2017. május 8., hétfő

Wulai és a tajpeji Gellért-hegy

Szerencsésen visszatértem Washingtonba, visszafelé egy fokkal kellemesebben telt a repülés, mert az Eva Air hozott San Francisco-ig, így a hosszú részt egy kényelmes és jól felszerelt gépen töltöttem. Például voltak bekészítve fogkefék a mosdóba, meg parfüm és krémek,  valamint szemmaszk az alváshoz. Az ilyen apróságoktól jobban esik az utazás.
Mielőtt nagyon visszacsöppennék az amerikai hétköznapok világába, próbálom összefoglalni a tajvani naplót, nehogy aztán elhalványuljanak az emlékek.

Wulai: Kis hegyi falu, a vízeséséről híres, valamint fürdők vannak minden második épületben. Persze nem olyan mint amilyenre én gondoltam, hanem privát szobákat lehet bérelni. Lényegében csak fürdőkádak illetve meleg víz és TV.
Egy felvonó kabin és egy kisvonat is lenne errefelé jobb napokon, de most éppen felújítás folyik, ezért csak elgyalogoltunk a vízeséshez. Meleg és napsütéses idő volt, de nem volt túl messze a célpont, ezért felcaplattunk (bár taxisok ajánlkoztak hogy felvisznek odáig, és hogy messze van, de ez csak egy trükk). Közben a parkolónk mellett már megint hidak és folyó volt, ahova nekem muszáj felmásznom, mert olyan szépek, és picit remegnek az ember alatt ha trappolunk rajta. :)

 Lehet a Lánchidat juttatja eszembe ez a forma, de örülök ha ilyeneket látok.
Bennszülöttek falujaként van számon tartva Wulay, és egy kis múzeum is van a központban erről, de oda nem mentünk be, mert nem esett az eső.
Egy katolikus templomot és iskolát is láttam, ami érdekes egy ilyen eldugott kis helyen. Talán én voltam aznap az egyetlen nem ázsiai turista, sokan meg is bámultak :) Főleg a gyerekek jók ebben.

Evéssel kezdtük a kirándulásunkat, ami a legérdekesebb volt, az a bambuszban főtt rizses bab (mogyoró?) , mindenesetre tetszett hogy előttünk nyitották fel a bambuszcsövet. Zhu Tong Fang a neve, vagy valami ilyesmi. Mindenesetre ha én mondom ki biztos nem értik...  Gondolom ugyanolyan borzalmas a kiejtésem mint az egyszeri kínai turistáknak angolul. (Múltkor megsajnáltam egy párt a washingtoni szépművészeti múzeum éttermében, egy salátát szerettek volna, de nem tudták kiejteni rendesen, az értetlen kasszás meg csak nézett bután. Pedig még mutogattak is kétségbeesetten a saláta felé ! )



Az utcákon látni lehetett a környező dombokat, valamint mindenki a portékáját kóstolásra kínálta, de ez máshol is így van Tajvanon.

Elérkeztünk a vízeséshez, ami tényleg szép látvány volt, nem volt olyan bővizű, de magasról hullott alá.
 Még a Niagara ott van a bakancslistámon, ott biztos el leszek ámulva a hatalmas víztömegtől. Ha elvonatkoztatok, ez inkább Lao Ze szakálla, a Niagara meg egy komplett kanadai-amerikai hadsereg, szóval jobb nem is összehasonlítani a kettőt.
Andy hozott el minket ide. (Már írtam róla úgy emlékszem. Ő Tajpejben él, de itt lakott nálunk Washingtonban pár hetet.) Később visszamentünk a városba, ahol felsétáltunk az Elefánt hegyre. Ez az itteni Gellért-hegy. Innen szép kilátás nyílik a városra, és a híres Taipei 101 nevezetű felhőkarcolóra. Még a dombnál is magasabbra nyúlik a tornya. Volt időszak, amikor ez volt a világ legmagasabb épülete. Persze ezek után a gazdag arabok, és a kínaiak  beszálltak a "kinek a legnagyobb...." versenybe, úgyhogy már csak a 8. legmagasabb épület az itteni.
 Eddig még nem találkoztam helyi lakossal, aki járt volna fent a toronyban- túl drága a belépő, vagy túl turista a program? Mondjuk még én sem jártam a budapesti Széchenyi fürdőben. Vicces, ha ott élünk valahol, nem érdekelnek igazán az attrakciók. Házi feladat: mindenki tegyen egy rövid sétát a háza körül és képzelje el hogy egy turista a világ másik feléről! Vajon észreveszel valami új szépet a megszokott utcasarkok helyett?
 Szóval az Elefánt hegy, biztos minden útikönyvben első helyen szerepel, mert itt volt a sziget összes turistája egyszerre összezsúfolva, még azért is sorba kellett álljak hogy felmászhassak erre a kőre. Persze Bing pont a felhőkarcolót és az arcom láthatóságát felejtette le a képről. :D
Előttem egy egoista modell srác fotóztatta magát egy jószándékú koreai lánnyal, de addig pózolt míg lement a nap, szóval nem csak Bing hibája a sötét kép. Lehet az ilyen embereknek kéne felbérelni egy velük utazó profi fotóst, íme egy piaci rés, ha éppen nincs munkád de kalandvágyad igen, és elviseled a fotózandó személyt (de ha fizeti a repjegyet miért ne?) .


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése