk6DuycWmSKk0bUk0ReueOE3ebnal7RJ-ILme2e4_NxekNJyiy6OjxSaNlwC39rNvn6r3AILEtTrc/s2048/Ester_042-2.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="2041" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYNm0G6silc2IS_SrRCKFdzUrpOwh9njvFtNZD_G1SIvqG_wIX9Y4SFd_vOqhwjZQk6DuycWmSKk0bUk0ReueOE3ebnal7RJ-ILme2e4_NxekNJyiy6OjxSaNlwC39rNvn6r3AILEtTrc/s320/Ester_042-2.jpg" /></a></div><br /><span style="font-family: georgia;">Aztán anyukám látogatásával az antik gép is megérkezett, és már bátrabban kísérleteztem vele. Egy régimódi fotósboltban belefűztek filmet (ezt még nem mertem megtenni). Azok a képek még várják az előhívást. Ennek a kamerának is érdekes története van, mert a Galéria Savaria oldalán vettem potom pénzért, és aztán anyukám szinte ugyanazt a modellt (kicsit régebbi) elővette a padlásról. Ezek a modellek 1930 körül készültek.</span><br /><p><span style="font-family: georgia;"><br /></span></p><p><span style="font-family: georgia;"><br /></span></p><p><span style="font-family: georgia;"><a href="https://www.instagram.com/enlightedfilm/" target="_blank">Itt meg is lehet nézni a fényképalbumom.</a> Legalábbis azt a pár képet amit már instagramra ki mertem tenni :)</span></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2uQ0GDmLWmyYbPLATx6F_bdWpmM4RfOdpfyyPLMRJm1kC9kL6LPSc1gT-14nnmy3GoWsrMFVcT7GXOAnzhLnBGfxO2pm9YSJIbtOnyvHvi9AlU5oeGG28EftkI01Jt4IZSeOEDdi_BsM/s2048/Ester_007.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1311" data-original-width="2048" height="410" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2uQ0GDmLWmyYbPLATx6F_bdWpmM4RfOdpfyyPLMRJm1kC9kL6LPSc1gT-14nnmy3GoWsrMFVcT7GXOAnzhLnBGfxO2pm9YSJIbtOnyvHvi9AlU5oeGG28EftkI01Jt4IZSeOEDdi_BsM/w640-h410/Ester_007.jpg" width="640" /></a></div><br /><span style="font-family: georgia;"><br /></span><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><p><br /></p>Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-35531604103892878682020-11-27T11:56:00.003-08:002020-11-27T11:56:42.250-08:00Mozaik<p><span style="font-family: georgia;"> Itt töltött időm alatt egy római mozaikkészítő kurzusra is beiratkoztam. </span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPnDTI1fJYpwNrmYQAOXyCZp-U-6b_eqSzvdqvYz7yrAko37NTFHhllJ38hh9Qb5lL9WJ12DbV83WmvpA9MR5mZH1tA637MtrcILHKEtPuN1b4RNvtbYYxxztvll2PRx8Y-iQVTpoM8WU/s2048/Leica_749.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1291" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPnDTI1fJYpwNrmYQAOXyCZp-U-6b_eqSzvdqvYz7yrAko37NTFHhllJ38hh9Qb5lL9WJ12DbV83WmvpA9MR5mZH1tA637MtrcILHKEtPuN1b4RNvtbYYxxztvll2PRx8Y-iQVTpoM8WU/s320/Leica_749.jpg" /></a></div><p></p><p>A<span style="font-family: georgia;"> városban lenyűgöző aprólékossággal készített mozaikok vannak szinte minden palotában. Na meg a Vatikán oltárképei is ezért tűzállóak, mert vászon helyett színes márványból készültek. </span></p><p><span style="font-family: georgia;">Hirtelen ötlettől vezérelve belevágtam egy kurzusba, ami elég olaszos módon működött- ha volt időm akkor hétvégén beugrottam, volt amikor hétköznap délután, amikor a mesterember bent volt a műhelyben. Nem nagyon vette komolyan az alkalmak számát sem, szerintem több órát eltöltöttem ott mint a beígért és kifizetett 12. </span></p><p><span style="font-family: georgia;">Nem gondoltam volna, hogy így kikapcsol és ilyen belefeledkezős élményt tud adni . A készítés közben elrepültek a műhelyben töltött egybefüggő 3 órák. </span></p><p><span style="font-family: georgia;">Összesen két mozaikot készítettem, bár féltem hogy bonyolult lesz őket hazaszállítani, mert ilyen betonkockákkal talán nem praktikus az utazás. Közben szerencsém is lett, mert egy fuvaros cég decemberben költöztet valakit Rómából Budapestre, így nekem is elviszik a bőröndömet és a dobozt amit megpakoltam mozaikkal és más törékeny holmikkal. </span></p><p><span style="font-family: georgia;">Már csak azt kell kitalálnom milyen úton jutok én haza :)</span></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjy1rPWh5CgYTB0JS5-qfSmnY3aPXIUY3H41x5gHJL4gc_BLJVwlIJmBjbatbtlVDqNHCa7dfKesgPoTz6mla0Qfwsq0s5IJwrQ7qUDhk01UzCdffJWkUpps5c1GISilGHmXCzmvgxS_FQ/s2048/mosaic.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="font-family: georgia;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjy1rPWh5CgYTB0JS5-qfSmnY3aPXIUY3H41x5gHJL4gc_BLJVwlIJmBjbatbtlVDqNHCa7dfKesgPoTz6mla0Qfwsq0s5IJwrQ7qUDhk01UzCdffJWkUpps5c1GISilGHmXCzmvgxS_FQ/s320/mosaic.jpg" /></span></a></div><span style="font-family: georgia;">Ezen a fotón a Magyar Akadémia díszes padlója látható, meg az én cipellőm (velencei szerzemény). Amióta tudom mennyi idő kirakni egy négyzetméter mozaikot, azóta még nagyobb csodálattal szemlélem ezeket a palazzokat... Bár azért a rómaiak alapvetően és hagyományosan profibban művelik ezt mint én, de még úgy sem kevés munkaidő kirakni egy folyosót. </span><p></p><p><span style="font-family: georgia;"><br /></span></p><p><span style="font-family: georgia;"><br /></span></p><p><span style="font-family: georgia;">A kurzus az alapoktól indított, nem szép kis négyzeteket adtak a kezembe, hanem egy kalapácsot és egy márvány kockát, hogy ebből csináljak apró, hasonló méretű darabokat. Különböző színű márványok különböző módon hasadtak, sokszor pont nem úgy ahogy szerettem volna.<br /></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAgYs61_pFRctw7h-9FC5FSOj5F3xY_x3zwmxfXRp3mXxt1cM3tquSr77Ys2AOFZ1SpydhGV6J_VxGMpEP10g-Tly8bjmE9jUS7xv0SDolVwg-ytNpTdXtXuO4yKxKr7Z8po-oFC5Oq7o/s2048/nap.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="font-family: georgia;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAgYs61_pFRctw7h-9FC5FSOj5F3xY_x3zwmxfXRp3mXxt1cM3tquSr77Ys2AOFZ1SpydhGV6J_VxGMpEP10g-Tly8bjmE9jUS7xv0SDolVwg-ytNpTdXtXuO4yKxKr7Z8po-oFC5Oq7o/s320/nap.jpg" /></span></a></div><p></p><p><span style="font-family: georgia;"> De a második alkalomra már kényelmesen belejöttem, már nem féltem a metódustól, na meg attól hogy az ujjamat ereklyeként beleépítem a kompozícióba. Aztán enyvvel egy papírra ragasztottam a minta mentén a darabokat. (A minta egy rajzolt geometrikus forma volt, az első az egységes "tanulóminta" volt, a másodikat már én választottam, egy napszerű képződmény lett belőle.) </span></p><p><span style="font-family: georgia;">Később a ragasztott rész lett a teteje, mert a cementbe beleforgatjuk. Ezek után várni kell pár napot míg megszilárdul az alkotás. Egy kis pucolás vagy polírozás kell a végén és kész is van a leendő fürdőszobám vagy konyhám egyik apró díszítő eleme. Lehet hogy megtaláltam a kedvenc nyári hobbimat, szívesen aprólékoskodnék a kertben, akár süttői márvánnyal is. </span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4vVhYhVeYRt1rd6oddZl0FBM-Y-aD6p6gWlrJDYPwqG8KC8u0yQ1JvWui0ETdDI52W68CPl0T4KcvBounD1LjYCoK7Uye3jZcA9LPN1rEzqu9NiyymU2nRZEy6o3H42lVqN3pVgUIEEU/s1920/mozajk.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: georgia;"><img border="0" data-original-height="1920" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4vVhYhVeYRt1rd6oddZl0FBM-Y-aD6p6gWlrJDYPwqG8KC8u0yQ1JvWui0ETdDI52W68CPl0T4KcvBounD1LjYCoK7Uye3jZcA9LPN1rEzqu9NiyymU2nRZEy6o3H42lVqN3pVgUIEEU/s320/mozajk.jpg" /></span></a></div><span style="font-family: georgia;"><br /></span><p><span style="font-family: georgia;">Jó érzés ránézni ezekre a dolgokra, úgy érzem tanultam is valamit és szép élményekkel, na meg kicsit nehéz súlyú "képeslapokkal" térhetek haza.</span></p>Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-36697151485801701272020-11-13T10:35:00.001-08:002020-11-13T10:45:57.906-08:00Zarándok napok<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"> Anyukám meglátogatott Rómában. Már túl van a hazatérésekor kötelező 10 nap karanténon is, de szerintem elég sok élményt begyűjtött az itt töltött alig 4 napja alatt, úgyhogy kaland szinten is megérte.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYanib5vO5LX4BCN9QxLqac6KknSoGoNkUFd8FFoVW-aZFeI6BnXnhlaf5WB5sWecC_r_Hsl1xB58BQunZefV3iSK_2lWX9-FfgLu1crPoqj0ScVC2lJpROmzAfa2l6kjoNLi0Oku0S4I/s1656/kockaaa.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1656" data-original-width="1585" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYanib5vO5LX4BCN9QxLqac6KknSoGoNkUFd8FFoVW-aZFeI6BnXnhlaf5WB5sWecC_r_Hsl1xB58BQunZefV3iSK_2lWX9-FfgLu1crPoqj0ScVC2lJpROmzAfa2l6kjoNLi0Oku0S4I/s320/kockaaa.jpg" /></a></div><br /><span style="font-family: georgia;">Vasárnap este érkezett, így aznap csak egy üdvözlő vacsorát ettünk Alessandrónál, és visszasétáltunk a Via Giulián foglalt kis szállására, ami az utcám végében volt. Olyan kisváros a római belváros, hogy kiderült, egy barátom anyukájáé a szálláshely. Mondjuk kiadja egy cégnek akik airbnb-t üzemeltetnek benne, úgyhogy az olasz anyukával csak névlegesen,a kapucsengőn találkoztunk.</span><p></p><p></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0SnSKqRCtDFjZAJ9E2POPPhAJzr-xemKkbNTrJGGk35VHvM0smNirt27p9nRsO46b5zr4VTpV-nlcPngk-TmsiDUrcBl25synAa1zZO_jNJA5BCHqo0Tgeq6u5u11kJ_Q7r-AnJ_SE8A/s2048/piac.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0SnSKqRCtDFjZAJ9E2POPPhAJzr-xemKkbNTrJGGk35VHvM0smNirt27p9nRsO46b5zr4VTpV-nlcPngk-TmsiDUrcBl25synAa1zZO_jNJA5BCHqo0Tgeq6u5u11kJ_Q7r-AnJ_SE8A/w200-h150/piac.jpg" width="200" /></a></span></div><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-family: georgia;"></span></span></p><p style="font-family: -webkit-standard;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-family: georgia;">Első napunkon nagyot sétáltunk, a Colosseum felé és vissza, a Campo dei Fiori piacán voltunk, egy épület tetején ebédeltünk... Jó volt egy kis családi program. Megnéztünk utunkba kerülő templomokat. A leggyönyörűbb "betévedős" templom a Chiesa di Sant'Ignazio di Loyola. Olyan perspektíva van a mennyezetre festve, hogy szinte kinyílik az égbolt.</span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhFBgYGDdojg4G2j0y2iFPSaWE3pvv0vtOgoODSgU_AKVT1f8W5VHrec2V1bOMpWjltLhItCVYD4rJLmBslxZddfuCuD5w5xEmmQkKNMtMPs-oZblt9INzNYrSWWClu1QAgKOt_otXwwo/s2048/kave.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhFBgYGDdojg4G2j0y2iFPSaWE3pvv0vtOgoODSgU_AKVT1f8W5VHrec2V1bOMpWjltLhItCVYD4rJLmBslxZddfuCuD5w5xEmmQkKNMtMPs-oZblt9INzNYrSWWClu1QAgKOt_otXwwo/w150-h200/kave.jpg" width="150" /></a></div><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; text-align: left;">Másnap nagyon aktív napot tartottunk. A Vatikánban kezdtük a napot magyar nyelvű misén, és utána a 9 órai nyitásra a múzeumba is bementünk. Megint csak ketten voltunk korai vendégek a Sixtus- kápolnában. Aztán kávéztunk a zöld parkban és beszélgettünk. </span></p><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjk0XCs_Z30dI4U2G62tj_u4AYCmMCSGkfxOvpFPjj9CafsOeZfxwY06YL5lnwvX0ekIqEmibszpPXjmmVui0bhtxVBEkyYWWJbQq9FfpxQ0qBTeH9Omcbdu0sxly38tZzvjDrxLEJOkbc/s2048/mozaik.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjk0XCs_Z30dI4U2G62tj_u4AYCmMCSGkfxOvpFPjj9CafsOeZfxwY06YL5lnwvX0ekIqEmibszpPXjmmVui0bhtxVBEkyYWWJbQq9FfpxQ0qBTeH9Omcbdu0sxly38tZzvjDrxLEJOkbc/s320/mozaik.jpg" width="320" /></a></div><span style="font-family: georgia;">Délután a Lateráni bazilikába is elzarándokoltunk, itt még én sem jártam. Valójában ez a pápa címtemploma, szóval rangban még a Szent Péter bazilika felett is áll. De sokkal kevésbé ismert turistacélpont. Szerintem a legszebb része a kolostorkert, mert az megőrizte a régi korok hangulatát (13. századi). A bazilika pedig már szokványosabb "templomjellegű" belülről. </span><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4rO3459W5xbhGpc8EPrxbU0X3sc4AHZXeZ50LJol0VJbIUuVz-ZcL68TmStZGCvDw7DyHUAM0khflhrSC696ndYTmpiDh82hLDFgHeKYBGYC_l2_17Gu9fLLEqt-odzMc6T4WA6zb62o/s2048/mom.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4rO3459W5xbhGpc8EPrxbU0X3sc4AHZXeZ50LJol0VJbIUuVz-ZcL68TmStZGCvDw7DyHUAM0khflhrSC696ndYTmpiDh82hLDFgHeKYBGYC_l2_17Gu9fLLEqt-odzMc6T4WA6zb62o/s320/mom.jpg" width="320" /></a></div><span style="font-family: georgia;">A kertben a csavart oszlopokon színes mozaikberakások vannak, így raktam össze magamban, hogy miért is ezzel a technikával készült a magyar kápolnában a díszítés..</span><br /><br /><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTUY7tTGLvmDV_cDgkZtkLss9Edc75MM7gWrTn_k7YjDwppwvFIqC40GC4vC6vtUYUvxc3hmtvun21cYjdTqnQnpwxNLtVKcbaTC02w1Rbr117N2-GKp8vKsk2eiq-Lt2V2u4SLbO1Jak/s1656/ter.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1656" data-original-width="1242" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTUY7tTGLvmDV_cDgkZtkLss9Edc75MM7gWrTn_k7YjDwppwvFIqC40GC4vC6vtUYUvxc3hmtvun21cYjdTqnQnpwxNLtVKcbaTC02w1Rbr117N2-GKp8vKsk2eiq-Lt2V2u4SLbO1Jak/s320/ter.jpg" /></a></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Ezután a közeli Szent Lépcsőt (Scala Santa) is meg akartuk nézni de arra várni kellett 3-ig hogy kinyisson a templom, így a környéken egy ismeretlen ám nagyon finom és otthonos vendéglőben pizzáztunk. A lépcsőnek különleges atmoszférája van. </span><span style="font-family: georgia;">Aztán taxival kimentünk a katakombákhoz, ahol szalézi magyarokkal találkoztunk. Kávéztunk (csak a szaléziak tudnak cappucinót úgy csinálni mint egy barista :D ) és utána megnéztük a házat. A kápolnában van Szent Tarzíciusz ereklyéje. A naplementés, sűrű csendű térben közösen imádkoztunk, és énekeltem is. Ez volt a nap fénypontja, nem csak fizikai ( ahogy sugárként az oltárra világított a lemenő nap) hanem lelki feltöltődés terén is. </span><span style="font-family: georgia;">Igazából nem a helyek számítanak hanem az emberek. </span><span style="font-family: georgia;">Hazabuszoztunk anyával, mert már nem siettünk (sosem lehet tudni mikor jön a busz...) és nagyon finom, kovászos pizzát ettünk nálam. Ezen a napon anya is megtett több mint 16000 lépést :)</span></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p>Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-83558556787162296782020-11-05T15:43:00.000-08:002020-11-05T15:43:58.056-08:00Bracciano<p> Amikor már nagyon vágyódtam a természetbe, egy hirtelen ötlettől vezérelve Danival (aki nemcsak itt szomszédom, hanem Magyarországon is kb) elmentünk Bracciano-ba.</p><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFe3yqDuGW47m_LMe4kimUiexjgLV13UquDpZD1GhpWx4ue9HNop0lwyg4CTXOc9X2d-OSWdSGF3vbUawrxYyWTKdb2z-5qwxw9aMm6nXVmQlNxRSD-b_gnFwvEC3Ey6uIQl8qf_BEDBY/s2048/122517945_846448486098584_3669159400748738447_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFe3yqDuGW47m_LMe4kimUiexjgLV13UquDpZD1GhpWx4ue9HNop0lwyg4CTXOc9X2d-OSWdSGF3vbUawrxYyWTKdb2z-5qwxw9aMm6nXVmQlNxRSD-b_gnFwvEC3Ey6uIQl8qf_BEDBY/s320/122517945_846448486098584_3669159400748738447_n.jpg" width="320" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhU8O6J336lQrBruvht06eIg4PWrJBBdsV3NJdcMr6siDc68CIbd9Jk7xdaF4B6FWDow7XiBplCerHiaAZ6E7f8wJ878wMgv1wuN2zOHfs5TZrB1ikN8bPb4YqnnJrIa8hQnSyaVSPbbJo/s2048/122470541_358537518695469_6450972283897297427_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhU8O6J336lQrBruvht06eIg4PWrJBBdsV3NJdcMr6siDc68CIbd9Jk7xdaF4B6FWDow7XiBplCerHiaAZ6E7f8wJ878wMgv1wuN2zOHfs5TZrB1ikN8bPb4YqnnJrIa8hQnSyaVSPbbJo/s320/122470541_358537518695469_6450972283897297427_n.jpg" /></a></div></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzaYg4tWvbbZb2QGhEe5e1BpX0EAgVEmOszxIB1FIffTfdka4gYrHCRInJP_z39juJtAHcqthRRYo0d_vnH-rX39HhHrXOW8JLjg-MnK4BHA1pc4K6EA4BVogwboFg2a03oMUJgPFb7cs/s2048/123466220_836100423808673_2326298062356921890_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzaYg4tWvbbZb2QGhEe5e1BpX0EAgVEmOszxIB1FIffTfdka4gYrHCRInJP_z39juJtAHcqthRRYo0d_vnH-rX39HhHrXOW8JLjg-MnK4BHA1pc4K6EA4BVogwboFg2a03oMUJgPFb7cs/s320/123466220_836100423808673_2326298062356921890_n.jpg" /></a></div><br /><br />Ez egy 40 perces kényelmes vonatút a városból kifelé. Egy szép nagy tópart és erdők voltak a fő motivációim hogy elinduljak arrafelé. De az ősrégi kisváros és az Orsini várkastély is kellemes meglepetéssel szolgált. Felhős és kicsit hűvös napunk volt, így nem éreztük a Földanya elleni támadásnak ha inkább körbejárjuk belülről is a várat. Szinte csak mi voltunk aznap látogatók, teljesen kihalt, szép termekben járkáltunk.<br /><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgizQlxtpggIKMiu8T_zVwa8Ge5I18L2qx6-A_eqYJXGxDvLJ4QTtTYLIHVTdH0fqeAYbs5lTvjI3GSvj2-8b0jkXqzsPfPMh-oAewSepIalDQ_gvcBeD8v2QSp776-VfNHp9BR3WZ0WIA/s2048/123564951_2823086507978663_6789566825374984276_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgizQlxtpggIKMiu8T_zVwa8Ge5I18L2qx6-A_eqYJXGxDvLJ4QTtTYLIHVTdH0fqeAYbs5lTvjI3GSvj2-8b0jkXqzsPfPMh-oAewSepIalDQ_gvcBeD8v2QSp776-VfNHp9BR3WZ0WIA/s320/123564951_2823086507978663_6789566825374984276_n.jpg" /></a></div>Az utcákon itt is apró egyedi részleteket találni. Vajon ki véste kőbe ezt az arcot egy lakóház ajtókeretén? <p></p><p>Girbe-gurba dombos kis utcákon sétáltunk.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1kT5PNifUAJXtiY2jAew3JAwvNJtG2GFGABPcepgLRTXMlzTZy0QYjha0Bfn1OxmHczMIbRIhCypJjLNaux74mK0DqlTRCoEyrtx-4p-sN9z6ZWtq8kSw1zR1f1e4WSzDKJ3Yb1nYT9A/s2048/kaja.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1kT5PNifUAJXtiY2jAew3JAwvNJtG2GFGABPcepgLRTXMlzTZy0QYjha0Bfn1OxmHczMIbRIhCypJjLNaux74mK0DqlTRCoEyrtx-4p-sN9z6ZWtq8kSw1zR1f1e4WSzDKJ3Yb1nYT9A/s320/kaja.jpg" /></a></div>Gyönyörű panoráma nyílt a tópartra. A várfal tövében több étterem is volt, vadszőlővel benőtt kőházakban. Találomra kiválasztottunk egy barátságos helyet ahol terasz is volt, és megettük életünk legfinomabb vargányás tésztáját, egy pohárka borral. A végén tiramisut ettünk és ajándék bazsalikomlikőrt és limocellot kaptunk. Érdemes vidéken kulináris túrát tenni. Finomabb helyeket találni mint Rómában. Itt muszáj jól főzni és ház ételeket készíteni. Rómában a turizmus miatt mindig van vendég, mindegy milyen az étel. Még megfizethető lakást is lehet itt venni, el is gondolkodtunk hogy Balaton helyett itt talán olcsóbb és szebb nyaralási körülmények várhatnak ránk. <p></p><p>Jóllakva legurultunk a dombról a völgybe. Olyan jóleső földillat volt, a városban mennyire el is felejtettem hogy ez ilyen jó és élő és igazi! Az ősz illata kezdődött Braccianoban. </p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8GPrH9VXJ4qyZEY-grem3KWD9Ro9vucnT_W6YVDCMsxwtqQlCKmAoNdBZbXbTfdT-M8ikbdhCzKHxsqCMlPnwT8fwJm0i_3yT0AvsOrVxEpkkk0589gOWhYg6dBHNRjN_btfGhmYa4Yk/s2048/122470207_634080147273142_4931164165530360414_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8GPrH9VXJ4qyZEY-grem3KWD9Ro9vucnT_W6YVDCMsxwtqQlCKmAoNdBZbXbTfdT-M8ikbdhCzKHxsqCMlPnwT8fwJm0i_3yT0AvsOrVxEpkkk0589gOWhYg6dBHNRjN_btfGhmYa4Yk/s320/122470207_634080147273142_4931164165530360414_n.jpg" /></a></div>A tóparton egy szép farkaskutya várt ránk. Valahol a gazdái is ott lehettek mert teljes nyugalommal pihent a tó partján. Megsimogattuk és én irigykedtem rá, hogy ekkora nyugalomban élvezheti a (felhős)naplementét. <p></p><p>Mi indultunk vissza a vonattal, de az ilyen kirándulásokért bármikor újra kiugranék Bracciano-ba.</p>Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-43273711813642632792020-10-14T09:38:00.003-07:002020-10-14T09:38:59.132-07:00Római koncert<div style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">Október 8-án izgalmas napom volt. Első saját koncertem a Római Magyar Akadémián. Szép emlékeim vannak a koncertteremről, hiszen pár évvel ezelőtt Sass Sylvia mesterkurzusán már énekeltem benne. </span></div><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgloSw3x40YsfmHe1THXP5Ojc9wtUVYiCGfHXDfkS87ludHLxXnyYzFlwcQaDCulrEAxD7HKIRapP42XA4G7UUJSvpBHAAe4kLb4PvNMwui71Xw6HgmsUYINsIeuhCsiBnV4BlVPsmAxxg/s2048/self.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1638" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgloSw3x40YsfmHe1THXP5Ojc9wtUVYiCGfHXDfkS87ludHLxXnyYzFlwcQaDCulrEAxD7HKIRapP42XA4G7UUJSvpBHAAe4kLb4PvNMwui71Xw6HgmsUYINsIeuhCsiBnV4BlVPsmAxxg/s320/self.jpg" /></a></div><span style="font-family: georgia;">De ez most különleges alkalom volt, hiszen általunk összeállított tematikával kellett készülni, Bak Edinával. Könnyű dolgom volt, mert Edina kiváló zongorista és a római operaházban korrepetítor, így minden énekes nyűgre és rezdülésre is rögtön reagál.</span><p></p><p><span style="font-family: georgia;">A koncert napján még ünnepi szentmisénk is volt a Vatikáni Nagykövetség szervezésében, hiszen a Szent Péter Bazilika magyar kápolnája 40. évfordulója is erre a napra esett. </span></p><p><span style="font-family: georgia;">Egész nap csodás napsütés volt, olyan jó volt így ráhangolódni az estére. Annyit javít az életminőségemen a szép idő. Nem tudom, ti is ennyire kiszolgáltatottak vagytok a természet hatásainak? </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuAd1UHlG_oRuBL1Y4ENG7ytNLTSvSzP0jSvkLYktpxko0P-rpyyZL2-3sOBw7LaPy4dTVX6VsX_naqgmnCrQW__6ayFRdkniwkCIfmXNOeZwSR4wzJGbPC6EQQQ_yn_fQW-2t_ELV_pE/s2048/scrapbook.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1152" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuAd1UHlG_oRuBL1Y4ENG7ytNLTSvSzP0jSvkLYktpxko0P-rpyyZL2-3sOBw7LaPy4dTVX6VsX_naqgmnCrQW__6ayFRdkniwkCIfmXNOeZwSR4wzJGbPC6EQQQ_yn_fQW-2t_ELV_pE/s320/scrapbook.jpg" /></a></div><span style="font-family: georgia;">Egy kiadós ebédet ettem a szomszédos Giuliettában, ahol nagyon kedves tulajdonos van (Alessandro), mindig beszélget a vendégekkel, leül közéjük.. Én egy "hamburgert" rendeltem, mert koncert előtt muszáj a sok "földi" energia. De ez is olyan olasz volt, semmi buci, csak a húspogácsa, padlizsán, sajtok és krumpli.</span><p></p><p></p><span style="font-family: georgia;"><div style="text-align: justify;">Azt mondta bort is ad a koncert után, mindenképp jöjjek vissza. A német vendégeknek meghirdette az esti programot. (Mert Schumann dalok is voltak a műsorban.) </div></span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Nagyon meglepődtem mert tényleg teltház volt. Mármint amit Covid érában annak lehet hívni. Minden szék 1-1 méter távolságra egymástól, kötelező maszkviselet... Regisztráció nélkül már nem is fért be senki a terembe, így az éttermes Alessandro és a németek is házon kívül rekedtek. De cserébe majd nála is zenélünk valamit legközelebb, ott is van egy kedves pianínó :)</span></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoS3Hru7CmE2QDMJzRHeQBlZHsA5gAjF-50cqKq41OKh7e22739Og73gAJa6ILMFiggs_p1kIEhMHALghlIeVUC3DsEQXyspeVyB9STJLMHwI-jsFpb_6g2acfukh6T1WZX4_-VsQtnAE/s1464/sala.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1061" data-original-width="1464" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoS3Hru7CmE2QDMJzRHeQBlZHsA5gAjF-50cqKq41OKh7e22739Og73gAJa6ILMFiggs_p1kIEhMHALghlIeVUC3DsEQXyspeVyB9STJLMHwI-jsFpb_6g2acfukh6T1WZX4_-VsQtnAE/s320/sala.jpg" width="320" /></a></div><span style="font-family: georgia;">Programunk első felében a Schumann házaspár és családi barátjuk Brahms zenéivel idéztünk fel egy kis szalonkoncert hangulatot. Aztán népdallal és Liszt Ferenccel megerősítettük hogy a Magyar Akadémián vagyunk. Ezek után egy amerikai zeneszerző Amy Beach dalai hangzottak el. Külön érdekesség, hogy ezeket Rómában mutatta be a szerzőnő, az amerikai kórház javára rendezett jótékonysági koncerten. Ez a kórház mind a mai napig működik itt. Különleges volt a "velencei utcákról" énekelni, úgy hogy előtte egy héttel még én is ott jártam :) Respighi és Puccini dalaival zártuk az estét. </span><p></p><p><a href="https://drive.google.com/file/d/1LROxfmo5mc5PyMU563vNKBn2yMiQbTuB/view?usp=sharing"><span style="font-family: georgia;">https://drive.google.com/file/d/1LROxfmo5mc5PyMU563vNKBn2yMiQbTuB/view?usp=sharing</span></a></p><p><span style="font-family: georgia;">(Ezt meg is lehet hallgatni, köszönet Daninak a felvételért, szegény maszkban ülte végig a koncertet úgyhogy szuszog egy kissé :D )</span></p><p><span style="font-family: georgia;">Sok energiát adott a koncert, hálás voltam hogy ilyen körülmények között is van zene, ami él és az emberek szomjazzák. </span></p><p><span style="font-family: georgia;">...utána pedig elmentem a pohár pinot biancomért a Giuliettába egy kis társasággal, hogy mi se legyünk szomjasak. :) </span></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><br /><br /><p></p><p><br /></p>Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-72452979209447740622020-10-07T12:20:00.001-07:002020-10-07T12:48:02.731-07:00Velencei kiruccanás<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"> Múlt héten egy pár napot Velencében töltöttem. Miriam barátnőmmel beszéltünk meg ott találkozót. Ő Németországból érkezett én pedig Rómából. Neki otthonos ez a város, hiszen ott nőtt fel, a család, a régi ismerősök mind ott vannak. Régóta terveztük ezt, hogy majd egyszer megmutatja "helyi szemmel" Velencét. Erre még a covid helyzet is rátett egy lapáttal, ennél autentikusabban ritkán látni ezt a tengerre épült kis ékszerdobozt. </span></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHdbZCqgpQTt7ILrER5xR-PvrUh0d3udVLuaHHBcNsiQs_Fd0pOLbnktxS3fFok4vhHWI7aNr3o8dYI5FflS-J_N4NppWvvlQla2B4FzpPjeCwqZRDvwx0HnwHQcxTr0Bwgi0AgJ_g8GY/s2048/fej.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1538" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHdbZCqgpQTt7ILrER5xR-PvrUh0d3udVLuaHHBcNsiQs_Fd0pOLbnktxS3fFok4vhHWI7aNr3o8dYI5FflS-J_N4NppWvvlQla2B4FzpPjeCwqZRDvwx0HnwHQcxTr0Bwgi0AgJ_g8GY/s320/fej.jpg" width="320" /></a></div><span style="font-family: georgia;"><div style="text-align: justify;">Rómából az út a 500 km ellenére kevesebb mint 4 óra, hála a szupergyors vonatoknak- másfél óra alatt már Firenzében jártunk. Odafelé szinte én ültem az egész vagonban. Az egyetlen kellemetlenség a maszk viselése ennyi órán keresztül. Higiénés csomagot is kapott minden utas, kézfertőtlenítővel, csere maszkkal, vízzel</div></span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Kilépve a pályaudvarról máris bele lehet csöppenni a mesébe: engem kék víz, hajók, napsütés fogadott.</span></p><p><span style="font-family: georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Szállásunk gyalogtávra volt innen. De egyébként minden gyalogtáv a belvárosban, hiszen autók, motorok nem is mehetnek be a területére. Ezért olyan csendesek az esték, csak néha egy-egy csónak hallatszódott az ablak alatt. A turizmus drasztikusan lecsökkent, és a szállások is megfizethető áron kínálnak szobákat. </span></p><p><span style="font-family: georgia;"> </span><span style="font-family: georgia;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdGWxY3pnQrw3Ml3NODCFtd9_OWkUvufKGlJYghIb0xlAEqnWCBNJqXCT5HiXiZkHbrMlGWtFCvhERwuToCvxEMXLRopeTF4E_1DKY2FyXsSKg2E-H6Zg5dY4VCdwG51B8hUmpRmN-6ks/s2048/tonolo.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdGWxY3pnQrw3Ml3NODCFtd9_OWkUvufKGlJYghIb0xlAEqnWCBNJqXCT5HiXiZkHbrMlGWtFCvhERwuToCvxEMXLRopeTF4E_1DKY2FyXsSKg2E-H6Zg5dY4VCdwG51B8hUmpRmN-6ks/w320-h240/tonolo.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Éppen diplomaosztókat is tarthattak a városban, mert sok lányon és fiún babérkoszorú díszelgett, és a barátaikkal vagy szüleikkel ültek a kávézók teraszain. Megkóstoltam egy helyi Pasticceria (cukrászda és pékség) dolgait, nagyon finomak voltak. Onnantól minden reggel ittam itt egy kávét és ettem egy croissant-t. Érdekes hogy Rómában ugyanezt cornettonak, Velencében pedig brioche-nak hívják.</span></div><p></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwuayAjo3xvVbaEacuucizrGoQK3cjRJUZKXe6J_VSe2EKSJf8gMGShnDK8qjV_F-ObwA93T8aaBKGtFEuRx21arA2ycfuvhRwMMOKFgGocVMyEZW5xreeJwOfI6Gn4lQmXiP4Uk26qkA/s2048/gondola.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwuayAjo3xvVbaEacuucizrGoQK3cjRJUZKXe6J_VSe2EKSJf8gMGShnDK8qjV_F-ObwA93T8aaBKGtFEuRx21arA2ycfuvhRwMMOKFgGocVMyEZW5xreeJwOfI6Gn4lQmXiP4Uk26qkA/s320/gondola.jpg" width="320" /></a></div><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">A híres velencei Vaporettók 7x drágábbak turistaként mintha az ember helyi lakosként veszi igénybe. Azért én mégis felültem egyik nap, mikor már elfáradt a lábam, na és lemerült a telefonom. Vízen könyebben hazatalálni, mint a kacskaringós kis utcákon, girbe-gurba hidakon.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Miriam megmutatott egy gondola átkelőhelyet is, ahol a révész 2 Euróért gondolával átevez a Canal Grandén. Így jóval olcsóbban, de kevésbé romantikus apropóból kipróbáltam ezt is. :)</span></p><p><span style="font-family: georgia;"><br /></span></p><p><br /></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWFQcPmzmL4bjinN0tpe00rjKgCV99xFk52Jkrb54wZLgr0xSSl4XT8v3yN24cWjWXtSNmcm62zKaSzZhS2ZDyMdw9ylzJlfB5UDtgZdmrL4caGuc2RKjTFr6MUwmn6x3rlq49u_4L5as/s2048/rocco.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWFQcPmzmL4bjinN0tpe00rjKgCV99xFk52Jkrb54wZLgr0xSSl4XT8v3yN24cWjWXtSNmcm62zKaSzZhS2ZDyMdw9ylzJlfB5UDtgZdmrL4caGuc2RKjTFr6MUwmn6x3rlq49u_4L5as/w400-h300/rocco.jpg" width="400" /></a> </span><br /></p><p><span style="font-family: georgia;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><span style="font-family: georgia;">A Scuola Grande di San Rocco termeit is megnéztem egyik délelőtt. A grandiózus főcsarnok nagyon hatásos, igazi "képzőművészeti katarzist" éreztem a látványától, és arra gondoltam hogy az ilyen művészet nem hiábavaló, ami 500 év után is fizikai hatást vált ki a befogadóból. (Az épület 1560-ban készült el, és Tintoretto festményeiről a leghíresebb)</span><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglh4o3XbQBmV10oryFLY5ueYIMKYAJLRquAfWLCJ_UkP3WVAt38pQ3T-B4ieqffYDCvZeH0ZG2B6UOsZFIX017q0r0o8-qhxBoV6ctypxKQMRp-gnqxBc9UKrajYB0l8f8zdVh8NSXlx4/s2048/fenice.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglh4o3XbQBmV10oryFLY5ueYIMKYAJLRquAfWLCJ_UkP3WVAt38pQ3T-B4ieqffYDCvZeH0ZG2B6UOsZFIX017q0r0o8-qhxBoV6ctypxKQMRp-gnqxBc9UKrajYB0l8f8zdVh8NSXlx4/s320/fenice.jpg" width="320" /></a></div><span style="font-family: georgia;">A La Fenice főnixet jelent, és fennállása során nem is egyszer kellett a hamvaiból újjáépíteni az épületet. Legutóbb 1996-ban égett le. Azóta újra teljes pompájában ragyog.</span><br /><span style="font-family: georgia;">Miriam nagypapája itt dolgozott, mint zongorista, korrepetítor. Szép családi történet. Most az unoka hódítja meg a különböző városok operaházait. Itt Velencében még sajnos nem énekelte a Sevillai borbély Rosináját, mert ugye az igazgató felesége is erre pályázott... hihi. Mindenhol akad kivételezés.</span><p><span style="font-family: georgia;"><br /></span></p><p><span style="font-family: georgia;">A Szent Márk téren láttam egy dagályt, olyankor a tér közepét ellepi a víz. </span></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBmfxINPq8Nv8wXxv2imVtQJ2IxhZNAww5nZr3iKoSO_5fXjkc32kW8gTLGmlHlK1L5WVn2HCNLJWaQZAEkCAO4FWcYzmDq24k-IfuhpYWfgW9c8Y_n6wSoWdoutkJJE18iCRZ5v7RFhU/s2048/szentmark.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBmfxINPq8Nv8wXxv2imVtQJ2IxhZNAww5nZr3iKoSO_5fXjkc32kW8gTLGmlHlK1L5WVn2HCNLJWaQZAEkCAO4FWcYzmDq24k-IfuhpYWfgW9c8Y_n6wSoWdoutkJJE18iCRZ5v7RFhU/s320/szentmark.jpg" width="320" /></a></div><p><span style="font-family: georgia;">Olyan szép, szürreális látvány volt, ahogy a felhők a lábam alatt úsztak a tengerben. </span></p><p><span style="font-family: georgia;">A leleményes árusok rögtön vízhatlan cipőhuzatot árulnak. Nem vettem, mert viszolygok a harsány színektől és a műanyag holmiktól. De milyen jól tettem. A velencei ismerősök azt mesélték, hogy a turistákon szoktak nevetni akik cuppognak a mély vízben, és mindenképp beázik ez a nyomorult tákolmány. Főleg hogy egy méret van, ami nem jó a nőknek.</span></p><p><span style="font-family: georgia;">Amúgy pallók is vannak kirakva, nem kell félni.</span></p><p><span style="font-family: georgia;"><br /></span></p><p><span style="font-family: georgia;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgae4j7kU8mjBpqh_dRFhev2Vv77dZR6dpjFh-OzRZS0f03oy_z72WLBefFrmrGdOPL4aXzorVGUNxDUtlSuD53SFOKtMXt9d96ErCShWktDMlhUOcLCEwnmij-PGqhhqZ5xW1bC8kddMc/s2048/fu%25CC%2588lbi.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgae4j7kU8mjBpqh_dRFhev2Vv77dZR6dpjFh-OzRZS0f03oy_z72WLBefFrmrGdOPL4aXzorVGUNxDUtlSuD53SFOKtMXt9d96ErCShWktDMlhUOcLCEwnmij-PGqhhqZ5xW1bC8kddMc/s320/fu%25CC%2588lbi.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Sok izgalmas üzletnek nem tudtam ellenállni. Volt amit csak megcsodáltam, és volt ahol vettem is valamit . Kézműves velencei cipellőt, ami egy mellékutcában féláron volt összevetve a Rialto turistás boltjával. Meg ezt az antik fülbevalót, szakadó esőben, az árvíz előtt (ami aztán elmaradt) fél órával. A boltos úr mesélte hogy sajnos a fiatalok elmennek külföldre, az ő fia is Barcelonában dolgozik. Persze a szőkegöndörfürtös unokát is megcsodálhattam rögtön a telefonján.</span></div><p></p><p></p><br /><br /><span style="font-family: georgia;"><br /></span><p></p><p><span style="font-family: georgia;"><br /></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGpHwz9frXt-KMs_LE-11thV32cCW2kmapMMzKu1WigKuyhimlY8LLb1smBYqd2Ix5MHehbZ3z2KnYnqTAxSuP0eDUaPRHyx6P-GjznWFVEYOe3l86csevPCJDzLwXWJKHDjPpXGNPAWk/s2048/barik.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1538" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGpHwz9frXt-KMs_LE-11thV32cCW2kmapMMzKu1WigKuyhimlY8LLb1smBYqd2Ix5MHehbZ3z2KnYnqTAxSuP0eDUaPRHyx6P-GjznWFVEYOe3l86csevPCJDzLwXWJKHDjPpXGNPAWk/s320/barik.jpg" /></a></div><p></p><p><span style="font-family: georgia; text-align: justify;">A kedvencem a családi vacsorák voltak, Miriam barátainál. Olaszul társalogtunk, azért én még csak ott tartok hogy mire elmondok egy mondatot addigra ők 3-at . De finom cukkinis rizottót ettem, és quiche lorraine-t. </span></p><p><span style="font-family: georgia; text-align: justify;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Hálás voltam ezekért az otthonos pillanatokért. Jó dolog a "világjárás", de sokat van közben egyedül is az ember. Ezt meg kell tanulni szereti. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Utolsó napon nagy vízállásra készültek, a boltokat vízhatlanná tették, de.... az új tengeri Mózes mobilgát először bevetésre került- és működött. Mindenki fel volt dobva, én pedig elindultam haza--- Rómába :)</span></p><p><br /></p>Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-80704532379523062172020-09-25T04:32:00.003-07:002020-09-25T04:32:14.426-07:00A Tenger<div class="separator"><span style="font-family: georgia; text-align: justify;"> A római életben az is szép, hogy munka után vagy hétvégén kurta 40 perc alatt ki lehet érni 1-2 tengerparti strandra. Augusztusban nem is találkoztam nagyon római lakossal a városban, mert mindenki vidéki nyaralójában húzza ki a legforróbb hónapokat. Én szombaton vagy vasárnap vonatra pattanok és leggyakrabban Santa Marinella megállóban kötök ki, ahonnan 3 perc séta a tengerpart és még egy hangulatos kisváros is van helyben. </span><span style="font-family: georgia; text-align: justify;">A</span><span style="font-family: georgia; text-align: justify;"> napernyők és ágyak nem olyan olcsók m</span><span style="font-family: georgia; text-align: justify;">int Ostiában, de kényelmesebb a kiutazás. Ostia olyan tengerpart, ahova a városi HÉV-vel is ki lehet jutni, de pont emiatt zsúfoltabb is,hangos</span><span style="font-family: georgia; text-align: justify;"> a zene </span><span style="font-family: georgia; text-align: justify;"> és tetoválás nélkül meztelennek számítok.</span><span style="font-family: georgia; text-align: justify;"> </span><span style="font-family: georgia; text-align: justify;">Én inkább a nyugdíjasokkal érzem jól magam a másik tengerparton. :D Ők még a klasszikus aranyláncos olasz bácsik és mammák unokákkal. Nekem jobban megtestesítik azt a nosztalgikus Olaszországot amit a régi filmekből ismerek.</span></div><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Nem a világ legszebb tengerpartjai, de a víz tiszta és kellemes hőmérsékletű. Most szeptember vége felé</span><span style="font-family: georgia;"> </span><span style="font-family: georgia;">már kezd elmúlni a strandidő, de még lehet hogy kilátogatok, friss levegőért, tengeri halért, szép kilátásért. Már hiányzik a természet a városban. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; text-align: left;">Visszafe</span><span style="font-family: georgia; text-align: left;">l</span><span style="font-family: georgia; text-align: left;">é sétálva a vonatról haza, mindig olyan, mintha wellness programon vettem volna részt, vala</span><span style="font-family: georgia; text-align: left;">hogy elégedetten fáradok el.</span></p><p style="text-align: justify;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1639" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsitM2FeaR_roo1T2AnW5aDGrqtdfPm0TGvgix7LNLf4_dUbGKO8SlMLDOdiqDFMGFrMdCpBRgR_Jb69-m8xbAmxsgP2myQSTFJ1JL2O-wezpU-wFDqbNFkn1CZv-2_0IpV1mv0_B603g/w254-h320/napoz.jpg" style="text-align: left;" width="254" /> <img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSvwMveNHZjlDA_o3rCJyUIBgnPQkFbmha_nA2oEp1KuAkuw9ze5t4AfO1l0W1Go2rU1SD0pX93SM7zHpVOes1gnVxPrpoR_H-M8FRoAUtpDNlNWaoLiYRgT__lWnQmEfNr7CTN_cIORk/w400-h300/IMG-5621.jpg" width="400" /><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjjVDvKJqFdA6sn7Z7N58rz9ReyHh4uBgMHbSdwBWla4e84Wb1NMO_8nUeoGyTYz08ofGK04zNCXHyx0rYcYc9b5NvEnybG7N-GmbH-i-y_InyjFRhdg0w6vKO39n_M9KJGJEL7QoHGTY/w400-h300/tenger.jpg" style="text-align: left;" width="400" /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p><br /><br /><br /></p>Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-27651887074720510222020-09-18T04:07:00.002-07:002020-09-18T08:16:24.740-07:00A Vatikáni Múzeum<div class="separator"><p style="border: none; clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; margin-top: 0px; padding: 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">A kedd reggelt múzeumlátogatással kezdtem. A Vatikáni Múzeumot néztem meg. Mivel
a látogatók száma korlátozott, ezért előre kell jegyet és időpontot foglalni
online, de ez nagyon egyszerű és átlátható módon lehet intézni. És a turista
csoportok híján, nem is kell hosszú sorban állni a bejáratnál. Én a reggel 9-es
korai időpontra jelentkeztem, és szinte elsőként léptem be az épületbe. Amíg
mások komótosan kezdték a termek bejárását, én célirányosan a
Sixtus-kápolna felé vettem az irányt (ez a legvégén van a múzeumi termeknek, de
utána vissza lehet kanyarodni a kezdésre). Így egyedül szeltem át a
szoborcsarnokokat, a Raffaelo által festett termeket, míg végül eljutottam a
kápolnába- ahol rajtam kívül még csak a 2 teremőr volt. Szép csendben tudtam
elveszni a részletekben, amiket Michelangelo festett.</span></p></div><span style="font-family: georgia;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="2048" height="235" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbrVVOIwB_uQi2xPV0zDswvtlH7yDaLZ8wjYXj3F5y6Omis06IJtHhI03QMf_WfKT_xhKGFJT6gOvHu_NmwZ2xJTMLVrYlJZWKaKOYvNhW4HUOjNFTlYHx2Ud6VHwcr0pqMMRzCOkNLT4/w200-h235/E983611D-FB68-45B2-9B3A-5255255D296D.jpg" style="text-align: left;" width="200" /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiO4pyYf1-gbR0tXz5Yrk0Ayv8mIbqbZlT4xoYj1IIn15-MEhe8VuJAg4bTroN7l7vnU7jN1Qy0sGVHmykFY1_wj4QLbkodIuBTWCQYtRqy9-6FTwwiZBi8aCFtXySnnihhyphenhyphen0pDsFxZfkY/s2048/folyoso.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiO4pyYf1-gbR0tXz5Yrk0Ayv8mIbqbZlT4xoYj1IIn15-MEhe8VuJAg4bTroN7l7vnU7jN1Qy0sGVHmykFY1_wj4QLbkodIuBTWCQYtRqy9-6FTwwiZBi8aCFtXySnnihhyphenhyphen0pDsFxZfkY/s320/folyoso.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div></span><span style="font-family: georgia;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"> Ez egy nagyon különleges alkalom volt, aztán megérkezett egy pár is, én pedig továbbmentem a kiállítás elejéhez. Egyébként még így "átszelve" a múzeumot is több mint fél órába telt mire eljutottam a kápolnába. Nagy volt a kísértés is, hogy közben meg-megálljak, már előtte is annyi freskó és különleges terem van. Mindenhol lehet fotózni, kivéve a kápolnában. De azt úgyis látni kell, a freskó részletei meg fellelhetőek bármelyik művészettörténeti könyvben vagy képeslapokon. </span>Az új körben, amit ezután indítottam, 4 óra hosszan tartott az újra odajutás.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De tényleg így volt nekem az optimális, mert kevésbé voltam túltelítve elsőre vizuálisan. </div></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Ez egy minden egyben múzeum, neolitikus, egyiptomi, asszír, etruszk, ókori görög és római művészettől a reneszánszon át Salvador Dalí-ig, vagy igazából a 21. századig megtalálható benne műalkotás.</span></div><div><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNgI6-zZubpYyf_5W4WOSJo4ywYbUTqCpnIA1e2PycPJ0iud-DPJKzD9sWqALxk-kaimRaLndn1VeYHm7exSrShYrO2mSsyKUeHvd11zR2oQWxGEcOQJtFNsIcQaQr41TZdwrrkW5Uv74/s2048/0CAFE5D1-11E0-4D16-B2BE-CDA543067B47.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1639" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNgI6-zZubpYyf_5W4WOSJo4ywYbUTqCpnIA1e2PycPJ0iud-DPJKzD9sWqALxk-kaimRaLndn1VeYHm7exSrShYrO2mSsyKUeHvd11zR2oQWxGEcOQJtFNsIcQaQr41TZdwrrkW5Uv74/w256-h320/0CAFE5D1-11E0-4D16-B2BE-CDA543067B47.jpg" width="256" /></a></div><span style="font-family: georgia;">Amikor egy padra leültem pihenni, pont a Laokoón-csoport küzdött mögöttem. Rögtön új erőre kaptam, hogy megszemléljem őket. A szobrot az 1500-as évek elején találta egy farmer a szőlőjében, Nero császár palotájának romjainál. II. Gyula pápa meg is vásárolta gyorsan. Mivel a szobor karja hiányzott, felkérte Michelangelót hogy faragjon új karokat a szobroknak, de ő ezt szerényen nem vállalta. Később mégis kiegészítette egy szobrász, nem tudom ki. Felfelé nyúlt Laokoón, egészen addig, amíg az 1900-as években egy antikváriumban felfedezték az eredeti kar egy részletét. Azóta ez látható a múzeumban, és kiderült, hogy a nyakáról próbálja lefejteni a kígyót. Megdöbbentő mozgalmasság egy olyan szobron, ami a Kr.e. 2. században készült!</span></div><div><br /></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDrpJSiKTb1-RqBIinpZVTYlgnn8JObAY3MEsHV_IwAoCE9rYX_PxwMxuq6qHQ5-rnQ0L1jXBl6eO1FE-0Fgb27DpspbrJQHNhXo2I3uPdrgrnidpAvnj0H8HUfAjAhC6fzkuwdFxxC5I/s2048/pick.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6X9aJktY1PfeH3pqeCfwfBJXR7LSBeJvUavIKtXi11LSgTdXB9eBAG7zoBw2i9S4mcnEv8Qaf5jImCi0FHa6CeY0Q60qk_7WznRhN5pJ8PpOqK5ZZeEbIoD4IIwHbh7F73kaEH0RoxFw/w320-h240/rabbit.jpg" style="text-align: left;" width="320" /></a></div><span style="font-family: georgia;"><div style="text-align: justify;">Ez az ókori nyuszi sok más állattal egy egész termet elfoglalt. Éppen restauráltak közülük párat, így közel a többihez nem tudtam menni, de ez kifejezetten érdekes terem volt. Voltak itt lovak, oroszlánok, de mellette egyszerűbb háziállatok is mesterien megformázva.</div></span></div><div><br /></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgfLj4HmgkAlWBxkTewpRROAJp7Qc5AtBAOAYYBTlgOQ_5odUKMxdY-KgrczPhy6PrnpNK2k_jU0CU5CUluruzXsIeVZAJaLKr6dTsAnNuGxGNT_I4t9hnG50joLcSHngnswBKxqXGg64/s1656/minerva.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgfLj4HmgkAlWBxkTewpRROAJp7Qc5AtBAOAYYBTlgOQ_5odUKMxdY-KgrczPhy6PrnpNK2k_jU0CU5CUluruzXsIeVZAJaLKr6dTsAnNuGxGNT_I4t9hnG50joLcSHngnswBKxqXGg64/s1656/minerva.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXwfcIlj5TQNOhiTp2_ha6vc2-vcP3y77chEXN6ZG8CSwNn82XqAWgy_JS5PK3DnHdGbxt7iuMWbGYkHa9D6XTO27Disg_7B3qFcHBxYdM3ugoy66hJWsZK7y54Tv6Q1wOeb2jkVkZOrI/" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img alt="" data-original-height="320" data-original-width="240" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXwfcIlj5TQNOhiTp2_ha6vc2-vcP3y77chEXN6ZG8CSwNn82XqAWgy_JS5PK3DnHdGbxt7iuMWbGYkHa9D6XTO27Disg_7B3qFcHBxYdM3ugoy66hJWsZK7y54Tv6Q1wOeb2jkVkZOrI/" width="180" /></a></div></div><span style="font-family: georgia;">Emberi szobrokból még sokkal több is volt. Érdekes, a római női szépségideál annyira egységes volt, hogy mindegyik olyan volt mintha egyetlen modellről lettek volna mintázva. Még érdekesebb hogy van egy (élő :D ) barátnőm akinek az arca nagyon hasonlít erre, nagy Minerva modellkarriert befuthatott volna kétezer éve. (A képemen a távolabbi szereplőről van szó.)</span></div><div><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrLHMt8FHLG2dvaNvaUzDB_eNbuQ20o2hn8ZSHNu4rgNfE-C0qfRUb_2iQw7ehGhSZ9Dv5pznntrwedWhDg7WWhyphenhyphenNx4vsa1s5Egs2X5rDMvzYNGZjvWfA5BUP-31Clxogftb96puQgDhg/s2048/garden.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrLHMt8FHLG2dvaNvaUzDB_eNbuQ20o2hn8ZSHNu4rgNfE-C0qfRUb_2iQw7ehGhSZ9Dv5pznntrwedWhDg7WWhyphenhyphenNx4vsa1s5Egs2X5rDMvzYNGZjvWfA5BUP-31Clxogftb96puQgDhg/s320/garden.jpg" width="320" /></a><span style="font-family: georgia;"><div style="text-align: justify;">Az ablakokból a Vatikán szép parkjára nyílt kilátás, gondozott, szép fák és zöld fű volt. Ez elég ritka Róma-szerte, az olasz parkokban teljesen ki van száradva a fű, és nem is ennyire tisztán tartottak... Rómában a pinea fenyők és a pálmák is veszélyben vannak, karibi és indiai rovarok támadták meg őket. Kezd itt is egyre melegebb klíma lenni, és át tudnak telelni ezek a trópusi kártevők.</div></span></div><br /><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div><div class="separator" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDrpJSiKTb1-RqBIinpZVTYlgnn8JObAY3MEsHV_IwAoCE9rYX_PxwMxuq6qHQ5-rnQ0L1jXBl6eO1FE-0Fgb27DpspbrJQHNhXo2I3uPdrgrnidpAvnj0H8HUfAjAhC6fzkuwdFxxC5I/w320-h240/pick.jpg" width="320" /></div><span style="font-family: georgia;"><div style="text-align: justify;">Az írásom végére ezt a falfreskót szántam, ahol a Szentatyának viszik a hívei a kenyeret, galambot és ... Pick szalámit? :D</div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Egyébként gyertyák, de magyarként ez volt az első gondolatom. Raffaello termei nagyon nagy erejűek, de mire odaértem,már sok ember volt bennük, és a Sixtus-kápolnának is más hangulata volt másodszor a nap folyamán. De még így sem közelíti meg az igazi turistaszezont a zsúfoltság. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Izomlázzal a múzeumtúra után, de feltöltődve mentem haza.</span></div><div><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div>Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-17488224588921458712020-09-04T03:24:00.000-07:002020-09-04T23:55:16.787-07:00Vatikán<p> Keddenként magyar szentmise van a Vatikán magyar kápolnájában. Augusztusban voltam először, és a Pápai Magyar Intézet rektora elvitt autóval az Akadémiától. Érdekes volt behajtani a "kulisszák mögé", hiszen Vatikán területére csak engedéllyel lehet bemenni. Lenyűgöző rendezettség volt a városállamban. Bank, posta, börtön (!), vasútállomás (ami jelenleg egy áruház, mert nincs már vonatközlekedés), svájci gárdisták az épületek bejáratainál.Norbert atya mesélte, hogy ahhoz hogy valaki gárdista legyen, minimum 175 cm magasra kell nőjön, svájci állampolgárnak és római katolikusnak kell lennie. Műveltnek kell lenni meg persze férfinak. 1 éves a szolgálat, amit még egy évvel lehet meghosszabbítani. Külön templomuk is van az állam területén. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEik8ta5ridjTCz5lJd0PWrxhcqAX_8h9wd8H_jZJqmkM6lJiQODB06MV67YvGRLk8FxU6cnLxXpoUBOc4Dor9_dgdR7Dl_te1l5q3DqMtVecapA7qpN1QQS2a2-BztwzkH2yiwGS5uRo/s2048/park.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEik8ta5ridjTCz5lJd0PWrxhcqAX_8h9wd8H_jZJqmkM6lJiQODB06MV67YvGRLk8FxU6cnLxXpoUBOc4Dor9_dgdR7Dl_te1l5q3DqMtVecapA7qpN1QQS2a2-BztwzkH2yiwGS5uRo/s320/park.jpg" width="320" /></a></div><br /><p>Az első misét amin részt vettem Vértesaljai László celebrálta. Ekkor egy kisebb diákcsoport jött Magyarországról, meg 2 család, valamint kongói apácák. :)</p><p>Nekem újdonság volt, hogy a kulcs, ami a Vatikán jelképe, az Szent Péter nevének kezdőbetűiből áll- PE- és ha ezt egymás alá írjuk, akkor kulcs alakot formáz. Ezzel is szimbolizálva, hogy "neki adták a mennyek országának kulcsait". </p><p>Szeptember elsején viszont már nem tudtak magyarországi látogatók jönni, a hirtelen bezáruló magyar határ miatt. A múlt héttel ellentétben csak én és egy kedves szalézi apáca vettünk részt a misén. Meghitt volt, 3 éneket énekeltem. Németh Norbert atya magyarul és olaszul is beszélt. De igazán különleges volt ez a csendes Szent Péter Bazilika. A híres templomokban nem szoktam érezni a szakralitást olyan áradóan, az egymás lábára taposó, vagy éppen magukat fényképező emberek ebben megzavarnak. Most kivételes helyzetben lehetek itt a Vatikánban.</p><p>De most mutatok is pár képet erről a különleges helyről.<br /><br /><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHu-2KX3_zDPti9LxFby54ZbSX2q2P5GiyRiORQWfb_3eAoJZ2Vx5C8qR_X3NxeAYoiiSFfAaEu6KqCZ72lSrLinPJXbI8ObjWl7u3_MRkR6vjSfnm4soQxQxVvjyxi3G79T8_1xL0Ysw/s2048/mosajk.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHu-2KX3_zDPti9LxFby54ZbSX2q2P5GiyRiORQWfb_3eAoJZ2Vx5C8qR_X3NxeAYoiiSFfAaEu6KqCZ72lSrLinPJXbI8ObjWl7u3_MRkR6vjSfnm4soQxQxVvjyxi3G79T8_1xL0Ysw/w320-h240/mosajk.jpg" width="320" /></a></div><br /><p></p><p>Minden festmény mozaikból van reprodukálva a templomban, az eredeti képeket a vatikáni múzeumban lehet megtekinteni. Így a templom "tűzálló". Ezt az apró részletet egy oltárról fotóztam.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1AiCKIG0MKifYaM6CqdTn9Vs_p-Rq0i7vQ9w83d6LGd-ckM_7W5BoSCe3V_FnOEoFRbt42cy6Nkt7r2GhB-k9Dfz7RC-JyFH2SLn3AX_CrYgborB5usTl3EWmu1Fu9aq_QLTFZy_lffA/s2048/IMG-5755.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1AiCKIG0MKifYaM6CqdTn9Vs_p-Rq0i7vQ9w83d6LGd-ckM_7W5BoSCe3V_FnOEoFRbt42cy6Nkt7r2GhB-k9Dfz7RC-JyFH2SLn3AX_CrYgborB5usTl3EWmu1Fu9aq_QLTFZy_lffA/s320/IMG-5755.jpg" width="320" /></a><div style="text-align: justify;">A reggeli bazilikában még nincsenek sokan. Itt egy apáca imádkozik Szent Péter sírja előtt. Az oszlopok Bernini művei és bronzból vannak. <span style="text-align: left;">Az altemplomban van a bazilika legszentebb helye, Péter sírja, e felett van a nagytemplomban a baldachinos 4 oszlop. Eredetileg egy dombon keresztény temetkezési hely volt itt és erre kezdték el építeni a templomot. </span></div></div><div class="separator" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;">Szent István idején egy magyar zarándokház is volt, 70 méterre a sírtól. Ekkor még nem állt ez a hatalmas bazilika, de mikor felépült, akkor elbontották azt az épületet. Ennek az emlékét őrzi ez a márványtábla a templomban. Anno pont itt állt az épület. </div></div><p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><span style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img alt="emléktábla" border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdP2s5FoHQoRWP77HesOJKAiq583WcoXVuX1btG6v6PYxVYmfVDz7GG8UcfmndvQhfsoaRXJOK2qNlCuHc9B6YguPWOqs2Kzh2bSfApwXgCenx1rrODjqJAxYDiQ9ual9VNSKeZKSr5iI/w320-h240/istv%25C3%25A1n.jpg" style="text-align: left;" width="320" /></span></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr></tbody></table><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p></p><p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"></table></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Mikor reggel haladtam a kijárat felé, a fény olyan erővel szökött be az ajtón, hogy nem is láttam tőle. Azért le is fotóztam. Otthon észrevettem, hogy egészen pápa formája volt ennek a tüneménynek. Michelangelo Pietája felé igyekezett.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwguqxlw3YPWN8onPIZTSutHRT7dFVhB83Kl_wdQIdQOdsWxok3ZoOBiYWva6yGpqUdmHv6a6pOQKJXiMgNdY-cHIpNtbCuq1NFhsE0SwkkeHNGZpGWcl7Kz96uhNCwsMmQycqzNmjgZE/s320/pope.jpg" /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><p></p><p></p><div class="separator" style="clear: both;"><br /></div></td></tr></tbody></table><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">A szobrokon a csipke, az anyagok esése olyan könnyed, lebbenő hatást kelt. Ha megérintem furcsa szembesülni a márvány keménységével. (De nem tudom lehet-e őket tapogatni...)</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgS77dum_UJaQyNODKvz8qXyHYshr99tvfIAIhJR9c1E-2sdSztcXZE0RkLEB-SH-EiB5FQbx67mJujnvSzaQZ-mNtJtJbLyZN2jELPJ6lFYu7ZL21kzkyT5hJeIHklcfVMjAHeciFf64/s2048/szobor.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgS77dum_UJaQyNODKvz8qXyHYshr99tvfIAIhJR9c1E-2sdSztcXZE0RkLEB-SH-EiB5FQbx67mJujnvSzaQZ-mNtJtJbLyZN2jELPJ6lFYu7ZL21kzkyT5hJeIHklcfVMjAHeciFf64/s320/szobor.jpg" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0lLMyTgE_TsxB6vS2lPkI9Zfa6pieC9soRK2K_G6lYZgX9M1amaImzu5bDxtAIr_2IyJMv8ojIaJxSwx-vgqBWR9iUpCY6oC8GumkWLQlR7DNuqVjyjdON6M8XCs6L42edtbfUrTfcX0/s2048/IMG-5754.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0lLMyTgE_TsxB6vS2lPkI9Zfa6pieC9soRK2K_G6lYZgX9M1amaImzu5bDxtAIr_2IyJMv8ojIaJxSwx-vgqBWR9iUpCY6oC8GumkWLQlR7DNuqVjyjdON6M8XCs6L42edtbfUrTfcX0/s320/IMG-5754.jpg" /></a></div><br />Ezen a lépcsőn az elhunyt pápákat szokták lekísérni a temetési szertartáson. Ezen a helyen minden sarok egy történetet rejt, minden részletbe bele lehet hosszan feledkezni. Ezért is lett kissé terjedelmes ez az írás. Nehezen is tudom lezárni. <p></p>Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-9239386112551200142020-08-27T02:22:00.001-07:002020-08-27T02:30:46.240-07:00Séták<div class="separator"><div class="separator" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><br /><br /><span style="font-family: georgia; text-align: left;"><br /></span></div></div><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Hazatérve a munkahelyemről sokszor félúton leszállok a buszról, és gyalog folytatom az utam, mert olyan kellemes helyeken visz. Bár sokszor a macskaköveken vigyázni kell, a szép hegyes cipőm orra is egyre inkább lekonyul.. Ámulva nézem ahogy az olasz nők tízcentis tűsarkakon teljes magabiztossággal lépdelnek. Én az első római héten megvettem életem eddigi legkényelmesebb szandálját, tiszta bőr és csak 17 Euró (kb. 5000 Ft) volt. Azóta olyan is volt hogy észrevétlenül 2 -3 órát sétáltam a városban, mert minden kis utcába betévedtem. Mennyivel jobb cél nélkül bóklászni, mint a telefon GPS koordinátáira meredni! </span></p><div><img border="0" data-original-height="1538" data-original-width="2048" height="308" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0j98Ddj3D9XEPnupHOyDsai3st0o2jSu9rfGNg0fm0FYdIMyP07luXzeTyYURgj-4MzwaSi5MdNgvhElRLL-9fANwvNJ1OHTx10c-sziIL0amOMu2SBQn-XkSc1CQ6tWk2OUtJYY7b9w/w410-h308/piros.jpg" width="410" /></div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: georgia; text-align: left;">Augusztus</span><span style="font-family: georgia; text-align: left;"> 20-án munkaszüneti nap volt a magyar követségen, és ráérősen kávéztam a Perú bárban. Egy autentikus római hely volt ez</span><span style="font-family: georgia; text-align: left;">, közel a szálláshoz, de már felvásárolták a kínaiak- viszont a kávé és a cornetto még mindig olasz minőségű. Itt beszélgettem egy új-zélandi világjáróval. Itt él a feleségével és lányával Rómában, antik művészetről és filozófiáról témázgattunk. Érdekes kontraszt hogy hiába tanult művészettörténetet, mégis az olaj businessben kötött ki, nesze neked elvek és környezetvédelem. De hát ha marad az eredeti szakmájánál akkor valószínűleg nem lenne római lakása meg tengerparti nyaralója..</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; text-align: left;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; text-align: left;"><br /></span></div><p style="text-align: right;"><span style="clear: left; float: left; font-family: georgia; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1539" height="263" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMrw8fVJiofLL1ttmJOrrkoDJdPUvqYiN8nibjRWaNCuaXVG-hgvEkDS040u8t9pY0HyjUJk06jHFyv-4EJku7xoV3xzEVRYkdUX4VRtc0mWgS22MpudAq9eLIa5NCBinXqRSgC3pe5nM/w198-h263/girls.jpg" style="text-align: left;" width="198" /></span><span style="font-family: georgia;"></span></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-family: georgia;">A szálláson </span></span><span style="font-family: georgia;"><span style="font-family: georgia;">2 magyar lá</span></span><span style="font-family: georgia;">nyt megismertem :Dórit és Csengét. Képzőművészeti egyetemre jártak </span><span style="font-family: georgia;">és a diplomáj</span><span style="font-family: georgia;">uk után kijöttek egy 2 hetes tanulmányútra az Akadémiár</span><span style="font-family: georgia;">a. Minden nap a múzeumokat járják, és délután én is csatlakoztam hozzájuk. Tegnap egy röpke 4 órás sétát tettünk a háztól a Vatikánig, aztán fel a hegyre megnézni a Garibaldi szobrot, de közben megálltunk egy hatalmas parkban (Villa Doria Pamphili) naplementét nézni, és visszafelé egy szökőkútnál, majd a Tevere negyed hangulatos és éjszakai életet élő terein</span><span style="font-family: georgia;"> át hazatértünk.</span></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Tudom mindenhol ugyanaz a nap megy le. De ezek a római etruszk színű naplementék talán utánozhatatlanok. A pinea fenyők törzse rozévörössé változik, a házak falai, a téglák narancsszínben pompáznak. Mintha az </span><span style="font-family: georgia;">egész épített és termész</span><span style="font-family: georgia;">et adta </span><span style="font-family: georgia;">környezet ezt a pár percet ünnepelné. </span></p><p><span style="font-family: georgia;"> </span><span style="font-family: georgia;"> </span><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhupXMvo3q1bqooRvkdQf_D-ewpQkVIehYEbFDHWrOao3W_WTgt8QbksX0i3XhEz7E_6IsWdymebzKFq8LZQZfpnZGWtgXaSF4WNr15JzQx0amZmvSRlorzcGxJYaEW4HqK6nGruaCI1Us/s2048/hosszokep.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="308" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhupXMvo3q1bqooRvkdQf_D-ewpQkVIehYEbFDHWrOao3W_WTgt8QbksX0i3XhEz7E_6IsWdymebzKFq8LZQZfpnZGWtgXaSF4WNr15JzQx0amZmvSRlorzcGxJYaEW4HqK6nGruaCI1Us/w410-h308/hosszokep.jpg" width="410" /></a></p>Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-54449253559346218982020-08-25T06:08:00.002-07:002020-08-25T06:11:45.801-07:00Róma<div class="separator"><p style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"> </p></div><p style="text-align: left;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"> Két hete vagyok Rómában, és még október végéig itt is leszek egy ösztöndíjjal. Szinte hagyomány, hogy távol az otthontól írni kezdek, picit magamnak is eltéve emlékbe a hangulatokat és élményeket. De így a kíváncsiskodók is betekinthetnek a mindennapjaim egy kis szegletébe. :) </span></p><p style="text-align: left;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Az első 24 órám a városban nagyon intenzív volt, pára, forróság, lelassult nyári olasz élet fogadott, ahol az éjszakákban elevenednek meg az emberek. Szerencsére pont érkezésem után Miriam Albano barátnőm a római opera rendezésében szabadtéri előadáson énekelt a Circo Massimo színpadán. Meghívott az előadásra, Rossini: Sevillai borbély volt a terítéken. És milyen ínyenc csemege volt, az olasz szereposztás szövege érthető és jól hangsúlyozott volt, a dallamok pont úgy voltak formázva ahogy a szöveg kívánta, és a tekintetek éltek. Az anyanyelvi éneklést nehéz reprodukálnia egy külföldi társulatnak, ilyenkor érződik igazán. Érdekes volt az elővigyázatosság, a távolsággal felállított széksorok. Nekem nagyon felszabadító volt, hogy nem ültek a személyes teremben idegenek. Lázmérés, maszkviselés a bejáratnál és bravúros éneklések 3 órán keresztül. Figaro (Davide Luciano) különösen jó volt, és persze a Rosinát alakító Miriam .Nekem ők okoztak igazi opera élményt. Az előadás után a színfalak mögé kerültem, és utána még beültünk egy bár teraszra. Jó késő volt, de augusztusban ilyenkor tele vannak az éttermek és bárok, hiszen korábban a hőségtől még étvágyuk sincsen. Nem érződik a pincéreken hogy "ők már mennének haza...".</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><span style="font-family: times;"><br /><br /><br /></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwPqtLVfvDl6ku8wnrv-Nt64Vus31ai9i1kUM5alFwmZrfCnQnT5BrgudrWwZVDFnHhY-zPAWuCA7UAoEOJPL0DrNwokV13c3D2Ui6aGbE7rcK3qYYsa6Lxbuuw2Rtl1LWeJjzhGJpej4/s2048/portrait.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1638" height="250" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwPqtLVfvDl6ku8wnrv-Nt64Vus31ai9i1kUM5alFwmZrfCnQnT5BrgudrWwZVDFnHhY-zPAWuCA7UAoEOJPL0DrNwokV13c3D2Ui6aGbE7rcK3qYYsa6Lxbuuw2Rtl1LWeJjzhGJpej4/w200-h250/portrait.jpg" width="200" /></a><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="720" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHDfKFZEo5w1qJm7B8VGnDzrgK7SaUh85u9Wopg7k07WnCDbv6Ht3J9QlYQ9c3EcWjSQFBfC542ZRApew_hIUs4M9V9UevhNtW5XAZoX6-fAIbM_53e2lO7o7JVy_RgTgrIgAoFFAlP-A/w192-h256/backstage.jpg" style="text-align: left;" width="192" /></span></div><span style="font-family: times;"><br /><br /></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="600" height="170" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1XAbS_YDQCrIeIddSMcd6N7JmaYZ5KU8Egm1Msbv7-CKS5zhD3mfNbeNtLyayv-d_3gKzYnn2l7gqiG1nZ9sfqiJ14CSi98UnNtu6tX3pX25D3_LjCqSgQFmsvTjLwuLY7IMzgK_SmXQ/w256-h170/roma-il-barbiere-di-siviglia-al-circo-massimo-dal-22-luglio.jpg" style="text-align: left;" width="256" /></span></div><p></p><p><span style="font-family: times; font-size: medium;">Ez egy villám találkozó volt a barátnőmmel, mert neki ez volt az utolsó előadása itt, én pedig éppen megérkeztem. </span></p><p><span style="font-family: times; font-size: medium;">A hétvége ekkor nagy állami ünnepre esett, a Ferragosto-ra. (Ami Nagyboldogasszony napja.)</span></p><p><span style="font-family: times; font-size: medium;">Mindenki kivonul a városból, és mivel a szobám légkondicionáló híján elérte az elviselhetetlen kategóriát, én is kivonatoztam a tengerre. Kivettem egy egyszerű szobát Civitavecchiában, tengeri kilátással. Nem tudtam előre, hogy ott tartják a nagy esti tűzijátékot, így a teraszomról panorámakilátás nyílt, a tenger felett kilőtt fényjátékra. Először csak azért néztem ki hogy mi ez az ágyúdörgés. A teraszokon és az utcán (maszkot viselve) rengeteg olasz állt és kiabálták a végén hogy Buon Ferragosto!! </span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgO4OH9i36dW6uVATLHNOxOpzfMd_6Y3bj69QzWSJurLOWCQqVEMmVebUdboZ4QHlZoXUpYFL1E0tw7AUzAtB2Jp3iySFOmwAsHNbnb-14B1_4pvBsDEVIThV8aDToM6mn-2NsA8Lw2Hb0/w150-h200/fire.jpg" width="150" /><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnHjTlszj_R7RjU6jcWPzVQKPtLPDUZkCbbNmvKrv7KNPqRL1UbfdU4GAcEwOhJCyKLQoRGQ143Su5WNP7K14btBJgo1zQmVhRRANVOR__qviNvQTmjPonkxGiO8uD4V1bidC27CuIk7g/w150-h200/food.jpg" width="150" /><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-Znd3AyTxZMsZ-ymhTAh_BXHl6nOtdPso2KCXQFLxKuZMqIZlVafJmKZqdp95YbZSP9laQLkxVmKxqYOoj3CRRoPpJQXD17Y7QS97n8XdQQq3403upoMQTnZiIS3xRZoUM4_ZhjGqLkc/w200-h150/viz.jpg" width="200" /></span></p><p><span style="font-family: times; font-size: medium;">A vízparton járt a levegő, egy olasz nyelvű könyvet olvastam. Próbálom a szókincsem és a tudásom így is fejleszteni. Körülöttem olajbarnára sült olasz kisgyerekek rohangásztak, csodálom a napenergiával hajtott rosszaságukat. Gyerekként félnék is ettől a nagyszájú vagányságtól.</span></p><p><span style="font-family: times; font-size: medium;">Aztán visszatértem a városba, mert munkaidőben a vatikáni magyar nagykövetségen gyakornokoskodom. Az alsó képen látható szép helyen.</span></p><p><span style="font-family: times; font-size: medium;">De ezekről majd később többet írok, hiszen még itt leszek egy darabig.</span></p><p><span style="font-family: times;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgh6jJ2JOABwfODBw6FLwTfk5RM249PbXIGZAOd7GvDAF1XQh52GxWWMFuL19gI05MnROHgcTGjin6YqY2UqWOmZgyxWs1CE0fYUEKRZ5omp20PcsQ0BR6vpxw_lg_sMBB3873DGrczkQI/w240-h320/embassy.jpg" style="text-align: center;" width="240" /></span></p>Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-16920071775806827642018-10-02T08:34:00.002-07:002020-09-04T23:56:01.276-07:00Új fejezet BécsbenSzeptemberben Bécsbe költöztem. Nem éreztem olyan nagy változásnak, mert nem kellett messzire utazni, és mindent bőröndökbe bepakolva világgá menni.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLSGtsXnwT_q_XNN7SxRanJqdLkJ7SBj9R_We74hVcSaXdDjiSdLnAW5CKHQU-Wc4oXYBeh-2qu6N5z06vu2Qaa4RZi9WeZCJQ9J5asE3xwxctIKCzst-C90eOExHYaJ178LiFr0xvSeo/s1600/hajnaphoto.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="878" data-original-width="641" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLSGtsXnwT_q_XNN7SxRanJqdLkJ7SBj9R_We74hVcSaXdDjiSdLnAW5CKHQU-Wc4oXYBeh-2qu6N5z06vu2Qaa4RZi9WeZCJQ9J5asE3xwxctIKCzst-C90eOExHYaJ178LiFr0xvSeo/s320/hajnaphoto.jpg" width="233" /></a>De mégis más a hangulata ennek a városnak, más illatok szállnak a levegőben. Alpesi szél, hársfa, kávé és egy kis dohos cigarettaillat. Ha egy parfümbe zárnám az itteni kilencedik kerületet akkor ezeket az összetevőket tenném bele.<br />
<br />
Eddig főleg zenészekkel barátkoztam össze, egy bécsi Pázmáneumos Ars Sacra koncert kapcsán- remélem máskor is lesz alkalom egy kis együtt éneklésre, muzsikálásra.<br />
<br />
Azért még nagy a kontraszt Budapesthez képest, ahol mindig régi ismerősökbe botlok a villamoson. De az ilyen időszakok is fontosak, valahogy intenzívebben vagyok saját magam társaságában. Na és még jobban értékelem mikor a szeretteimmel lehetek. :)<br />
<br />
<br />
<br />
Apróságok a mindennapokból :<br />
<br />
-a kávé ára kb. 1000 Forint mindenhol<br />
Inkább ki is hoztam egy kávégépet, mert néha jó érzés beülni egy hangulatos kávézóba, de megnyugtat a tudat hogy mostantól otthon is hódolhatok eme szenvedélyemnek.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3YGIAVRqGbrvc2x8jYiI7wr_Dv_2BZgIVVakjI586iCPsd-d9yjVZenDrdqdrHAT1CEiY8gEtTGFSxnj5bYm3xABjmoYUj000mglC7T2cGbeQ4TqQKqBpLJAOR4Z3WBkTYyPW4p6r9UQ/s1600/blogcoffee.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="768" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3YGIAVRqGbrvc2x8jYiI7wr_Dv_2BZgIVVakjI586iCPsd-d9yjVZenDrdqdrHAT1CEiY8gEtTGFSxnj5bYm3xABjmoYUj000mglC7T2cGbeQ4TqQKqBpLJAOR4Z3WBkTYyPW4p6r9UQ/s320/blogcoffee.jpg" width="240" /></a></div>
-a tömegközlekedésben a vonaljegy 1 óráig érvényes, és közben válthat az ember járművet<br />
<br />
Ez nagyon praktikus ötlet, Budapesten is jó lenne ha bevezetnék.<br />
<br />
-az élelmiszer boltokban háromszor akkora a választék mint nálunk<br />
Valószínű több náció él itt, vagy az emberek kísérletezőbb kedvűek, több újdonságért hajlandóak fizetni..<br />
<br />
Nagy írásválságomnak (ami vagy fél évig tartott) ezennel vége, mostantól megint mesélni fogok a mindennapokról.<br />
<br />
<br />
(Lila ruhás kép: nikaa photography )Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-81543098619044275352018-02-14T15:14:00.001-08:002018-02-15T00:30:28.357-08:00A tél közepéből a trópusokra<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhNlpBf0eRg_6NuF-FrUHdzGTar0dp5JME9nQqD3HZGLayysv_9_p7Qb_85gew7KJYcgOvjCNRHPQUdAs_j1ouv8VRfYtZl2fjd1n3xMqNYPwoanP8Hp6rLLMuDbVpxyB88lWF6u9q28Q/s1600/28081201_1803429083003331_1689245404_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhNlpBf0eRg_6NuF-FrUHdzGTar0dp5JME9nQqD3HZGLayysv_9_p7Qb_85gew7KJYcgOvjCNRHPQUdAs_j1ouv8VRfYtZl2fjd1n3xMqNYPwoanP8Hp6rLLMuDbVpxyB88lWF6u9q28Q/s1600/28081201_1803429083003331_1689245404_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhNlpBf0eRg_6NuF-FrUHdzGTar0dp5JME9nQqD3HZGLayysv_9_p7Qb_85gew7KJYcgOvjCNRHPQUdAs_j1ouv8VRfYtZl2fjd1n3xMqNYPwoanP8Hp6rLLMuDbVpxyB88lWF6u9q28Q/s320/28081201_1803429083003331_1689245404_o.jpg" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9yawzxcP_93bcMZVugGiOBE8bMKR5hQI1vGtWnpPaF6hB5aolQPwgXUD5aQnwQFxipYfcWJy05Soa43FLUaGyv2eCUijc8fTdBrSD7OPlzRZVFSrU_OJEFCzHmec36Tsv_JRBlQYUbp4/s1600/27950956_1526139367439934_2063171833_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="768" data-original-width="1024" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9yawzxcP_93bcMZVugGiOBE8bMKR5hQI1vGtWnpPaF6hB5aolQPwgXUD5aQnwQFxipYfcWJy05Soa43FLUaGyv2eCUijc8fTdBrSD7OPlzRZVFSrU_OJEFCzHmec36Tsv_JRBlQYUbp4/s320/27950956_1526139367439934_2063171833_o.jpg" width="320" /></a>Mikor már azt éreztem hogy sosincs vége ennek a szutyok időnek, az égből elém pottyant egy lehetőség, hogy elutazzak január végén a Maldív-szigetekre. Egyébként tervek nélkül már benne volt a gondolataimban, hogy el kéne menni most télen egy meleg helyre, de nem konkretizáltam semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor jött a visszautasíthatatlan last minute ajánlat, hogy egy ismerős baráti társaság oda megy egy hétre és ha van még repülőjegy, akkor beférek a csapatba. Mindezt két nappal az utazás előtt. De volt még hely a repülőn, sőt olyan szerencsés módon, hogy az utolsó sorban, és nem ült mellettem senki. Így kényelmes szunyókálással telt a hosszú repülőút. (Egyébként visszafelé is ugyanilyen szerencsém volt, megéri az utolsó sorban foglalni jegyet, mert elölről töltik fel a gépet.)</div>
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Át sem kellett szállni, csak a maldív fővárosban egy pici hidroplánra, ami volt kb. 15 férőhelyes és még 20 percig repített minket egy szigetre. Már ekkor elvarázsolt a víz kéksége, és a sok korallzátony. Egyébként atoll a neve ezeknek a gyűrűs képződményeknek és egy <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Atoll" target="_blank">régi vulkán</a> segítségével jöttek létre. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Odautazásunk napján még enyhén fájt a fejem és kóvályogtam a hirtelen jött nyártól és az időzóna változástól, de azért többet panaszkodni nem fogok mert nem lenne fair.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgPPSPE42apQAEOHNxDN1lpKvo1bzdo4Ft4B-lhIUa1q31F_FVJQoLdZKM5W8B4lvqZqxL8z0AuLPFyXhufbQqZ4VgQHhnBPDZcQHCwFS5I-b6COdvOKC02NDDCNuQvIXj4v-atgpXOk0/s1600/28081535_1803429286336644_1369440699_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgPPSPE42apQAEOHNxDN1lpKvo1bzdo4Ft4B-lhIUa1q31F_FVJQoLdZKM5W8B4lvqZqxL8z0AuLPFyXhufbQqZ4VgQHhnBPDZcQHCwFS5I-b6COdvOKC02NDDCNuQvIXj4v-atgpXOk0/s320/28081535_1803429286336644_1369440699_o.jpg" width="320" /></a>Több mint ezer szigetre terjed ki az ország, de a legtöbbjük lakatlan. Olyan pici szigetek is vannak, hogy csak 1-1 hotel fér el rajtuk. Így nem sokat tudok mesélni az ország szokásairól (egyébként muszlim emberek lakják). A hotel szigetek nem veszik szigorúan a vallásos törvényeket, így lehet bikiniben úszni a tengerben, vagy éppen koktélozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Viszont a személyzet 90 %-a férfi volt, gondolom az asszonyok a háztartásban maradnak. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhn42cg-WoI0eCJVII1HpjvJuRmuSNcBjGRUCXeyrbrnW0REL1WhI0Z0Z3J4yFiczh5l638dmkqHszoTdYmPA0Bx_4g-6w4yFon_CfdNPjo-ruaeQ9t2M7yoAVjuOxr6i-WJPGtkBnRJU/s1600/28081470_1803432903002949_225944779_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1203" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhn42cg-WoI0eCJVII1HpjvJuRmuSNcBjGRUCXeyrbrnW0REL1WhI0Z0Z3J4yFiczh5l638dmkqHszoTdYmPA0Bx_4g-6w4yFon_CfdNPjo-ruaeQ9t2M7yoAVjuOxr6i-WJPGtkBnRJU/s320/28081470_1803432903002949_225944779_o.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Aki nő volt és itt dolgozott, az orosz volt, tajvani, spanyol stb.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Eljátszottam a gondolattal milyen lehet egy ilyen kis szigeten dolgozni, ahol tényleg nem tudsz mit kezdeni a kimenőddel, kivéve ha repülővel vagy hajóval elmész egy másik hasonló szigetre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyikük mesélte hogy 1 éves szerződésekkel vannak kint. Találkoztam egy szlovák DJ-vel is aki amúgy Dunakilitiben lakik. Kicsi a világ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon izgalmas volt az élővilág</div>
<div style="text-align: justify;">
ezen a kicsi helyen.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fákon például gyümölcsevő denevérek csüngtek. Velük szívesen ismerkedtem volna, de nem jöttek le a fáról, csak ha repültek. A fejük olyan volt mint egy nagyszemű kutyának, helyet kaptak a kedvenc állataim között.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5K6ArEs9ZLuXPu9E-OPhVi-xQIkkrv6lUUoDf_gonWJcY6OBO4j4B-mpq_RCAg2idmU7XCy2T_olKMtLoD82eW5crAZZAwarlyQ5tsMr6VTY1wtcZvMmSX7qEbegQX6de-i1h6Y4P_9Q/s1600/28034478_1803431009669805_155745600_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoGY2pKGXQt6Z4tHlhwEXP6HWjXKQIzWzOV5N3jBhj7gMSQj1vT28iVsRGxuYEPIHrbObnJajGAkAcU-liOezHkbfECjVIGr19EHq7NfmpfUPJYOhIOHbAtYD1JtjwStEdULZ239JCauk/s1600/img-thing.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="300" data-original-width="300" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoGY2pKGXQt6Z4tHlhwEXP6HWjXKQIzWzOV5N3jBhj7gMSQj1vT28iVsRGxuYEPIHrbObnJajGAkAcU-liOezHkbfECjVIGr19EHq7NfmpfUPJYOhIOHbAtYD1JtjwStEdULZ239JCauk/s200/img-thing.jpeg" width="200" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nem búvárkodtam profi módon, de már egy sima búvárszemüveggel és pipával is le voltam nyűgözve. Lehetett mindenféle színes halakat látni, én csak a bohóchalat tudom szakszerűen beazonosítani, de voltak annál is szebbek. Olyan tiszta volt a víz, hogy bármilyen mély is volt, látni lehetett az alját.</div>
<div style="text-align: justify;">
A part mellett sétálva pedig macskacápák voltak, akik vadásztak a sekély vízben.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Teknősök is élnek errefelé, de velük én nem találkoztam.</div>
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5K6ArEs9ZLuXPu9E-OPhVi-xQIkkrv6lUUoDf_gonWJcY6OBO4j4B-mpq_RCAg2idmU7XCy2T_olKMtLoD82eW5crAZZAwarlyQ5tsMr6VTY1wtcZvMmSX7qEbegQX6de-i1h6Y4P_9Q/s1600/28034478_1803431009669805_155745600_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5K6ArEs9ZLuXPu9E-OPhVi-xQIkkrv6lUUoDf_gonWJcY6OBO4j4B-mpq_RCAg2idmU7XCy2T_olKMtLoD82eW5crAZZAwarlyQ5tsMr6VTY1wtcZvMmSX7qEbegQX6de-i1h6Y4P_9Q/s320/28034478_1803431009669805_155745600_o.jpg" width="240" /></a><br />
<br />
Azért persze a pihenés mellett tanulni is próbáltam. Hát nem ment könnyen... Inkább csak pihentem, <strike>de azt nagyon </strike>de nagyon jól esett. De csak egy hetet voltam a paradicsomban, úgyhogy D-vitaminnal feltöltődve újult erővel vetettem bele magam a hétköznapokba. <br />
<br />
<br />
Március 4-én pedig Purcell: Dido és Aeneas operában láthattok a Müpában, lesznek nyilvános próbák is, de a jegyek vasárnapra már elfogytak.<br />
<br />
<br />Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-35889436574862205862018-01-07T12:28:00.002-08:002018-01-07T14:10:37.053-08:00Miszla<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdssisyir3qc0fmL_EXdzPTP1R-tT6Twv6AHjvE-XSjOfYU8UpNwPg5y93ivz3lUE7gCRE5vn8Q__5cd3NmTa1k_m14RXT2LfVqB-NJSoteTTJ2a_3CjEt37azG2fyBXmWFl1FVvGDyvw/s1600/26198607_1239608466140080_4214048540265964701_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdssisyir3qc0fmL_EXdzPTP1R-tT6Twv6AHjvE-XSjOfYU8UpNwPg5y93ivz3lUE7gCRE5vn8Q__5cd3NmTa1k_m14RXT2LfVqB-NJSoteTTJ2a_3CjEt37azG2fyBXmWFl1FVvGDyvw/s320/26198607_1239608466140080_4214048540265964701_o.jpg" width="320" /></a>Egy időutazáson vehettem részt a napokban.<br />
<div>
<br />
<div>
<div style="text-align: justify;">
Miszla olyan hely, ami már régóta csalogatott. Először is a művészi fotók keltették fel a figyelmem pár évvel ezelőtt, amik az ott megrendezett barokk zenei kurzust mutatták be- de nem csak a "szép helyszínen szép fotók" evidenciája, hanem egy különleges látásmód is jelen volt a képeken.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
(Azóta megtudtam hogy Grossmann Willy képei voltak.)</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuWhI1R_0O9kuzHvjxdoU80FLN_5fThg2FomjnfdV367nedt4v96wpEeNVqoGg85EjiYz2eTP8Z7GokQSETrLP3grCjmhB4UZ9l6IKkanUZz2yN4aWz-I6L-T-2lYUK_KFXaDBga2z7LI/s1600/26231954_1241423555958571_8426722366411261176_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuWhI1R_0O9kuzHvjxdoU80FLN_5fThg2FomjnfdV367nedt4v96wpEeNVqoGg85EjiYz2eTP8Z7GokQSETrLP3grCjmhB4UZ9l6IKkanUZz2yN4aWz-I6L-T-2lYUK_KFXaDBga2z7LI/s320/26231954_1241423555958571_8426722366411261176_o.jpg" width="240" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De mindig a hangszeresek kiváltsága volt ez a kurzus. Énekesként meg csak irigykedtem, de közben egyre jobban vonzott hogy kicsit újra nekiálljak hegedülni. Így ez a januári barokk hegedű kurzus jókor jött ösztönző lehetőség volt hozzá - és nagyon ki szerettem volna próbálni a régi stílusú hegedűt is. </div>
<div style="text-align: justify;">
(A mai hegedűk és az akkoriban használt hangszerek között vannak eltérések, és a vonó is más kialakítású.) Nagyon élveztem a kezembe venni egy ilyen érzékeny és meleg hangú hegedűt, amit Tóth Mónikától (a kurzus tanárától) kaptam kölcsön erre a pár napra. Napról-napra egyre jobban megszólalt a kezemben (még persze eljátszhattam volna rajta jópár évig, hogy teljesen kibontakozzon ... :) A vonó által is sokkal egyértelműbbé vált sok vonásnem, amikkel addig küzdöttem.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXnHFnG51bP6UcHnd0dL6xm53b5Q9D_UbsD_pY7zcwtO7m0wosd2d5m8wqNFvmyS3BrlK7YG-EWjQ0PUcyrn0MbhkOhC-QwDoivV050eRivCr5YhhWcIW27oATv_5etFFRpl7mQYWI8hM/s1600/26232541_1241421865958740_3655424916684357318_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1093" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXnHFnG51bP6UcHnd0dL6xm53b5Q9D_UbsD_pY7zcwtO7m0wosd2d5m8wqNFvmyS3BrlK7YG-EWjQ0PUcyrn0MbhkOhC-QwDoivV050eRivCr5YhhWcIW27oATv_5etFFRpl7mQYWI8hM/s320/26232541_1241421865958740_3655424916684357318_o.jpg" width="218" /></a></div>
A szó legszebb értelmében családias volt a hangulat. A helyszín egy vidéki kastélyban volt, ahol a házigazdáink nagy szeretettel és odafigyeléssel bántak velünk. Az otthoni kemencében sült kenyér, háztáji alapanyagokkal készült elképesztően finom ételek és a mindig rendelkezésünkre álló kávé a legmerészebb várakozásaimat is felülmúlta. (Persze este mindig megbántam hogy délután sem tudtam ellenállni a koffeinnek...)<br />
<br />
<div>
<div style="text-align: justify;">
A hegedűóráink is a kastély szalonjaiban voltak. Teljesen belakhattuk a helyet, a kályhának dőlve melegedtünk, a kanapékon olvastunk, vagy az egyik szobában gyakoroltunk, sőt még babázhattunk is, mert Móni kisbabája is boldogított minket Ilián személyében .</div>
<div style="text-align: justify;">
Mónika nagyon türelmes volt és mindenkinek a maga tudásszintjén új érzeteket és zenei/technikai javaslatokat adott. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8m6pERU0MxqOvEUOIXdLG4z1Yt7bJSzGraLtp4UvG-nkGhTs3r6Zry6kefsr5CJ2lZR-fPqa_-ejysp1KpCFVMHPZgIMX1sDSLBmA3uFoOYDoldBmeP3P_LsJWKXs4OGNunrZd0gYnho/s1600/26732193_10208479294298605_256138693_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8m6pERU0MxqOvEUOIXdLG4z1Yt7bJSzGraLtp4UvG-nkGhTs3r6Zry6kefsr5CJ2lZR-fPqa_-ejysp1KpCFVMHPZgIMX1sDSLBmA3uFoOYDoldBmeP3P_LsJWKXs4OGNunrZd0gYnho/s320/26732193_10208479294298605_256138693_o.jpg" width="240" /></a>Egyébként az odautazás kalandos volt, hiszen majdnem elfogyott az út mire odaértem. Erdészeti úton, favágók között a dombokon át lehet Miszlára jutni- még szerencse hogy nem volt hóesés, sőt tavaszi idő volt januárban, hóvirággal. Azért a fával fűtés illata ott volt a levegőben, azt nagyon szeretem.<br />
<br />
Összebarátkoztam Fügével is, a ház kedves golden retrieverével.</div>
</div>
<div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Olyan jó volt kamarázni, persze énekeltem is, méghozzá mandolinnal. Ezt a zárókoncerten is előadtuk. A meglepetés inkább az volt, hogy hegedűvel is kiálltam az emberek elé, és jól is éreztem magam. Átjárt a muzsikálás öröme. Persze nem lettem profi hirtelen, de emlékeztetett hogy az éneklésben is érdemes elengedni az ítélkező belső hangomat, ami még az éneklés közben kiértékeli az előzőleg elhangzott frázisokat. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Este még egy sokáig tartó spontán zenéléssel zártuk a téli Miszla barokkot, például itt rácsodálkoztam hogy a viola da gambán gyönyörű az E húr hangja.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"></span></div>
<div style="color: black; font-style: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; text-align: justify; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<div style="margin: 0px;">
<span style="font-family: inherit;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgh06CKMghvie6mdqbdzdKxZou5eQyYf88VJede8b7pUxu-rmZhX7i5CbQmoyqK9JkCg8lZNWy7swv1f6RpXDvw3Rl3mthoRS7Hltn3VHI096g6U8hxDQ7eIIys_LiTaOAx8irfi2TGIA4/s1600/26732260_1765548606791379_1925046602_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgh06CKMghvie6mdqbdzdKxZou5eQyYf88VJede8b7pUxu-rmZhX7i5CbQmoyqK9JkCg8lZNWy7swv1f6RpXDvw3Rl3mthoRS7Hltn3VHI096g6U8hxDQ7eIIys_LiTaOAx8irfi2TGIA4/s320/26732260_1765548606791379_1925046602_o.jpg" width="240" /></a>Vasárnap már haza kellett jönni, de ez egy igazi zenefeltöltődés volt, remélem máskor is el tudok ide jönni. Egyébként a vendégház bárki számára elérhető (házi reggelivel, kerti mentateával ahh..) aki egy kis világtól való elvonulásra vágyik. </span></div>
</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
</div>
<div>
<br /></div>
Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-36615206738410233902017-12-19T07:42:00.002-08:002018-01-07T14:18:17.964-08:00December<div style="text-align: justify;">
Szeretem az adventi időszakot. Idén mondjuk pont rövidebb mint általában, de nem baj, mert a karácsony a legjobb dolog decemberben. És még nem nekem kell a háztartást üzemeltetni, ilyenkor a szüleimnél töltöm a Szentestét. Úgyhogy elég kényelmes így ünnepelni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoZL9ReQzXNDgTyBJg6WpPXnMujmu1HRctxyjEYXf_W20XJCMxBMX6k-K6JWVqscD2hLPsvyd99i1GtaknWFu5n2SXdFBH2Qa9AxH8n4JCOkEk1X8WK2xYcxjQNZyIkif_0IW560yI_gw/s1600/25467871_10208347834172184_1645065538_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoZL9ReQzXNDgTyBJg6WpPXnMujmu1HRctxyjEYXf_W20XJCMxBMX6k-K6JWVqscD2hLPsvyd99i1GtaknWFu5n2SXdFBH2Qa9AxH8n4JCOkEk1X8WK2xYcxjQNZyIkif_0IW560yI_gw/s320/25467871_10208347834172184_1645065538_o.jpg" width="240" /></a>A korábbi hetekben énekeltem koncerten a Simpliccissimus tagjaiból álló zenészekkel, Vivaldi és Purcell dalokat. Később még lesz velük egy izgalmas projektem, márciusban Purcell: Dido és Aeneas operájában fogok énekelni. Már alig van <a href="https://www.mupa.hu/program/csaladi-es-ifjusagi-programok/a-szerelmes-kiralyno-2018-03-04_11-00-fesztivalszinhaz" target="_blank">jegy a Müpában</a> az előadásra, úgyhogy érdemes most foglalni a Szerelmes királynő című darabra. </div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nemrég a Hétvégi belépő vendége is voltam, itt <a href="https://www.youtube.com/watch?v=gH-HrGrn-IE" target="_blank">meg is lehet nézni a videót.</a> 2 Kodály dalt énekeltem Tálos Viviennel (ez mindig olyan bonyolult- ha zenész lennék, mondhatnám "játszottunk" de ilyenkor az "énekeltem és Vivien pedig zongorázott" a pontosabb kifejezés...) </div>
<div style="text-align: justify;">
Már nyolcra ott kellett lenni a stúdióban, szóval a tévé kemény műfaj :D A sminkesek azt mondták, hogy nekik van amikor 4-kor kezdődik a munkaidő. Cserébe általuk mi úgy nézhetünk ki mintha jól aludtunk volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán még Süsüvel is lefotózkodtunk, meg a tévémacival. Talán mi vagyunk az utolsó generáció akik még ismerik őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Otthon elkezdtem megint hegedűt is gyakorolni- teljesen kikészültek tőle az ízületeim, meg az ujjaim, de tét nélkül nem zavar. (Amióta "letettem a lantot" nincs több fellépés előtti idegesség a hideg ujjak miatt sem, möhöhö.) Érdekes hogy most sokkal könnyebb "fejben" mint mikor 10 éve izomból akartam megoldani minden nehezebb zenei részt. Viszont fizikailag meg több a kényelmetlenség. Ja és eszméletlenül számít hogy milyen minőségű hangszerhez nyúl az ember. Sajnálom a gyerekeket akik kínai hangszereken nyikorognak évekig, és nem értik miért nem szól nekik szépen a hegedű..</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
De a sportba is újra belevágtam- szerencsés alkat vagyok, így nem nagyon látszik rajtam ha edzetlen vagyok, de amikor a lakásomhoz vezető dombon majd lépcsőn úgy dobog a szívem mintha maratont futnék az nem egészséges. Ezért most újra úszom, meg kipróbáltam egy viszonylag agresszív önvédelmi sportot is. Jól felvillanyozott és alig bírtam megmozdulni utána másnap. Szóval ha kell a pénztárcám akkor mostantól veszélyben az életetek! </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Hát nem a legszebb adventi zárómondat ez, úgyhogy inkább ide beillesztem a másik dalt is <a href="https://www.youtube.com/watch?v=VtYpFNdqQg0" target="_blank">amit a tévébe vittünk. :)</a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-42228293524288853252017-11-29T11:34:00.001-08:002017-11-30T01:39:41.585-08:00Koncert, bál és hálaadás Clevelandben<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUdjh5b5FXMt-KzVcu9EJ-z7I5tWjfMGXMUnuCkGJ9-42Kdx9pK5HiVgPEPr7fVWyw-sT4TkZy4PS-X3kJTMdADAbu_JLDmkyBg1rCwRL0R0C8Lp-NXuKvyfuq863kd2cRKwBBgIW83rU/s1600/23926208_10155775093002278_3726776618587068520_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFMrkNjqf9uYmPPMekIgX0xstcsmcj0s2_HlWRrL0l0S13SHS7GSKAx_IKnP014-IiWjqEzhylOo6yev7tYZgQv1V71OWa2RYWSzE5w7LnkETDUmAnYKTI9Ihd7j3EGpVzfQSBrLTXXCA/s1600/24201312_10208247810471654_345076240_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFMrkNjqf9uYmPPMekIgX0xstcsmcj0s2_HlWRrL0l0S13SHS7GSKAx_IKnP014-IiWjqEzhylOo6yev7tYZgQv1V71OWa2RYWSzE5w7LnkETDUmAnYKTI9Ihd7j3EGpVzfQSBrLTXXCA/s320/24201312_10208247810471654_345076240_o.jpg" width="240" /></a></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUdjh5b5FXMt-KzVcu9EJ-z7I5tWjfMGXMUnuCkGJ9-42Kdx9pK5HiVgPEPr7fVWyw-sT4TkZy4PS-X3kJTMdADAbu_JLDmkyBg1rCwRL0R0C8Lp-NXuKvyfuq863kd2cRKwBBgIW83rU/s1600/23926208_10155775093002278_3726776618587068520_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="720" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUdjh5b5FXMt-KzVcu9EJ-z7I5tWjfMGXMUnuCkGJ9-42Kdx9pK5HiVgPEPr7fVWyw-sT4TkZy4PS-X3kJTMdADAbu_JLDmkyBg1rCwRL0R0C8Lp-NXuKvyfuq863kd2cRKwBBgIW83rU/s320/23926208_10155775093002278_3726776618587068520_o.jpg" width="212" /></a>Mielőtt elhalványodna az emléke, gyorsan írok Clevelandről is. Ez volt a mostani utamnak a fő állomása.<br />
Tavaly már jártam itt, erről az élményeket a <a href="https://volnereszter.blogspot.hu/2016/12/cleveland.html" target="_blank">blogomon el is lehet olvasni.</a> Igazából az volt az idei meghívás előszobája, mert akkor már hallottak énekelni a magyar kongresszus szervezői. Nagyon jó volt visszatérni.<br />
Idén a magyar zenén volt a hangsúly, azon belül pedig leginkább Kodály Zoltán munkásságán.<br />
A zongorista partnerem Detroitból érkezett, így csak röviddel a koncert előtt találkoztunk először. Persze ezt megelőzte egy hosszú levelezés, kotta egyeztetés, programválasztás. De mindketten külön készültünk fel.<br />
<br />
Szerencsére egy nagyon szimpatikus, csupaszív ember Balla Zsuzsi, így nem volt gond az egymásra hangolódással. (Mert persze amint találkoztunk, belevetettük magunkat a próbákba.) A közönség nagyon befogadó volt, jól vették még a modernebb, kevésbé harmonikus dalokat is, de ezek mellé népdalt és zongoramuzsikát is csempésztünk.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibqA_8sQpyxd1mWQg3C7xWXptaa8Bt2aewBGP2qkBxAtqxU76BEDQJaJBFuMotOZxcfpUqY47ulIQ7xiNPGtLORJVQJECujWAl_lYJim6krQtxKUn4tan3b4FShXA-0t2iDSl3mpftT8I/s1600/ballazsu.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="928" data-original-width="1392" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibqA_8sQpyxd1mWQg3C7xWXptaa8Bt2aewBGP2qkBxAtqxU76BEDQJaJBFuMotOZxcfpUqY47ulIQ7xiNPGtLORJVQJECujWAl_lYJim6krQtxKUn4tan3b4FShXA-0t2iDSl3mpftT8I/s320/ballazsu.jpg" width="320" /></a>Másnap délelőtt besegítettem (énekkel) a gyerekek zenés, játékos foglalkozásán, csak hogy legyen egy kis tavalyi hangulatom :) Este a magyar bálon is részt vettem, annyit táncolt mindenki, lenyűgözött, hogy itt a 15-17évesek is mennyire tudnak táncolni.Nemcsak az elegáns báli táncokat, de a népzenétől kezdve a mostani slágerekig mindenre. Látszik hogy ebből energiát merítenek. Talán az itteni magyarok arányaiban kevésbé szégyenlősek mint mi otthon. (Emlékszem ugyanennyi idősen inkább stresszelt hogy melyik lábam is következik és koncentrálnom kellett hogy ne a lábam nézzem, ja meg az is zavart hogy magas vagyok. Aztán jártam egy ideig tánciskolába, ami nagyon jó ötlet volt. Sosem lettem a táncparkett ördöge, de szeretek táncolni. ) Olyan sokáig tartott a mulatság, hogy lényegében nem aludtam aznap éjjel (összen 3-4-ig), mert reggel 6:20-kor ment vissza a repülőm Washingtonba. Mikor a rövid alvás után mentem ki az Uberhez, éppen jöttek velem szembe a bál legkitartóbb emberei. Legalább újra el tudtunk köszönni.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZnTerJoadvxgqxRxXbryOTT-QYk6QDTXhE0wFrBSvDlrsQuM0PUSpZM2wZ3-EsZpVeYzmZA_5xrkk22f8KTgwKFeKPSugu_LG1APhxTkMHOcuJSPeZZg7z7SG-4yTa4u7UHhVZ2UUzjw/s1600/24259689_10208247809191622_1525176333_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZnTerJoadvxgqxRxXbryOTT-QYk6QDTXhE0wFrBSvDlrsQuM0PUSpZM2wZ3-EsZpVeYzmZA_5xrkk22f8KTgwKFeKPSugu_LG1APhxTkMHOcuJSPeZZg7z7SG-4yTa4u7UHhVZ2UUzjw/s320/24259689_10208247809191622_1525176333_o.jpg" width="320" /></a><br />
<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
Ebbe a pár napba amit Cleveland-ben töltöttem, beleesett egy nagy amerikai ünnep is, a hálaadás. Azt gondoltam, hogy egyedül a hotelszobámban fogom tölteni az estét (ami nem olyan nagy tragédia egy olyan személynek aki sosem tapasztalja meg ezt az ünnepet Magyarországon, és a szobájában lévő kávégéptől is elöntötte a spontán hála). De még nagyobb szerencsémre a clevelandi magyarok vendéglátó szeretete nem ismer határokat, így hamarosan egy nagy családi vacsora kellős közepébe csöppentem. A lakásban ínycsiklandó illatok, otthonos anyanyelv és egy szinte zavarbaejtően barátságos shi-tzu fogadott, Morzsa.</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Unokák, testvérek, és a nagyszülők gyűltek össze, valamint én, az égből pottyant.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdwf-VSCKwKoei1FKQ5qDMt-zqBLIU5IaQTw68gjJNUpGlvaxfpVXhMgVVUTknp23sZZ9Eld1u4qw8SAKkpclXKPAsmsirW6Gymkqdx6NuLDNRdh16kbVJcVKFKSqW8_GsGNUJuRNr7cw/s1600/24251179_10208247809031618_613115945_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdwf-VSCKwKoei1FKQ5qDMt-zqBLIU5IaQTw68gjJNUpGlvaxfpVXhMgVVUTknp23sZZ9Eld1u4qw8SAKkpclXKPAsmsirW6Gymkqdx6NuLDNRdh16kbVJcVKFKSqW8_GsGNUJuRNr7cw/s320/24251179_10208247809031618_613115945_o.jpg" width="240" /></a> Természetesen a pulyka sem maradhatott el, emellé hagyományosan krumplipürét, gravyt (barna szósz), áfonyaszószt tálalnak. Volt itt még lilakáposzta is, magyar család révén, valamint egy nagyon finom saláta amiben sajnos nem tudom mi volt, csak az aszalt áfonyára, a quinoa-ra és az avokádóra emlékszem :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Minden nagyon finom volt és degeszre ettem magam. Köszönöm a szép élményt! </div>
<div style="text-align: justify;">
A hálaadás egyébként egy indián gesztusból nőtte ki magát. A gyarmatosító európaiak az éhhalál küszöbén álltak, mikor a helyi törzsek pulykát és kukoricát vittek nekik, ezzel megmentve az életüket. A hálaadás szép gesztus és emlékezet az elődökre, és teljesen megértem, hogy Amerika egy fontos eseménye lett. Persze voltak azután sokkal csúnyább szakaszai az "indián-fehérember barátságnak". </div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgwpHCr6Lw-AgFo65yj6-f6EvPaiovlerZ9GX5AC01U2EQV9QZ-rk4AODHSyd-wPE2BsoGG9FLvrOnf81WGCrq-aUiys53c5lBooBH-AHUg2XcpRD4Ga1R_o34mAP0Ufd7libGq1xbp3Y/s1600/24259434_10208247809231623_742269382_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgwpHCr6Lw-AgFo65yj6-f6EvPaiovlerZ9GX5AC01U2EQV9QZ-rk4AODHSyd-wPE2BsoGG9FLvrOnf81WGCrq-aUiys53c5lBooBH-AHUg2XcpRD4Ga1R_o34mAP0Ufd7libGq1xbp3Y/s320/24259434_10208247809231623_742269382_o.jpg" width="320" /></a>(A New York City múzeumban ugyan csak pár tárgynyi indián emléket tudtak bemutatni Manhattan területéről, de ott volt egy idézet egy Lenape vezetőtől: mikor partjainkra jöttetek, nem volt mit ennetek. Mi adtunk nektek osztrigát és halat, és jutalomból leöltétek az embereinket...)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De inkább itt most nem mélyedek el ebben a témában, főleg laikus magyarként.</div>
<div style="text-align: justify;">
Napjainkban arról is szól az ünnep, hogy mindenki a saját életére rátekint és megköszöni (ad lib. a Jóistennek) azt amiért hálás lehet.</div>
<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOmFN6qjMb7_p-zqoRTVnjyptmuCgHCOz57J4qF8eFgOpldAHo9Vld9XBAhnYk2Ul6R0PHWGZItpo_0vGPoZWaVSCjlte10W7m6CwrQQppY0ldZzs9Rlj3P2emhqfcJLOUjCVH1u6YH_M/s1600/24250983_10208247810351651_332679633_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOmFN6qjMb7_p-zqoRTVnjyptmuCgHCOz57J4qF8eFgOpldAHo9Vld9XBAhnYk2Ul6R0PHWGZItpo_0vGPoZWaVSCjlte10W7m6CwrQQppY0ldZzs9Rlj3P2emhqfcJLOUjCVH1u6YH_M/s320/24250983_10208247810351651_332679633_o.jpg" width="320" /></a>( Az utolsó két képen egy ohioi kisváros kávézója van, ahol hálaadás napján mindenkinek ajándékba jár az újratölthető bögrés kávé, süti, étel. Ezt egyébként több helyen is csinálják, már ahol nyitva tartanak ünnepi időben. Szép gesztus és jó üzletpolitika.<br />
Ha megint arra járnék visszamennék. És ez a vintage hangulat... Nagyon tetszett.)<br />
<br /></div>
Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-53011398564115506832017-11-26T19:33:00.000-08:002017-11-26T23:40:57.769-08:00Koncert és Broadway New Yorkban<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwatD-q8Cb3t2vIBy2bNhDkX2KvDUSqfl5R0uZmVtcWFr1qCWpiEQUiFlll9-S86wmNexqWSxEuSwnxtXgH2kkKpxLpYrFOUFFpsmqYt3kalZUaoooDrBSJJMTizSPq232hEjIg2xSV_I/s1600/24197092_10208233015061778_1995496524_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1280" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwatD-q8Cb3t2vIBy2bNhDkX2KvDUSqfl5R0uZmVtcWFr1qCWpiEQUiFlll9-S86wmNexqWSxEuSwnxtXgH2kkKpxLpYrFOUFFpsmqYt3kalZUaoooDrBSJJMTizSPq232hEjIg2xSV_I/s320/24197092_10208233015061778_1995496524_o.jpg" width="256" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a mókus nem tanulta meg hogy fotózás előtt ajánlott megállapodni, így némi bosszúsággal viseltetett irántam, mert nem volt nálam semmi ehető. Bár jobb is nem etetni a városi vadakat, ezt a metróban vicces plakátokkal is nyomatékosítják valahogy így: "Egy igazi New Yorker tudja hol egyen jót. A városi mókusok/mosómedvék is. Kérjük ne etesd őket."</div>
<div style="text-align: justify;">
Éppen útban voltam Monica egyeteme felé, ahol este a diákok koncertet adtak. Vagyis a mellettük lévő hatalmas episzkopális templomban volt az esemény. Kalandos utakon találtam meg az odavezető utat, egyszer rossz állomáson merészkedtem ki a felszínre, de inkább visszamenekültem a metróba, minthogy átvágjak a Google maps által ajánlott harlemi No-go zónán. :D Nem volt annyira vészes, csak totál tanácstalanul a telefon képernyőjére meredve úgy éreztem, hogy még a budai Várban is elsőszámú célpontja lennék egy odatévedt zsebesnek.</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiqdrUtIRqBqrPTzsx3k2CG1UPseF2UeZP4qH1yKqjUBN0Ulbqf90fScVi-xrb4BpdqiGtkSFhv2CBkpBEDgz4mw4CLYSbH0Iw7LoRIz6VIIE-BxderYADzXVvSM_Y5Z9bvMml4qepzA0/s1600/24139079_10208233015021777_1830460109_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiqdrUtIRqBqrPTzsx3k2CG1UPseF2UeZP4qH1yKqjUBN0Ulbqf90fScVi-xrb4BpdqiGtkSFhv2CBkpBEDgz4mw4CLYSbH0Iw7LoRIz6VIIE-BxderYADzXVvSM_Y5Z9bvMml4qepzA0/s320/24139079_10208233015021777_1830460109_o.jpg" width="240" /></a>Ekkor azt is éreztem hogy valaki követ, ezért csak az utolsó pillanatban szálltam fel az érkező metróra, így faragatlan followerem hoppon, vagyis a peronon maradt.<br />
Végül megérkeztem a koncert helyszínére épségben, ahol Handel: Négy koronázási himnusza, majd szünet után Mozart Requiemje hangzott el. A második részben BA énekesek voltak a kórusban és a szólisták között is, így elég megdöbbentő látni micsoda énekes-gyár ez az iskola. A képen az a sok ember mind szólistának tanul egyébként. (Manhattan School of Music) <br />
Jó volt, de már egész nap mászkáltam és nagyon el voltam fáradva, így nem volt időm megkeresni a kórusból azt a 2 embert akit ismerek az olasz kurzusról.<br />
Inkább hazamentünk Monica lakásába, de előtte még ettünk egy éjjeli pizzát, mert New Yorkban azt a nap minden részében frissen lehet kapni.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5wKN79Isoq552pbUN7JXAFTLNlLyM0pOvHxb4GkfSLU4zLWRtEK8Dz-WRFe2qf5kXe2TdVgPyG0nm4hL0XeX-9Ww3qoYnJdg8HDIY6gL1N3g-9Nm5wOcw9R3aj3dSrNBKnS0iJGK-XSs/s1600/24167507_10208233014941775_925492459_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5wKN79Isoq552pbUN7JXAFTLNlLyM0pOvHxb4GkfSLU4zLWRtEK8Dz-WRFe2qf5kXe2TdVgPyG0nm4hL0XeX-9Ww3qoYnJdg8HDIY6gL1N3g-9Nm5wOcw9R3aj3dSrNBKnS0iJGK-XSs/s320/24167507_10208233014941775_925492459_o.jpg" width="240" /></a></div>
Nem csak a klasszikus zenét hallottam, hanem egy Broadway musicalre is elmentem. Nagyon reklámozták ezt az előadást, de nem ezért mentem el rá, hanem egy ismerősöm is ajánlotta.<br />
Annyira mégsem tetszett, bár a műfaji követelményeknek teljesen megfelelt, tudtak is jól énekelni és táncolni a színészek csak hát... a történet fonala olyan felszínes volt.<br />
<br />
Az Óz meséjéhez írtak egy második szálat, hogy a rossz boszorkány tulajdonképpen jó, csak a rendszerben nem tud érvényesülni. Meg zöld a színe is, így sajnos rasszizmusnak van kitéve. Persze titokban életben is marad, végre megtudtuk. (Ja elnézést a poén lelövéséért, de nem hiszem hogy ezzel nagy meglepetést árultam el.)<br />
Egyébként a színpadi apparátus lenyűgöző volt, és ugyan messze ültem,mégis nagyon jó volt a kilátás és optikailag közelinek tűnt a színpad.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxaeftoiglbtZQzR_jTJ4q44Dex3I8RmjKg1VpP5KjHUboqhNJmNkYEXolmQExKENJiRtXwbShemsVFwOBPwFKnS8a06_4fIL4JhZGSQSij1pkrRz8xo1vf0UuUT25ZOIiuHjmjmxun9E/s1600/24138891_10208233014981776_1576344051_o.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxaeftoiglbtZQzR_jTJ4q44Dex3I8RmjKg1VpP5KjHUboqhNJmNkYEXolmQExKENJiRtXwbShemsVFwOBPwFKnS8a06_4fIL4JhZGSQSij1pkrRz8xo1vf0UuUT25ZOIiuHjmjmxun9E/s320/24138891_10208233014981776_1576344051_o.jpg" width="240" /></a></div>
Ez pedig a Carnegie Hall, és ennek az épületnek a szomszédságába költöztem be az utolsó két városi napomon, mert úgy éreztem szükségem van egy kis szabadságra is, amit egy szállodai szoba sokkal jobban jelképez mint egy barát lakása ahova nincs kulcsom :)<br />
Úgyhogy innentől bevetett ágy és mini samponok tettek boldoggá!<br />
A kilátás a 16. emeleti ablakomból nagyon érdekes volt, láttam a szomszéd ház életét (nem igazán vesződnek a függönyökkel), illetve felfelé is még jócskán nézhettem nem csak megszédülve lefelé. A régimódi téglaépületek felett már 60 emeletes lakóházak magasodnak.<br />
Ugyan nem látni el messzire, de mégis ilyen kilátásra nem nagyon adódik lehetőségem Európában.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaXNI3MbmaQcLJb74ChFECsizCocpEvB2XghWDMlSflzPZ7ANhJTj7RHUDJ0S5FjjEGXlQ56aDaC2-lH9w8eChtGcw0fEPErwoA6JVW4xRaGavoW7ijrFESnbXum9LAHwFQ6S-qNYILkI/s1600/24139916_10208233015101779_674717598_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaXNI3MbmaQcLJb74ChFECsizCocpEvB2XghWDMlSflzPZ7ANhJTj7RHUDJ0S5FjjEGXlQ56aDaC2-lH9w8eChtGcw0fEPErwoA6JVW4xRaGavoW7ijrFESnbXum9LAHwFQ6S-qNYILkI/s320/24139916_10208233015101779_674717598_o.jpg" width="240" /></a></div>
<br />Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-60706225831577733112017-11-22T17:47:00.002-08:002017-11-23T00:54:09.476-08:00The Cloisters<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOrL6O3gWG4kIDF7YqBDxmU2N0N5ZiIgsj6_E2qyjxYTCdYg-BpYAxmDn2zMMPkcrk844UlrUF5eICOeJ-OcgqA0HJ6nnnKzLKHOMeXYNcgJJixz_ddQG4HEEZ9LMKn-63AOrKwLNVFLw/s1600/cloister.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8g52z0jBmND_JpLjZrvWMiUWgxznp0MzLXZ1gHpgedzeNsUKfSTLjCgEnCfmbhCtrT3G4HRq0Qh-VTAJF9Pyo3Q-n1EWIXHaCu-5wkIH7J3N5nmQ96XSsN_AwfS1w33jgUsfDONU4J-c/s1600/clo4.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8g52z0jBmND_JpLjZrvWMiUWgxznp0MzLXZ1gHpgedzeNsUKfSTLjCgEnCfmbhCtrT3G4HRq0Qh-VTAJF9Pyo3Q-n1EWIXHaCu-5wkIH7J3N5nmQ96XSsN_AwfS1w33jgUsfDONU4J-c/s1600/clo4.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcGvqDKoDblANQKOVA6BkV2JNXgYcR_dPRtgEctL_Eb8VU-R_GyV-eEaqtHTtdKogAsoyeOKz00CCnQBG6zAF9zIpw-_Hy04TetY2HFPykKKvzMPkl5B8WpNDLJUBoBrjx0_SRokwQXwA/s1600/clois.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="720" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcGvqDKoDblANQKOVA6BkV2JNXgYcR_dPRtgEctL_Eb8VU-R_GyV-eEaqtHTtdKogAsoyeOKz00CCnQBG6zAF9zIpw-_Hy04TetY2HFPykKKvzMPkl5B8WpNDLJUBoBrjx0_SRokwQXwA/s320/clois.jpg" width="240" /></a><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8g52z0jBmND_JpLjZrvWMiUWgxznp0MzLXZ1gHpgedzeNsUKfSTLjCgEnCfmbhCtrT3G4HRq0Qh-VTAJF9Pyo3Q-n1EWIXHaCu-5wkIH7J3N5nmQ96XSsN_AwfS1w33jgUsfDONU4J-c/s320/clo4.jpg" width="240" /></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOrL6O3gWG4kIDF7YqBDxmU2N0N5ZiIgsj6_E2qyjxYTCdYg-BpYAxmDn2zMMPkcrk844UlrUF5eICOeJ-OcgqA0HJ6nnnKzLKHOMeXYNcgJJixz_ddQG4HEEZ9LMKn-63AOrKwLNVFLw/s1600/cloister.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWrVmTqiQdcOHa7qWHqlocPXDugU9Gp1D3D0XOInK194x3dnWvKW75rdFCBVo0Ns47kIi8ricIxy4j4BGekkrOqyScpUaE9tVvbKHOsuPe9WIzAgLabPYNd8rmjx0s9uwGUjOqd8YOIR0/s1600/clo3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWrVmTqiQdcOHa7qWHqlocPXDugU9Gp1D3D0XOInK194x3dnWvKW75rdFCBVo0Ns47kIi8ricIxy4j4BGekkrOqyScpUaE9tVvbKHOsuPe9WIzAgLabPYNd8rmjx0s9uwGUjOqd8YOIR0/s320/clo3.jpg" width="240" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Erről a helyről korábban már hallottam <a href="https://www.facebook.com/notes/gergely-szilvay/m%C3%BAzeumok-vil%C3%A1gv%C3%A9gi-lelt%C3%A1rak/10154844584523707/" target="_blank">Szilvay Gergő</a> jóvoltából, és végül én is megnéztem. Majdnem elfelejtettem, mert nem tartozik a mainstream "kötelezőlátni" múzeumok közé, de Laura (New Yorkban élő brazil-magyar lány) szerencsére megemlítette, hogy ősszel nagyon szép a körülötte lévő park.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A múzeumba önkéntes alapú a jegyár, akár 1 dollárért is bemehetünk, de persze ahhoz <strike>pofa</strike> "eltökélt spórolási szándék" kell, úgyhogy én inkább 10 dollárt fizettem, ami egyébként az ajánlott diákjegy. </div>
