2017. július 3., hétfő

Vác és a régizene

Nem azért történt ez a blogolós csend, mert már nem történik velem semmi hogy hazajöttem Magyarországra.
Inkább annyi minden történt, hogy nem volt időm leülni és írni. Először családi szülinapozás volt a Balaton-felvidéken, ez pont jó volt arra hogy kipihenjem a hosszú utat- bár a kis unokaöcsik azért reggel fél nyolckor már szorgalmasan dörömböltek a szobám ajtaján... Ezek után elkezdtem költözködni Budapestre, így most megint van ott egy hadiszállásom, egy félig összeszerelt, majd aztán elrontott IKEA szekrénnyel felturbózva. Pedig két fiú is ügyködött a dolgon.  De nem panaszkodom, mert egyáltalán nem segítettem. Eközben én Vácon a Régi Zenei Napokon vettem részt. A borzasztó kánikulában nagy öröm volt kiszakadni a fővárosból. Vác meglepően gyönyörű kis városka, mindenkinek ajánlom. Még én is biztos visszamegyek!
 Az énekeseket Emma Kirkby tanította, aki egy nagy művész a régizene műfajában, itt meg is lehet hallgatni. Tőle hallottam először Dowland dalokat. Nemcsak művész a javából, hanem nagyon kedves és figyelmes tanár, öröm volt vele dolgozni. A terem, ahol tanítania kellett, nagyon forró volt, de hősiesen tűrte angol létére, és még így is teljes odafigyeléssel hallgatott minket. A héten sok új művet megtanultunk, ez nagyon tetszett, igazi műhelymunka folyt. A zárókoncerten főleg duetteket adtunk elő, amiket azon a héten tanultunk meg. Jó tapasztalat volt ilyen friss tanulmányokkal kiállni, hogy ennyi idő alatt is koncertképes darabokká nőtték ki magukat.


A szépséges püspöki palotában énekelhettünk. A fotó egész jól megragadja azt a kedves házikoncert szerű atmoszférát, ami jellemezte az estét.
A kurzus elteltével nem dőlhettem hátra, mert egy izgalmas és új feladat várt rám, amiről mindjárt írok is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése