Szép idő, városi program

 Ez a kép a Fort San Domingo parkjában készült, mert miért ne lenne spanyol erőd Tajvanon? :)

Egy idő után holland, majd aztán persze kínai fennhatóság alá  is került, szóval kalandos története van a helynek. Ahogy a szomszédos dombokra néztem, vicces, de teljesen elfogott a balatoni nosztalgia.Hasonló öreg vulkanikus hegyek a Balaton-felvidéken is vannak és a kék vízzel alátámasztva el lehet képzelni. Bár ez a kékség nem egy édesvizű tó, hanem egy folyó (Tamsui) ami beletorkollik az óceánba. Szerintük a szomszédos dombok egy alvó istenség arcát formázzák.

Ugyanitt brit konzulátusi rezidencia is épült, és ez a látogatók előtt nyitva áll.  1865-ben építették és pazar kilátás nyílik a kikötőre, és a park is gyönyörű. Nem funkcionál többé konzulátusként, azt nem tudom pontosan, hogy miért, valószínűleg nincs hivatalos diplomáciai kapcsolatuk Tajvannal, és ha lenne is, ez az épület szép, de nem felel meg a modern kritériumoknak. Inkább egy kellemes nyaraló jut róla az eszembe. Bent festmény kiállítás volt, valamint pár szobában bemutatták az európai stílust, de ez nekem annyira nem mutatott újat :)

Még egy ötórai teakészlet is ki volt az asztalra téve, de a csészék csak szomjasan várták az Earl Grey-t, valószínű évek óta csak a port nyelték. Az erőd mellett van egy kisebb egyetemi campus, egy katolikus templom, illetve egy öreg fa ami szintén az attrakciók között fel van tüntetve, de nem találtuk meg.
Viszont a vízpartra leérve sok horgász volt. Láttam egy öreg omladozó házat is, ami fölé egy fedeles vasszerkezetet emeltek, hogy megóvják a további rongálódástól. Vagy azért hogy minket óvjon meg attól hogy a fejünkre omoljon? Mindenesetre érdekes módja az állagmegőrzésnek. Egy nagyon öreg faszerkezetű templom felett is láttam később egy ilyen megoldást, ott mondjuk a faragott szobrokat védték a gyakori esőzésektől.

 Egy ramenféle ebéd után találkoztunk Andy-vel, aki nálunk lakott pár hetet Marylandben. Ő itt lakik, és szívesen velünk tartott a környékbeli barangoláson. Egy nagyon gyors hajóra szálltunk fel, (mint egy motorcsónak csak kicsit nagyobb), és megnéztük a Tamsui torkolatát, és egy hidat, -ami minő meglepetés- a Szerelmesek hídja nevet viseli. Tajvanon nagyot nem lehet hibázni, ha valami turista attrakciót Love XY-nak neveznek el. Még megspékelik pár aranyos Hello Kitty szoborral a helyet és biztos a siker és a látogatottság. Én nem álltam be a fotózkodók közé, de persze volt egy nagy szív a híd végén ahova be lehetett állni.

 Este baozhu-t ettünk egy étteremben, ez a hely híres erről, tömve volt és miután befejeztük, rögtön mennünk kellett, hogy beférjenekek az utánunk jövők.

Még egy érdekesség ha már előkerültek az ételek: Zhu Tong Fan, avagy a bambuszban főtt rizses étel. Ezt egy hegyi faluban ettem, Wulayban, majd erről is születik egy írás, csak feltorlódtak az események.
 És tegnap még az esküvőn is voltam és az is különbözik egy magyar hagyományos esküvőtől.