<br />
A Cloisters a Met múzeumokhoz tartozik, úgyhogy ezzel a jeggyel aznap még több helyre is be lehet menni, de a másik két múzeum odébb van. Ez messzebb esik a belvárostól, azért is engedheti meg magának, hogy szép parkja legyen, békéje és középkori stílusban épült épülete.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Egyébként eredeti kolostorromokból építették fel az épületet, Franciaországban már úgysem volt divat katolikus temlomokat renoválni, így eladták a köveket az amerikaiaknak.</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOrL6O3gWG4kIDF7YqBDxmU2N0N5ZiIgsj6_E2qyjxYTCdYg-BpYAxmDn2zMMPkcrk844UlrUF5eICOeJ-OcgqA0HJ6nnnKzLKHOMeXYNcgJJixz_ddQG4HEEZ9LMKn-63AOrKwLNVFLw/s1600/cloister.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOrL6O3gWG4kIDF7YqBDxmU2N0N5ZiIgsj6_E2qyjxYTCdYg-BpYAxmDn2zMMPkcrk844UlrUF5eICOeJ-OcgqA0HJ6nnnKzLKHOMeXYNcgJJixz_ddQG4HEEZ9LMKn-63AOrKwLNVFLw/s200/cloister.jpg" width="200" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Ennek hála, historizáló környezetben csodálkozhatunk rá a főleg keresztény művészeti tárgyakra, de akadnak egyszarvú vadászatról szóló teljes falat beborító szőnyegek is, amiket potom 20 év mindennapi szövőmunka volt elkészíteni.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7dCkkOARfB5jU1HFkKObZg3veAqPsSZd_bozPPA56kREWiFqJfSq9GJ6-u77aokHKNbZv3lvKuTQWHX3H3R3uzHjaOhzqRsbJaSQpBYThyA7jHTEe5IZoS3PVmFlCNd0VHgV0haDEcOs/s1600/the-persistence-of-memory-1931.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1217" data-original-width="1600" height="151" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7dCkkOARfB5jU1HFkKObZg3veAqPsSZd_bozPPA56kREWiFqJfSq9GJ6-u77aokHKNbZv3lvKuTQWHX3H3R3uzHjaOhzqRsbJaSQpBYThyA7jHTEe5IZoS3PVmFlCNd0VHgV0haDEcOs/s200/the-persistence-of-memory-1931.jpg" width="200" /></a> Eszembe is jutott a látványról az egyik kedvenc tinikori történelmi regényem, A hölgy és az egyszarvú. (Egyébként az ilyen könyveket faltam akkoriban, Tracy Chevaliertől kezdve Druonon át Merle-ig... Emlékszem milyen egyszerű dolgom volt, mikor a középkori Franciországot vettük az iskolában, nekem "régi ismerős" alakok életéből könnyű volt készülni.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A múzeumkolostorban van kerengő, illetve gyógynövénykert is. New Yorkban nagyra értékeltem egy ilyen helyet, ahol az idő siettetése helyett inkább megállítani próbálják a rohanó illúzionistát. Érdekes kontrasztban állt a Times Square-el, ahol pedig színes képernyők vibrálnak, emberek sietnek, autók dudálnak. És mindkettő a város része :)</div>
<div style="text-align: justify;">
(Dali Elfolyó idője pedig a MoMa galériában van, ahol szintén jártam de nem ezen a napon- viszont illik ide záróképnek.)</div>
Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-66910429307767647382017-11-20T08:47:00.003-08:002017-11-20T10:07:46.048-08:00Michelin csillagok <div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwxr6-Dh7U6fZ3ZYytKyvTpsZX4zYzlmOHAQLvrUMZP8n_A8oF9QbbyT2tGko12eiX-cShx_KIwZTY7X4Uynal2mPVzpcFcDtSU9xajawW3oJw-jqYsVJkHUabNFr3W18BJelnnvWqKqM/s1600/trump.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwxr6-Dh7U6fZ3ZYytKyvTpsZX4zYzlmOHAQLvrUMZP8n_A8oF9QbbyT2tGko12eiX-cShx_KIwZTY7X4Uynal2mPVzpcFcDtSU9xajawW3oJw-jqYsVJkHUabNFr3W18BJelnnvWqKqM/s320/trump.jpg" width="240" /></a>Második napomon szerettem volna kipróbálni egy ínycsiklandozó éttermet, amire tavaly már nem jutott idő. <a href="http://regi.travellina.hu/?page=leiras&id=306" target="_blank">Travellina</a> blogján, nagyon sok hasznos információ van New York minden szegletéről. Valamiért engem az ételes fejezet fogott meg leginkább, és a képeit elnézve én is ki szerettem volna próbálni Jean Georges éttermét. A séfnek 3 Michelin csillaga is van, én bejelentkezés nélkül, korai ebédidőben érkeztem (a reggelit kihagyva már éhes voltam), és viszonylag hamar kaptam egy szabad asztalt. Amíg a soromra vártam, a Trump Tower lobbijába irányítottak. (Ebben az épületben van az étterem is, én a Nougatine nevű részében voltam.) Érdekes volt a hotelben Prada táskás néni mellett ücsörögni, meg aztán jött egy Balenciaga tornacipős, melegítős orosz nő is, az elmaradhatatlan pomerániai törpespiccel a karján. Több megfigyelésre nem jutott időm, mert máris kijött értem egy hostess, aki a helyemre kísért. Ebédidőben 3 fogásos menüt lehet rendelni, 34 dollár volt, ami New Yorkban nagyon jónak mondható egy elegáns étteremben. Külön italt például nem rendeltem, mert így is ásványvizet töltögettek, és ez mindig minden étteremben teljesen természetes, hogy hoznak egy pohár vizet, itt sosem néznek furcsán ha az embernek nincs kedve egy túlárazott cukros levet rendelni. </div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZK3IWgRDVTri81S1omPXcG1AMz73VKYZSSEICtg4sYYe9aMQZ9a2eCZAji4MRZXLFnZCL5boVeMGRgJcrF9HfMQteRsLFp793RN6yv4jcqxQnmzsffkTkmhHHGYGXmSaFZXY-AfwrIcA/s1600/blogkaja1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZK3IWgRDVTri81S1omPXcG1AMz73VKYZSSEICtg4sYYe9aMQZ9a2eCZAji4MRZXLFnZCL5boVeMGRgJcrF9HfMQteRsLFp793RN6yv4jcqxQnmzsffkTkmhHHGYGXmSaFZXY-AfwrIcA/s200/blogkaja1.jpg" width="200" /></a> Egyébként a menüsor nagyon választékos, 10 féle előétel, 10 főétel és 3 desszert közül lehet választani. Nem is gondoltam volna hogy ennyire meg lehet komponálni akár egy salátát is. Igazából ez volt a kedvencem a menüsorból amit választottam. Sajnos már nem tudom felidézni mi van benne gyümölcsök, kecskesajt és valami gabonán kívül. Egyébként láttam a konyhát, mert szinte az az étterem dísze, nem egy rejtegetnivaló hely. Elég közel ültem hozzá, láttam mennyi munka van ebédidőben.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUaigIMO5Rd-z0FXqBNvScfycUNKGmw5e5ekOXa2dhX9Kwu0YSvHSDky4v-04jJlvSK6fPks44K_3CsvB-xSXWPZc5iagwJOHxoxPhKmgxCpIlQkniZcGRbxI5vbdd_CBMsuFBPtIo8Fg/s1600/blogkaja2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUaigIMO5Rd-z0FXqBNvScfycUNKGmw5e5ekOXa2dhX9Kwu0YSvHSDky4v-04jJlvSK6fPks44K_3CsvB-xSXWPZc5iagwJOHxoxPhKmgxCpIlQkniZcGRbxI5vbdd_CBMsuFBPtIo8Fg/s200/blogkaja2.jpg" width="200" /></a>Csirkét csak azért rendeltem, mert azt el tudtam képzelni hogy mi lehet. Még egy kis pirospaprika is visszaköszönt a tányéron ad libitum jelleggel. :)<br />
Ez már majdnem kifogott rajtam, nem gondoltam hogy egy ilyen francia jellegű étteremben sem bánnak szűkmarkúan az adagokkal. Amerikában mindenki sokat akar enni.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_AGTyianziOi_iuKa-C7GyUFNZwVrr9CDyXQLTqwpNaY0cW6Qyyv_YidnJVBnZQbPzNiTZNd00J8WkEFHH-J79ykWO_3sJnvIF9KXA_CrBrFwCPVW0NRkCnfT0LEKYIx8nZY1mMUO6hE/s1600/blogkaja.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_AGTyianziOi_iuKa-C7GyUFNZwVrr9CDyXQLTqwpNaY0cW6Qyyv_YidnJVBnZQbPzNiTZNd00J8WkEFHH-J79ykWO_3sJnvIF9KXA_CrBrFwCPVW0NRkCnfT0LEKYIx8nZY1mMUO6hE/s200/blogkaja.jpg" width="200" /></a>Így már a Bourbon vanília és csoki mousse desszert kevésbé töltött el örömmel, inkább csak egy elém hatalmasodó feladatnak láttam- de nagyjából elbántam vele, szép volt egyébként a kifolyó csokoládémassza , ahogy belevágtam a tortába.<br />
<br />
Persze kávét is rendeltem, az már nem volt ilyen kedvező áron, a jó kis cappucinóért 8 dollárt fizettem, de legalább felébresztett némileg az ételkómából, hiszen még hátra volt. nap fele, és még egy múzeumba is el akartam gurulni .<br />
Szóval mikor kijöttem az étteremből, én is csillagokat láttam, de újra elmennék , csak talán egy könnyebb főételt választanék.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWJQiyyF52oF0yXZqJFnA13giKuxLuRyWuxgLTDnnrcxd1P7ThIPTvStOZTiwHSxEVI-LA6H51SnYAgKWSJyz0HB-Ns-kNVGurNh0q8ReZ_R3iXUbPGUCJagHtQHEpq-L3sY4n6GrrUeQ/s1600/blog2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWJQiyyF52oF0yXZqJFnA13giKuxLuRyWuxgLTDnnrcxd1P7ThIPTvStOZTiwHSxEVI-LA6H51SnYAgKWSJyz0HB-Ns-kNVGurNh0q8ReZ_R3iXUbPGUCJagHtQHEpq-L3sY4n6GrrUeQ/s320/blog2.jpg" width="240" /></a></div>
Egy bevásárlóközpont közel az étteremhez, ami szintén megerősíti a csillag motívumot, amit ezen az íráson keresztülvezettem...<br />
Már mindenhol kezdik a karácsonyi hajcihőt, nehogy elfelejtsenek sokat költeni a kedves látogatók.<br />
Egyébként ahogy innen kiléptem, egy utcai drámának is a szemtanúja lettem. Az út le volt zárva és tűzoltók és rendőrök állták el az utat. Mikor felnéztem, már csak Pókember hiányzott, a jelenethez- egy ipari alpinista állvány félig leszakadt valahol a 40. emelet körül, így az ablaktisztítást gondolom sürgősen be kellett fejezni. De azt nem tudom az állványt hogyan eresztették le végül. Emberek nem voltak rajta, gondolom ők több kötélre v<br />
annak kibiztosítva.<br />
<br />
Elég szédítő látvány volt még így lentről nézve is.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiL19QrI56Fgo7Ae5tyr6lVZqf4qLARgmL9ea7XYzgxRTDEqzuFz9XittMlJ5cBhjlddkfghhj7CDfhqLSilbYJUNrBj-_TLr2qxC1IhM39Ng686CEh8lBxoMvaYHAGy7DpCdApR2OVIlE/s1600/blog5.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiL19QrI56Fgo7Ae5tyr6lVZqf4qLARgmL9ea7XYzgxRTDEqzuFz9XittMlJ5cBhjlddkfghhj7CDfhqLSilbYJUNrBj-_TLr2qxC1IhM39Ng686CEh8lBxoMvaYHAGy7DpCdApR2OVIlE/s320/blog5.jpg" width="240" /></a>Apró, de azért jól kivehető a képemen is.<br />
<br />
<br />Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7313921554622919598.post-27363472371127018782017-11-19T13:20:00.002-08:002017-11-20T03:52:13.542-08:00New York megint<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiqhR4sLxv8Fep6bfqMdTFStv-DsqzGb8L1-LTE9RRJjsVTui6iewY-Twz0RIATQZbf96xF9k0spjLumDY80XX1n90dSHgjcbNy9Yr38yOqlVLk31XwOuiAAocN_EWxHZsBnKUKAN8Fy4/s1600/blognewyork.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="768" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiqhR4sLxv8Fep6bfqMdTFStv-DsqzGb8L1-LTE9RRJjsVTui6iewY-Twz0RIATQZbf96xF9k0spjLumDY80XX1n90dSHgjcbNy9Yr38yOqlVLk31XwOuiAAocN_EWxHZsBnKUKAN8Fy4/s320/blognewyork.jpg" width="256" /></a>New Yorkban pontosan egy évvel ezelőtt novemberben jártam először, ami aztán több blog bejegyzést is generált. Attól tartok most sem fogom tudni összefoglalni tömören, így fejezetekre bontom a kalandjaimat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ami különbség volt a legutóbbi kiránduláshoz képest, hogy most több időm volt és nem először jártam itt, így a "kötelező" helyszínek annyira nem nyomasztottak, nem kellett rohannom egyik helyről a másikra. Idén kimaradt a Brooklyn híd például, de arról <a href="https://volnereszter.blogspot.com/2016/11/new-york-2.html" target="_blank">tavaly már írtam.</a></div>
<div style="text-align: justify;">
Washingtonból indultam (ami kb. 5 óra busszal), és első nap egy barátnőmnél szálltam meg aki Harlem Central Parkhoz nagyon közel eső részén lakik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sajnos egész nap dolga volt, így hiába érkeztem meg délután, a gurulós kisbőröndömtől nem tudtam megszabadulni késő estig.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhl_sNPdu6-xTg7l6ddkbL_ZkEizBP5mpdS2so6NpheYycBdATZrNSes_ZkrzZgJmvFGUXAWZ4H9Onw6FTCcdt0vsG1RfZ4LSzQfLCg73EW-85nvqKzvfp4dyjlVoaAdgAs10Krsy9m7Qc/s1600/23722633_10208192735894824_5569147317949471717_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="768" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhl_sNPdu6-xTg7l6ddkbL_ZkEizBP5mpdS2so6NpheYycBdATZrNSes_ZkrzZgJmvFGUXAWZ4H9Onw6FTCcdt0vsG1RfZ4LSzQfLCg73EW-85nvqKzvfp4dyjlVoaAdgAs10Krsy9m7Qc/s320/23722633_10208192735894824_5569147317949471717_n.jpg" width="256" /></a>Így legalább érzékenyítettem magam a város akadálymentességét illetően, és hát még New York is messze van a tökéletestől. Pár óra alatt izomlázam lett a metrós lépcsőn fel-le mászkálástól meg az útpadkán átemelésektől. Egy amerikai mozgássérült standup comedy-s fiú csinált is erről egy <a href="https://www.youtube.com/watch?v=LhpUJRGrZgc" target="_blank">szivárvány bagel</a> küldetéses videót, ami a helyzet tragikuma mellett elég humorosra sikeredett. A Central Parkban sétáltam, boltokba mentem be (mert a múzeumban nem lehet bőröndöt tárolni). Egyébként azóta okosabb lettem, és egy bármilyen hotelbe beadhattam volna a bőröndömet megőrzésre, azon a címen hogy most csekkoltam ki vagy még nem tudtam bejelentkezni... Mikorra elegem volt a hajléktalan életből, meglátogattam egy másik barátnőmet, akit Bécsből ismerek. Vele tavaly is találkoztam itt, és megint jó volt látni. Közben átköltözött Manhattanbe, egy hangulatos lakásba és utolsó évét járja a Brooklyn College egyetem opera szakán. De nem szeretett Brooklyn-ban lakni. Jót beszélgettünk, vacsoráztunk, majd este 10-kor átmetróztam Monica-hoz, aki szerencsére ugyanazon a metróvonalon lakik, úgyhogy hamar megérkeztem. A kilencvenes években elvileg annyira veszélyes volt a metró, hogy inkább mindenki taxizott, de mára teljesen kulturált, csak kicsit bonyolult, mert egy pályán van hogy 3-4 különböző metrókocsi is közlekedik, így meg kell nézni mire szállok fel. Monicanal a viszontlátás öröme után rögtön elaludtam, még az sem érdekelt hogy rosszcsont kutyája miatt erőteljes pisiszag volt a szobában.</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgn_lkF01slLswMjPk6Q30AUlk3KaSUjg0p139OFfDkyK1NK_6s2UyZd8X6s2LTru6pn7HH29BtyMaCDz4Ke34zBeSqg8_qzcOWx-ninARGJCjXPsfnQ0h0lkMLt-VpbZpz9yLCTtL5dFE/s1600/23658668_10208192192881249_6482673043491552444_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="720" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgn_lkF01slLswMjPk6Q30AUlk3KaSUjg0p139OFfDkyK1NK_6s2UyZd8X6s2LTru6pn7HH29BtyMaCDz4Ke34zBeSqg8_qzcOWx-ninARGJCjXPsfnQ0h0lkMLt-VpbZpz9yLCTtL5dFE/s320/23658668_10208192192881249_6482673043491552444_n.jpg" width="240" /></a>Aztán reggelre a zoknimat sem találtam, amit biztos a föld nyelt el.<br />
Nehéz egy kölyökkutyával az élet... :)Völner Eszterhttp://www.blogger.com/profile/08394266020630669499noreply@blogger.com0